A brit labdarúgás legnagyobb alakjai

A brit labdarúgás lassan 150 éves története során számtalan kiváló futballistának tapsolhattak az Egyesült Királyság szurkolói, akik közül néhányan valódi kultikus státuszt vívtak ki maguknak. Ők azok a játékosok, akik ma emblematikus figurának számítanak, és ha meghalljuk a nevüket, akkor egyből megelevenedik előttünk a brit futball históriája is.

Az angol labdarúgásban persze nem csak az angol futballisták játszottak meghatározó szerepet, az Egyesült Királyság többi alkotmányos részében is születtek szenzációs labdarúgók. Elsőként alighanem az északír George Bestet kell említeni, aki sokak szerint az első mai értelemben vett sztár volt Angliában - annak minden hátrányával együtt.

A Manchester United kiválósága egészen zseniális futballista volt, sokak szerint minden idők legjobb játékosa, aki felhúzta a Vörös Ördögök mezét - annyi bizonyos, hogy kulcsszerepe volt a gárda 1968-as BEK-győzelmében, és abban az esztendőben ő kapta meg a France Football aranylabdáját is.

Pedig a kocsik, a nők és az ital legalább olyan fontos szerepet játszottak az életében, mint a foci. Számtalan anekdota kering Best kalandjairól, és a legjellemzőbb alighanem az a történet, amikor egy pincér azt kérdezte tőle, miután benyitva Best szállodai szobájába azt látta, hogy a focista az ágyon fekszik egy csodaszép nővel, és az ágy körül papírpénzek és üres üvegek hevernek: "Mr. Best, where did it all go wrong?", vagyis: "Mr. Best, hol rontotta el?"

A walesi futballrajongók számára manapság Ryan Giggsjelenti a csúcsot, de a minden idők legjobb walesi labdarúgójának járó cím alighanem John Charles-t illeti. A közel 190 centiméter magas focista, aki mind középhátvédként, mind középcsatárként világklasszisnak számított, híres volt arról, hogy a lehető legsportszerűbben futballozott, és soha nem állították ki pályafutása során - ezért is kapta olaszországi karrierje során a Szelíd Óriás becenevet.

Charles három bajnoki címet nyert a Juventus FC légiósaként, 1958-ban az év futballistájának választották meg Olaszországban, sőt, egy 1997-es szavazás szerint ő volt minden idők legjobb légiósa a Serie A-ban - pedig az olasz élvonalban később megfordult Lothar Matthäus, Diego Maradona, Michel Platini, Marco van Basten és Zinédine Zidane is.

A skót labdarúgás hatása az angolra elsősorban a sportág történetének hőskorában volt fontos (a Liverpool FC például első hivatalos mérkőzésére 11 skót játékossal állt ki), később pedig a skót edzők töltöttek be komoly szerepet, hiszen az angol futball históriájának legsikeresebb trénerei közül Sir Matt Busby, Bill Shankly és Sir Alex Ferguson is Skóciában született.

Persze azért a focistákra sem lehetett panasz: a Manchester Unitedben Charltonnal és Besttel együtt a skót Denis Law is a világklasszisok közé tartozott. Az aberdeeni születésű támadó 1962-ben Torinóból igazolt a Vörös Ördögökhöz, akiknél aztán futószalagon ontotta a gólokat: nála többször csak Bobby Charlton volt eredményes a klub színeiben.

Law 1964-ben szintén Aranylabdát nyert, és pályafutásának lezárása legendás momentum: 1973-ban a városi rivális Manchester Cityhez igazolt, amelynek színeiben az idény végén sarokkal szerzett gólt volt klubja ellen - a MU pedig kiesett az élvonalból. Law soha többé nem lépett pályára bajnokin, bár az 1974-es világbajnokságon még szerepelt a skót nemzeti tizeneggyel - amelyben mind a mai napig ő tartja a gólrekordot.

Minden idők talán legjobb skót játékosa: Kenny Dalglish

De nem egyedül: a skót foci másik emblematikus figurája, Kenny Dalglish is ugyanannyi találatot ért el címeres mezben, még ha majd kétszer annyi mérkőzésen is. Ő nem a Manchester Unitedben, hanem a Liverpool FC-ben volt meghatározó figura éveken keresztül: a Vörösök a Celtic FC-től vették meg, mégpedig Kevin Keegan pótlására, és a skót támadó 355 bajnokin 172 alkalommal volt eredményes a klubnál. Egy nemrégiben tartott szavazás szerint a klub történetében ő volt a legnagyobb hatással a liverpooli drukkerekre.

www.infosport-focivilag.hu