Pár perccel fél kilenc után nagyjából tízen gyűlnek össze a BBC Online szerkesztőségének közepén. Néhányan forgószéken ülnek, de a többség áll vagy az íróasztalnak támaszkodik. Ők a BBC internetes kiadásának világpolitikai szerkesztői, akik ezen az értekezleten beszélik meg, milyen témák várhatók aznap. Sok múlik a döntéseiken, a BBC nemcsak egyszerű hírforrás, hanem iránymutató a többi portál számára is. Mi az [origo]-nál is folyamatosan figyeljük, milyen hírek szerepelnek a címlapjukon, és ezzel minden bizonnyal nem vagyunk egyedül.
Adam Curtis vezető szerkesztő nyitja meg az értekezletet, megemlítve, hogy előző nap sokan nézték a Barack Obamáról szóló cikket. Nem beszél hosszan, hamar átveszi tőle a szót a címlapszerkesztő, Nathalie Malinarich, aki elmondja, hogy a vezető anyag Libanon (emlékezés a volt kormányfő, Rafik Hariri megölésére, mindez megspékelve egy Hezbollah-vezető előző napi felrobbantásával), és a kiemelt hírek között van még Kína reagálása Steven Spielberg döntésére (a neves filmrendező kiszállt az olimpiai projektből, mert szerinte Peking nem tesz meg mindent a darfúri helyzet javításáért), valamint a Londonban élő grúz milliárdos, Badri Patarkatsishvili halála (aki nemrég azt nyilatkozta, meg fogják ölni Putyin emberei). Nathalie az utóbbi hírrel kapcsolatban megjegyzi, a legtöbb lap azt sugallta, hogy merénylet történhetett, a BBC azonban óvatosabban kezelte az ügyet, és szerinte ez helyes döntés volt. Különösen igaz ez annak a fényében, hogy nem sokkal később jön is a hír, az első vizsgálatok szerint természetes módon halt meg a milliárdos.
Szóra bírták Busht
Az értekezleten a különböző régiókért felelős szerkesztők sorolják a témákat: Európában Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása, Ázsiában a kelet-timori helyzet az elnök elleni támadás után, Afrikában a csádi államcsíny-kísérlet a vezető téma. Úgy számolnak, hogy aznap délután a vezető anyag az az interjú lesz, amelyet George Bush amerikai elnökkel készített a BBC washingtoni tudósítója, Matt Frei. Jim Todd, a vezető szerkesztő helyettese erről már akkor beszélt nekem, amikor a portáról mentünk fel a szerkesztőségbe. Azt mondta, nem is emlékszik rá, mikor adott utoljára interjút Bush a BBC-nek. Most is csak azzal tudták rábeszélni, hogy közelgő afrikai útja előtt hasznos lehet számára, ha egy globális hírszolgáltatónak nyilatkozik. "Tizenkét percet szakított ránk a drága idejéből" - jegyezte meg Jim kissé szarkasztikusan mosolyogva.
A megbeszélés nem tart tovább fél óránál, majd a szerkesztők visszamennek az asztalukhoz. A zsúfolt helyiségben mindenki előtt van egy számítógép, mellette pedig egy kis tévé, rajta a 24 órás hírcsatorna fut, amelynek adásába időnként belehallgatnak fülhallgatóval. A szerkesztők, újságírók egy olyan szoftverrel dolgoznak, amelyen keresztül hozzáférnek a hírügynökségek jelentéseihez. Itt láthatják, hogy egy-egy eseményről miként számolnak be a különböző tudósítók, ami azért fontos, mert a BBC-nél alapszabály, hogy csak akkor közölnek egy információt, ha azt legalább két különböző hírügynökség megerősítette, vagy ha közvetlenül egy saját tudósító a forrás.
Így előfordulhat, hogy a konkurencia hamarabb közöl le valamilyen hír, viszont náluk gyakoribbak a félrenyúlások is. A BBC ezeket igyekszik elkerülni. "Fontos a gyorsaság, de ennél fontosabb, hogy pontos legyél" - ismétli el az aranyszabályt Nathalie, aki szerkesztőként egyedül felel azért, milyen hírek kerülnek a címlapra, és ő dönti el azt is, melyik éppen a vezető anyag. Ha valami rendkívüli esemény (úgynevezett breaking news) történik, akkor az elvárás az, hogy a megerősítéstől számított öt percen belül kész legyen egy négy bekezdésből álló cikk, amelyet aztán később bővítenek.
Disznók és kecskék
Miközben Nathalie mesél arról, hogyan zajlik egy napja (hétkor kezd, de már otthon, indulás előtt ránéz az oldalra), befut a hír, hogy a Richter-skála szerinti 7,3-as erősségű földrengés történt Görögországban. Semmi egyebet nem tudni róla, de magát a tényt lehozta több hírügynökség is, így az egyik munkatárs egyből elkezdi írni a hírt. "A földrengések idegesítőek. Kirakod őket nagy piros jelzéssel, de aztán kiderül, hogy szerencsére nem történt semmilyen nagyobb kár, és akkor el kell temetned valahova" - magyarázza Nathalie. Nem sokkal később jön a jelentés, hogy a rengés ereje is gyengébb volt az eredetileg jelzettnél és sérültek sincsenek, így a hír valóban nem sokáig foglalja a helyet a címlapon.
Zsúfolt a szerkesztőség
Nathalie folyamatosan nézi az olvasottságról szóló statisztikákat, de azt mondja, nem ez dönt a hírek elhelyezésénél. "Ha viszont kiteszek valamit, amit fontosnak tartok és látom, hogy nagyon kevesen olvassák, akkor elgondolkodom rajta, hogy talán elrontottam a címet" - jelzi, hogy a kattintások száma azért befolyásolja a munkáját. Látogatásomkor az egyik legnépszerűbb hír címe például az volt, hogy "Lelőtték a disznókat az autópályatűz után", és arról szólt, hogy a rendőröknek kellett megölniük több disznót, miután egy állatszállító kamion kiégett egy angliai sztrádán.
A színes hír kategóriában a legemlékezetesebb a szudáni kecske története. A BBC két évvel ezelőtt számolt be egy szudáni férfiról, akit rajtakaptak, amint közösült egy kecskével, és ezért a falu öregjei utasították, hogy vegye el feleségül az állatot. (A férfi először azzal védekezett, hogy részeg volt, de azóta nem nyilatkozott, a Rose nevű kecske pedig néhány hónappal a házasságkötés után elpusztult.) Mielőtt közölték volna a hírt, a BBC tudósítója a helyszínen utánajárt, és leellenőrizte a részleteket, úgyhogy biztosak lehettek benne, nem átverésről van szó - tudom meg Jimtől, aki elmondja azt is, sokan kattintottak a cikkre, amely pár nap után elhalt, időnként azonban még most is megjelenik a legolvasottabb cikkek között, a keresőprogramok ugyanis feldobják.
Üzenet a falon
Délelőtt még két értekezletet tartanak. Az elsőt a BBC News Online főnöke, Steve Herrmann vezeti, és az oldal összes rovatának - a kül- és belpolitika mellett például az üzlet, a tudomány, szórakozás, stb - szerkesztője részt vesz rajta. Nem mondhatni, hogy izzik a levegő, mindenki elsorolja a témáit, Steve pedig dicsérő szavakat mond.
Délben egy "planning" vagyis tervező értekezlet van, amelyen a világpolitikai szerkesztők beszélik meg a következő néhány nap várható eseményeit. A pakisztáni választás, Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása és Bush afrikai útja van a napirenden. Telefonon kihangosítva bekapcsolódik az értekezletbe az egyes országok helyi médiáját figyelő BBC Monitoring egyik munkatársa is. Arról egyeztetnek, hogy milyen szemszögből lehetne ezeket a témákat körüljárni. Szinte mindenkinek van valamilyen ötlete, és nem ragad le senki a saját területénél, az afrikai ügyekkel foglalkozó szerkesztő is elmondja véleményét arról, mit lehetne kezdeni Koszovóval.
Steve Herrmann és az oldal, amelyért felel
A tárgyaló falán egy papírlap van kiragasztva, rajta a főnökség elvárást jelző felirattal: "javítani a mobilra készülő anyagok minőségét és választékát". Ezt Steve Herrmann is megerősíti, amikor leülünk irodájában beszélgetni. "Ahogy egyre jobbak lesznek a készülékek és egyre alacsonyabbak lesznek a költségek, úgy fog nőni az érdeklődés a mobilon hozzáférhető tartalmak iránt" - magyarázza, majd a számítógépén előkeres néhány interjút, amelyet a kollégája készített saját telefonjával pár nappal korábban, a barcelonai mobilkonferencián. "Kicsit remeg a kép, de működik" - mondja érezhető lelkesedéssel.
Ezek a videók a BBC blogoldalán találhatók és a szövegbe beágyazva nézhetők meg, ami a hagyományos cikkekre még nem jellemző. Hamarosan (várhatóan még márciusban) azonban átállnak erre a sok más portálon - hogy mást ne mondjunk, például az [origo]-n is - már alkalmazott megoldásra. Steve ugyan biztos abban, hogy a video folyamatosan egyre meghatározóbb lesz a hírportálokon, arra azért nem számít, hogy teljesen átvennék a szöveges tartalmak helyét. "Nem minden téma dolgozható fel jól videón, ráadásul azt sokszor időigényesebb megnézni, mint elolvasni egy hírt" - jegyzi meg.
Olvasók és riporterek
Az utóbbi évek újdonságához tartozik, hogy létrehoztak egy külön csoportot, amelynek feladata az olvasóktól érkező beszámolók, fotók, videók kezelése. Olyan eseményeknél, amelyek közvetlenül érinthetnek átlagembereket (csak hogy a kellemetlenebbeket említsük: árvíz, földrengés, stb) a BBC cikkeinek alján külön bátorítják az olvasókat, hogy számoljanak be tapasztalataikról. Ezek feldolgozása is a UGC-stáb (User Generated Content - felhasználó által létrehozott tartalom) feladata.
A londoni merényletnél is számítottak az olvasókra
"Ha a beszámoló elfogadhatónak tűnik, beleillik az események menetébe, akkor kirakjuk, de jelezzük, hogy ez az olvasói írások része. Viszont, ha hírként akarjuk feldolgozni, akkor ugyanúgy járunk el, mint máskor. Telefonálunk, leellenőrizzük a helyszínt, beszélünk a szereplőkkel" - magyarázza Steve, aki szerint valójában logisztikai kérdésről van szó. "Korábban is kaptak az újságok olvasói leveleket. Ebben tehát nincs semmi újdonság. Ami változott, hogy most mi sokkal gyorsabban és sokkal nagyobb mennyiségben kapjuk őket" - teszi hozzá.
Az olvasók által beküldött fotók esetében hasonlóan járnak el, mint a beszámolóknál. A 2005. július 7-i londoni merényletek idején például érkezett egy fotó, amelyen az a busz látszott, amelynek a pokolgép letépte a tetejét. "Még ott gomolygott a füst, rá lehetett ismerni a környékre, úgyhogy egyértelmű volt, ez valódi. Két perc múlva ki is raktuk" - idézi fel Steve, hozzátéve, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor gyanússá válik egy-egy fotó. Valaki egyszer beküldött egy képet, azt állítva, hogy ez egy akkoriban tomboló vihar idején készült. A fotón egy nagy hullám volt, a tetején egy hajóval, tehát nagyon jól tudták volna használni, de aztán kiderült, hogy egy körlevelekben régóta keringő képről van szó, amely ráadásul a vihar előtt készült.
Teret hódítottak
Az olvasók aktivizálódásával párhuzamosan a portál készítői is törekednek arra, hogy párbeszédet alakítsanak ki a közönséggel. Elindult például egy blog, amelyen a szerkesztők magyarázzák meg döntéseiket, kérnek bocsánatot az esetleges hibákért. "A legfontosabb az emberek bizalmának megnyerése és ez nem megy átláthatóság és elszámoltathatóság nélkül" - mondja Steve, aki az egyik szerzője a blognak. A bizalom különösen fontos most a BBC számára, amikor a 2007-ben a szakmai vita középpontjában az állt, hogy egyre kevésbé bíznak az emberek a médiában (igaz, elsősorban a tévéipart övezte aggodalom).
Nehéz évet tudhat maga mögött a BBC
A brit közszolgálati adó internetes oldalainak látogatottságára persze nincs panasz, és készítői számos szakmai elismerést is begyűjtöttek az elmúlt bő tíz év alatt. Pedig - mint azt Steve is megemlíti - amikor 1997 őszén 20 újságíróval elindult a BBC News internetes kiadása, akkor még a vezetőség ezt kockázatos lépésnek tartotta. Az özönlő olvasók azonban hamar eloszlatták a kételyeket és az először csak a helyiség hátsó részét elfoglaló online szerkesztők gyarapodásával szép lassan elfoglalták az egész termet, kiszorítva a korábban ott dolgozó tévéseket.