Kövér gázt adtam Szentpétervár lezárt utcáján, a piros Ferrari Enzo épphogy befordult az egyik kanyarban, de a következőben már a szalagkorlátak ütköztem, és megpördültem. Csúnyán lemaradtam a másik Ferraritól, de újra a nyomába eredtem. A szupersportkocsi éktelen bőgése nem hallatszott: elnyomta egy búgó dízelé, miközben a háttérben kamionok húztak el mellettünk. A hetes buszon ülök, pontosabban a volánsárga Ikaruson, és Bamako felé zötyögök.
"A fele alkatrész már elfogyott" - mondta a sofőr. "Eleve nem hoztunk sok alkatrészt" - tette hozzá Soma, a szerelő. Nyolcan utaznak a csuklós Ikaruson, ahol vendégeskedtünk, körülbelül száz kilométeren át. Van köztük indiai riksa-akrobata, volt marketinges, családanya, sárkányrepülő/sofőr, vagy épp internetről benevezett kívülálló.
Két sofőr vezet, a szerelő szerel, többiek utaznak, játszanak az Xbox játékkonzollal az egyik ablakra szerelt laposképernyős tévén, alszanak, vagy éppen a busz kifogyhatatlannak tűnő alkoholkészleteit fogyasztják. Mindezt körülbelül hatvan kilométer per órás átlagsebességnél, száz kilométeren harminc liter fölötti fogyasztással - dízelből. A 10 liter szatmári szilváből eddig egy fogyott el.
A túra versenykategóriájának résztvevői körében dúl a dráma, az egyik egész jó helyen álló csapatnak szétment a hűtővíz-tartálya, a mezőny erősen szétszakadt. A versenyzők most egy háromnapos etapot teljesítenek.
Közben szép csendben átléptük a 0. hosszúsági fokot.
Szolgálati közlemény: az Ikarus egyik sofőrje üzeni, nem ők mentek szembe a forgalommal Spanyolországban. Állítólag egy tévé mondta be ezt. Mi láttunk egy résztvevőt, aki szembe jött az autópályán, de az a kispolszki volt, és szabályosan közlekedett, a szembe jövő sávban.