Hűtőtisztítás az opálos városban

Nyugat-Szahara, ellenőrzőpontok, homok és kövek. Fő a motor, éjjel-nappal autózunk, szerelőtől szerelőig hajtunk.http://videa.hu/flvplayer.swf?v=pnsRHeQrLkBujmUS

Fehéres port hold a szél, Szüfi előtt egy piros sapkás mezítlábas papucsos szerelő ügyködik, kék overallja fekete az olajtól. A hűtőt szereli, már leeresztette a hűtővizet - a földre -, benne tocsog a méregzöld lében. Szombaton nagyon megcsúsztunk: eleve késve indultunk, egy fölösleges kerülőt is tettünk hogy térerőt és internetet találjunk, ráadásul egyre jobban forralta a vizet Szüfi. 200 kilométerenként meg kellett állni, hogy utántöltsük.

Laayoune-ban kivetettük a termosztátot - közben ránk sötétedett -, de ez nem segített, ezért csak lassan haladhattunk, de még így, a hideg sivatagi éjszakában sem volt elegendő a hűtés. A gyakori ellenőrzőpontoknál rendre megindult felfelé a hőmérő mutatója. Egyre csak nőttek a kétségeink, hogy el tudjuk-e juttatni Maliba Szüfit. Hengerfejre gyanakodtunk, ezért reggel körülbelül három óra alvás után beautóztunk Dakhlába, hogy találjunk egy szerelőt, aki segíteni tud.

Hamar meg is lett az az utca, ahol egymást érik a garázsok. Mire ideértünk, már négy bamakós autó várt a sorára. Akkor, reggel nyolc körül még csak egy szerelő volt, de hamarosan jöttek a többiek is. A város autószerelőinek java a rali mezőnyének legkehesebb paripáit igyekszik gyógyítgatni.

Itt van a kispolszki, amivel angol fiatalok - a Travel Channel játékának nyertesei - igyekeznek Maliba. Itt van a szegedi barlangászok rozzant mikrobusza, a norvég srácok apokaliptikus Patrolja, és a főszervező Bogara. A kiskocsi túlélte az Atlasz tengelytörő dűlőútjait, de Dakhlában kifogott rajta a járdaszegély. A norvégoknak ezúttal egy lengéscsillapítójuk ment gallyra, de nekik is kicserélték a hűtőt. A kipolszki elektromos problémákkal küzdött, a barlangászok buszán az önindítót kellett javítani. Megunták a tologatást. A rali mezőnye erősen szétszakadt.

Egy garázs kapujában, egy régi Peugeot csomagtérfedelén gépelek. Itt kaptunk egy konnektort a laptophoz, mert a kocsiról most nem lehet tölteni. A sötétszürke laptop egyre világosabb lesz a rárakódott portól, a képernyőn sávokban gyűlnek össze az apró szemcsék, a billentyűkön ujjaim begyeit karcolják.

A papucsos szerelő már kivette a hűtőradiátort - kiderült, hogy eleve bontott alkatrész volt -, hegesztőpisztollyal lemelegítette a tetejét - az acetiléngázt karbidból fejlesztett ehhez egy kannában -, és kiszedett belőle egy marék koszt: vízkövet, rozsdát. Ez lehet a megoldás.

Egész éjjel azzal paráztattuk egymást Tulipánnal, hogy mi lehet Szüfi baja. "Ez a motor megeszi a vizet" - mondogatta. Lelki szemeink előtt már hengerfejprobléma lebegett, azon tanakodtunk, akkor mi legyen: gépműhely vagy gépcsere. A papucsos szerelő ügyködése azonban megnyugtatott. Tulipán már régóta - amióta melegebb vidékeken járunk, és melegszik a motor - mondogatta, hogy el is lehet tömődve a kosztól a hűtő. A szerelő kipucolta. Ismét feléledt a remény.

A nap páraréteg mögül süti a várost, a sarkon pálmák koronáját rángatja a szél. A párától és a portól eleve minden opálos egy kicsit, de az épületek pasztellje még krémszínűbbé teszi a várost.

Hűvös van, de egyre melegszik a levegő. Én is kimelegedtem: a garázs ajtófélfáját támasztó bajuszos férfi megkért, segítsek odébb tolni egy frissen lefújt, leeresztett gumijú Toyota pickupot. Négyen nekiveselkedtük, és beljebb löktük a rendetlen garázsba a még mindig ragadós festékű kocsit.