Az 1950-es években a mozisztárok farmerjeikben hódították meg a közönség szívét, majd jött a "baby-boom". Hamarosan farmerimádó tinédzserek ezrei lepték el Amerika szórakozóhelyeit. A blue jeans hódított, a sikere a hatvanas-hetvenes években volt a legnagyobb, amikor a farmerhordás sokkal többet jelentett puszta divatnál. Lázadás volt, politikai és társadalmi nézetek elleni lázadás. Hordták tiltakozásul a fajüldözés ellen, volt a szegények és gazdagok közti ellentét, aztán a vietnami háborúval való szembefordulás jelképe is; végül a fiatalok körében hódító új zenei irányzat: a rock szimbólumává vált.
Hosszú haj, kinyúlt póló és kék farmernadrág. Mindenki számára ismerős kombináció, lázadó kedvükben lévő apáink és anyáink menő viselete. A hatvanas-hetvenes évek hippijei is ebben feszítettek, igaz, ők gyakran feldobták trapéznadrágjaikat saját készítésű díszítésekkel: virágokkal, békejelekkel. Míg az ötvenes évek elején a farmer radikálisan tört be a lázadó fiatalok és az aggódó szülők életébe, addig a végére kifejezetten általános viseletté vált. Gyakran megesik, hogy ami korábban ijesztő és túl merész volt, az idővel szimbólummá válik, s amit eleinte felháborítónak találnak, az később a legkonszolidáltabb körökben is elfogadott lesz. Nem tartott sokáig a farmernek sem, hogy utcai viseletté váljon a fiatalok körében, miközben a színpadon és az albumok borítóján a rocksztárok is ebben virítottak.
Ha visszatekintünk az elmúlt néhány évtizedre, nem lehet kiemelni egyetlen olyan korszakot sem, amire azt mondhatnánk: a farmer igazi virágkora volt. Nem azért, mert sosem volt ilyen, sokkal inkább azért, mert mintha folyamatosan (és még mindig) az lett volna. Azóta, mióta a szüleink a hatvanas-hetvenes években hippiként feszítettek benne, folyamatosan ugyanolyan sok fiatal (és egyre több idős) hordja, és ha megérzéseink nem csalnak, hordani is fogja évtizedekig még.
A munkaruhából menő cucc lett, amely ma már kultúrától és politikai nézőponttól függetlenül szinte egyenruhának számít szerte az egész világon. Bár a divatdiktátorok minden évben megkondítják fölötte a vészharangot, a farmer ott lapul minden ember ruhásszekrényében, és valószínüleg évtizedekig nem is tűnik még onnan el.