Fitymálják a lusta sörözőket a matlocki parkett királynői

Vadkacsák, unatkozó iskolások, kaotikus piac és majális-életérzés - ilyen a festői Bakewell egy februári hétfő délutánon. A matlocki sortáncsuliban Steve, az ezüstöves tánctanár beégeti a riportert, a helyi nők pedig lefitymálják a söröző férfiakat, de az ő lábukban ott a bugi. Riport az angol vidék egy eldugott szegletéből.

Bart Simpsonos kifestők, házi készítésű dzsemek, egyiptomi pamuttakarók sorakoznak egymás mellett, és a levegőben az olcsó kínai műanyagkacatból fújt szappanbuborékok elkeverednek a sajtárus portékájának illatával - ez Bakewell piaca. A Wye folyó partján fekvő négyezer lelkes kereskedővároska ugyan a környék, Derbyshire egyik legrégibb, az 1300-as évek óta működő piacával büszkélhedhet, a kínálat mégis kicsit lehangoló - a hangulatban viszont megőrződött valami a hajdani idők nyüzsgéséből.

Hétfő délután pezseg a főtér: a hosszú szakállú arab nagy hangon kínálja takaróit, a gyümölcsök, virágok, csecsebecsék pultjai között ráérősen sétálgatnak az ingujjra vetkőzött helyiek, a fagyiskocsi előtt hosszú sor kígyózik, és akik időben beálltak a sorba, már jóízűen majszolgatják a díjnyertesként reklámozott gombócokat a ragyogó napsütésben - pedig még csak február közepét mutat a naptár.

Kihűlt sültkrumpli a sosemvolt fürdővárosban

Bakewell neve megtévesztő, a bake (sütni) szócska ellenére történelmileg semmi köze a sütögetéshez. Az eredeti Badequella név azt jelenti: Bath-well, azaz fürdőzz jól. Ironikus, de a közeli források ellenére Bakewellből mégsem lett soha fürdőhely, a pékségek viszont egymást érik. A barátságos téglaházakat elválasztó utcácskákon igyekeznek vigyázni a tisztaságra, a gazdáikkal levegőző tömérdek kutyára tekintettel külön kutyapiszokgyűjtőket is felszereltek, és sokfelé szemetelni tilos felirat figyelmeztet, az egyik kuka mellett mégis kihűlt sültkrumplikupac éktelenkedik. Bizonyítja, hogy a gusztusos péksütemények innen sem tudták kiszorítani a szinte brit nemzeti ételnek számító "Fish and Chips" - azaz halat és sültkrumplit kínáló bárokat.

Kocsmát, klubot alig látni. "Annyira unalmas, nem lehet semmit csinálni" - sóhajtanak fel az utcán megszólított egyenruhás iskolás fiúk, mikor a városukról kérdezzük őket. A fiatalok a csendes Bakewellből a közeli, kicsit nagyobb településekre járnak át szórakozni, Chesterbe, Matlockba, és bár 16 évesek, a korukbeliekre vonatkozó tiltást kijátszva hétvégenként ott iszogatnak.

Estefelé mi is magunk mögött hagyjuk Bakewellt, a hatalmas, zöld parkot a frizbiző családokkal, a folyón lebzselő, jóllakott vadkacsákat, és elindulunk Matlockba, hogy megnézzük a helyi újságban meghirdetett linedance bulit az Edgefold Clubban. A countryzenére járt linedancenek - formatáncnak - nincs sok köze a brit tradíciókhoz, a hétköznapi élethez viszont annál inkább, Nagy-Britannia-szerte népszerű alternatívája a jellegzetesebb közösségi szórakozási formáknak, a kvízesteknek vagy a bingónak.

Ezüstös Steve, Footlose és a punnyadt férfiak

Az Edgefold Club a buli előtt tipikus, fabútorokkal berendezett kocsma a pultot támasztó, idősödő férfiakkal. A belső teremben már tizenkét éve ropják minden hétfőn, a legfiatalabb táncos hét, a legidősebb hetvenöt éves. Timberlane Steve, a tánctanár sajátos figura: szűk fekete nadrágját feszülős pólóval egészítette ki, hetyke cowboykalapját és derekát pedig ugyanazzal a szemkápráztató ezüstszalaggal dobta fel. Szívélyesen üdvözöl bennünket, de a mulatság első perceiben elégedett kajánsággal húzza keresztül a hátsó sor szélén való sunnyogásra vonatkozó tervemet, mikor a színpadon állva rámmutat, aztán elkiáltja magát: "Hé emberek! Újságíró vendégeink vannak Magyarországról, és egyikük életében először fog linedance-t járni!"

Még több fotóért kattintson a képre!

A linedance, ha kívülről figyeljük, viccesnek és elég egyszerűnek tűnik. Az emberek külön-külön, egyesével felsorakoznak, és jobbra-balra lépegetnek, néha tapsolnak. Valójában a gyakorlatlan táncosról az első tíz perc után szakadni kezd a víz, és a szimplának látszó lépésekkel kísérletezve összeakad a lába. "Oldalt, hátra, oldalt, pont, oldalt, hátra, oldalt, pont" - suttogja a színpadról hipnotikusan Steve, de nem sokat segít. "Sokszor róják fel nekünk, hogy nem tűnünk vidámnak. Pedig csak nagyon koncentrálunk. A profiknak hatvan lépést kell észben tartaniuk" - avat be a pihenő alatt egy elegánsan sminkelt, negyvenes táncos. Hogy az összevont szemöldökök tényleg nem jelentenek rosszkedvet, nyilvánvalóvá válik, mikor megszólal a Footlose című szám, és a hajlott derekú nagymamák, félszeg tinilányok teljesen bepörögnek.

További fotók kattintásra!

A kezdő csoport húsz táncosának szinte mindegyike nő, a fériakat csak egy kamasz srác és egy kopaszadó úr képviseli. "Á, ők nem annyira kalandvágyók, egyébként is inkább söröznek" - legyintenek a nők erre az Edgefold Clubban. Ha társat nem is, barátokat könnyű találni formatánc közben a helyiek szerint. Az egyik legügyesebb táncos, egy huszonéves, nagydarab lány például először csak az anyját akarta elrángatni ide, hogy barátokat szerezzen. Ez sikerült, aztán ő maga is itt ragadt, na nem azért, mintha enélkül unalmas lenne az élet az angol vidéken. "Lehet salsázni, moziba menni, meg persze inni is" - sorolja.

A linedance közkedveltségére vonatkozó becslésekkel azért nem árt óvatosnak lenni. Mikor egy walesi kocsmában megemlítettük, hogy kipróbáltuk, a kizárólag férfiakból álló társaság röhögésben tört ki: "Linedance, na ne már!"