Luca napján a néphagyomány szerint búzát vetettek, amelynek növekedését előrejelzésnek tekintették a termésre, a család és a jószágok egészségi állapotára vonatkozóan. Szinte minden ősi kultúrában fellelhető a csíráztatás ilyen típusú mágiája, az termékenységi analógia alkalmazása. A lucabúza feltehetően az eraviscus, azaz bronzkori európai földműves kultúrában gyökerezik.
Az év vége pezsgő, eseményekben és hagyományokban igen gazdag időszak. A téli napforduló során újjászülető Természetet rengeteg szokás ünnepli. Valószínűleg Luca is a földi életet fenntartó biológiai folyamatért, a fotoszintézisért felelős Nap, tehát a fény, azaz Luce ünnepe, amely így az antik világ fejlett csillagászati és biológiai ismereteit bizonyítja. A földművesek számára a lucabúza csíráztatása talán a legérdekesebb, hiszen egész életmódunk, megmaradásunk, egzisztenciánk múlik azon, hogy az égiek kedveznek-e a következő esztendőben, vagy sem.
Rügyfakadástól szüretig folymatosan a meteorológiai térképeket bújjuk, számoljuk a csapadékot, fürkésszük az eget. Falun az egyik legfontosabb téma ez. Ha a régi öregek előrejelzése működik, az valóban nagy segítség lesz a tervezéshez. Életemben először kipróbálom, hátha.
Demeter Endre