"Egyszer még vidámnak érezheted az itteni munkát" - walesi mészárszék

Harsány popslágerek szólnak, szőke kislány játszik dolgozó apja mellett - vidáman megy a munka a Jones-testvérek mészárszékén. A kis hentesüzletek hanyatlásán kívül a főnököt is csak az bántja, hogy az emberek nem akarnak tudni róluk. Hogyan lesz a walesi réteken legelésző birkákból porhanyós sült az asztalon? Vigyázat, naturalista történet!

Walesben nyüzsögnek a birkák. Nem csak a végtelen, zöld réteken, hanem dísztárgy formájában a szuvenírboltok kirakataiban, és sültnek elkészítve az étlapokon is. Ez utóbbi változattal az [origo] fotósa közelebbről is megismerkedett a llangolleni Big Bull étteremben. A walesi báránylábszárat az étlap szerint mentás szószban párolták, és annyira porhanyós, hogy a hús szinte magától leesik a csontról.

A hús puha volt, de a szósz inkább csak furcsa, semmint finom, így a bárány ide-oda tologatása után a brokkolis tésztára fanyalodott rá. Maradt abból is bőven, mivel a briteknek megvan az a furcsa szokásuk, hogy a főételhez akkor is adnak köretet, ha egyáltalán nem lenne szükség rá. A tésztához például krumplipüré és zöldségköret járt.

A párolt báránnyal való találkozás másnapján, a llangolleni hentes iránymutatása alapján felderítetjük a helyet, ahol az állatok megteszik a köztes lépést a rét és a Big Bull asztala között. Ez a Jones-testvérek családi mészárszéke.

A Wraxham melletti épületben Dan jön elénk, vérrel pöttyözött fehér köpenyben, és körbevezet. A dermesztő hűtőházban 185 megnyúzott birkatetem lóg kampóval átszúrt lábaknál felakasztva, csupasz húsukon zöld színű pecsétek.

A földön több, kék színű műanyagtartály sorakozik. "Ez egy máj" - emel ki készségesen kesztyű nélküli, gyűrűs kezével Dan egy húsdarabot. A tartályokban az állatok belsőségeit gyűjtik. A fiút láthatólag már egyáltalán nem zavarja a látvány, hat éve dolgozik itt. Jókedvűen pózol a húsok között.

Lengyel állatorvos a walesi birkabundák között

A birkatetemekre nyomott pecsét azt jelzi, hogy a hús emberi fogyasztásra alkalmas - mondja a Jones-testvéreknél dolgozó testes, rövid hajú egészségügyi ellenőr. "Ez is olyan, amit meg lehet unni" - panaszkodik munkájára az asszony. Az állatokkal általában nem szokott gond lenni, így nincs sok tennivalója. Összebarátkozott Wojczekkel, a lengyel származású állatorvossal. Bár szerinte a helyiek többsége nem örül a bevándorlóknak, mert attól tartanak, hogy elveszik előlük a munkát, ő nem bánja, hogy Wraxhamben megtelepedett rengeteg lengyel. Megérti, hogy idejönnek pénzt keresni. A legtöbb lengyel amúgy sem tervezi, hogy végleg Nagy-Britanniában marad, sokat panaszkodnak a honvágyra - meséli.

Még több fotóért kattintson a képre!

Az épület háta mögötti udvarban kupacokban áll a még véres birkabunda, mellettük nagy zsákokban só. Azzal tartósítják a bundákat, amelyeket később eladnak. Százötven méterrel arrébb már rét kezdődik, ahol a mit sem sejtő birkák békésen legelésznek. Már vannak kisbárányok is, pedig februárban még korai a születésük, tavaszra várták őket. A helyiek szerint a megbolydult időjárás az oka.

A hátsó udvarból bukkan elő Wojczek, a kedves arcú állatorvos, aki négy évvel ezelőtt érkezett Walesbe, hogy gyűjtsön egy kis pénzt, és háta mögött hagyja az otthoni korrupciót. A lengyel állapotokról mesél, részletesen elmagyarázza a hálapénz fogalmát, látszik, hogy sokszor beszélt már erről Nagy-Britanniában, mégpedig olyan hallgatóságnak, akik egyszerűen nem ismerték a jelenséget.

Walesben jól érzi magát, bár a munkájával kapcsolatban vannak fenntartásai. "A helyiek nem szívesen végeznek ilyen munkát, pedig valakinek ezt is meg kell csinálnia. Volt olyan gyakornok itt, aki két nap után azt mondta, elég volt. Nem túl megbecsült munka, egyszerű emberekkel dolgozunk, gyakran beszólogatnak" - magyarázza.

A főnök, az egyik Jones-testvér, megmutatja a levágásra váró teheneket. Nyolcan álldogálnak két szűk karámban. A tehenek vannak kisebbségben, naponta kétszáz állatot vágnak itt le, főleg birkákat. Ottjártunkkor épp kisteherautóba pakolják az eladásra váró árut, kampókon lógva, nyolcas fürtökben utazik a birkahús.

A családi üzlet generációk óta apáról fiúra száll. A főnök három bátyja és a fia is itt dolgozik. Igaz, ma már a szupermarketek szorongatják őket, egyre kevesebb a kliensük, a kis hentesüzletek bezárnak. A főnököt az is zavarja, hogy az emberek többsége nem vesz tudomást arról, hogy vannak mészárszékek. "Csak megveszik a hamburgert" - panaszkodik.

Megismerni a valóságot

Bent az épületben zene mellett dolgoznak, jó hangulatban. Az egyik hátsó szoba ajtajára kitett felirat - "Sohasem tudhatod, egyszer még vidámnak érezheted az itteni munkát"- mégis bizarrnak tűnik. Az állatok leölése humánus módon történik - ért egyet az állatorvos és az egészségügyi ellenőr. A tehenek lövedéket kapnak az agyukba, a birkákat elektromossággal kábítják el, aztán kivéreztetik az állatokat. A halál úgy harminc perc alatt áll be. A vért kádakban gyűjtik össze, megalvasztják, és esetenként trágyaként hasznosítják.

Nézze meg a többi fotónkat is! Klikkeljen a képre!

Black velvet - üvölt a lejátszóból a szám a nem sokkal korábban még a karámban látott tehén haláltusája alatt. A sarokban patakokban gyűlik a vér, a Jones-család legfiatalabb tagja, egy hároméves szöszke kislány mégis itt álldogál apró gumicsizmában, köpenyben. Felcsimpaszkodik a kampókra, mintha csak játszótéren lenne.

A késeket fenő egészségügyi ellenőrnő szeretettel nézi, egyszer-kétszer felkapja, megpörgeti. Az állatorvos szerint az elődje próbálta figyelmeztetni a családot, hogy nem kéne a gyereket kitenni efféle látványnak, de igazából nem tudott mit tenni ellene. Ez Jonesék dolga. Wojczek félrebillenti a fejét: "Legalább megismeri a valóságot."