[...] 1945. szeptember 26-án Bartók Béla meghal a newyorki West Side Hospital-ban, mielőtt 65. életévét betöltötte volna. [Képgaléria 30. fotó]
Hátrahagyott családja, mely nem gyűlhetett össze teljes számban halálos ágya körül, a maga szétszakítottságában mintha a háború utáni világ feldúlt életét példázta volna: testvérhuga és első házasságából való idősebb fia Magyarországon maradtak, felesége épp azidőtájt súlyosan megbetegedett, ifjabbik fia, aki szüleit követte Amerikába, csak kevéssel előbb tért vissza katonai szolgálatából.
Az a kívánsága, melyet egyik utolsó levelében hangoztatott: "szeretnék hazamenni, de végleg..." már nem teljesülhetett; a háborút és a német fasizmust lerázott hazáját nem láthatta viszont. S egyik legfőbb fájdalma lehetett, amit orvosának mondott utolsó napjaiban: "csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem". Telve volt tervekkel, vágyakkal, el nem készült művekkel, melyeket belefojtott a korai halál...
(Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete, 1955)
Kodály Zoltán: Bartók Béla, az ember, 1946
[...] Akaratereje legyőzte a test gyengeségét. Már-már elpusztíthatatlannak hittük, azért ért halálhíre mindenkit annyira váratlanul. Mozart harmincöt éves korára teljesen felőrölte szervezetét. Ha tovább él, aligha írt volna már valamit. De Bartókban volt még egy évtizedre való munka- és életerő.
[...]
Elment. Boldogok, akik segíthettek neki a védekezésül maga köré vont drótsövény elbontásában. Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat művei előtt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahová szánva voltak: az emberek szívébe.
Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera