Tojáslabda, céltábla, dákó

Hogy Anglia a futball őshazája, mindenki tudja. Hogy a tenisznek óriási hagyománya van a szigetországban, ez sem újdonság. Valószínűleg azzal is sokan tisztában vannak, hogy milyen népszerű a csatorna túloldalán a rögbi, a krikett, a snooker, vagy éppen a darts. A televíziós közvetítéseknek köszönhetően most már nálunk is egyre többen ismerik, és kedvelik ezeket a hagyományos brit sportágakat, de azért megpróbáljuk őket egy kicsit közelebb hozni, hátha azok számára is vonzóvá tudjuk tenni, akik csak legyintenek, amikor valaki tojáslabdával a hóna alatt rohangál.

Annak, aki a balatoni SZOT-üdülőben a rex asztalnál próbálta kikerülni a gombát, vagy valamelyik füstös kocsmában vérre menő biliárdmeccseket vívott a haverokkal, miközben azon izgult, hogy a fekete golyót sikerüljön a legvégére hagyni anélkül, hogy a posztó minőségében nagyobb kár keletkezzen, nos annak sem biztos, hogy a snooker sokat mond elsőre.

Az azért gyorsan szemet szúr, hogy az asztal jóval nagyobb, és azt sem nehéz észrevenni, hogy a rengeteg piros golyó mellett van pár darab más színű is.

A lényeg itt is az, hogy a golyók katonás rendben kerüljenek a lyukakba, a huszonkét golyó közül a fehérnek van a leghányatottabb sorsa, mert mindig azt kell lökni, a pirosak egy pontot érnek, a többi színes pedig kettő és hét pontot közötti értékkel bír, a sárga a legkisebb, a fekete a legmagasabb pontértékű.

A játékot frame-ekre játsszák, aki több pontot ér el egy frame-en belül, az nyeri a frame-et. A játékot az teszi bonyolulttá az egyszeri néző számára, hogy a golyókat meghatározott sorrendben kell eltenni, előbb egy pirosat, majd egy "színest" (amit aztán visszatesznek az asztalra), és így tovább, amíg el nem fogynak a pirosak, utána a színeseket az értéküknek megfelelő sorrendben kell a lyukba küldeni, tehát a fekete marad a végére.

A játékot az Indiában állomásozó angol tiszteknek tulajdonítják, akik körében meglehetősen népszerűek volt a biliárd különböző változatai, és igyekeztek valami újat kitalálni, így jött az ötlet, hogy a piros és fekete mellé további színes golyók kerüljenek az asztalra.

Maga a snooker kifejezésnek is köze van a katonasághoz, miután az első éves, tapasztalatlan kadétokra használták ezt a szlengszót. A legenda szerint egy Sir Neville Chamberlain nevű ezredes eszelte ki a játékot, aki egy fiatal tisztel vívott partiban a snooker jelzővel illette az ellenfelet, amikor az nem tudta eltenni az egyik golyót.

A 19. század végére, és a 20. elejére már elterjedt a snooker, 1927-ben pedig sor került az első világbajnokságra, Joe Davis volt az, aki úgy gondolta, hogy ideje a hobbiszintről komolyabb magasságokba emelni a játékot. Hogy Davis biztosra ment a vébével, azt bizonyítja, hogy 1946-os visszavonulásáig minden viadal az ő győzelmével ért véget...

A snooker igazi fénykora viszont akkor kezdődött, amikor a BBC a színes tévék elterjedésével felkarolta a sportágat, mivel úgy gondolta, hogy a közönség számára is eladható, hogy a zöld asztalon sokszínű golyókat lökdösnek elegánsan öltözött férfiak. 1978-as volt az első vébé, amiről végig adott közvetítést a televízió, és azóta is képernyőre kerülnek a legnagyobb tornák.

Az 1977 óta a sheffieldi Crucible Színházban megrendezésre kerülő vébé mellett a legrangosabb versenyek: UK Championship, Grand Prix, Malta Cup, Welsh Open, China Open, Northern Ireland Trophy, Masters Pot Black, Premier Snooker League.

Paul Hunter, a posztó Beckhamje, aki tragikusan fiatalon távozott az élők sorából

Minden évtizednek megvolt a kiemelkedő alakja, a 70-es években Ray Reardon, a 80-asban Steve Davis, a 90-esben Stephen Hendry volt a király, előbbi kettő 6-6, utóbbi 7 vébét nyert. Az utóbbi éveknek nem volt ennyire domináns játékosa, de Mark Williams, John Higgins, Ronnie O' Sullivan mindenképpen méltó a kiemelésre.