élőhelypusztulás

Régebben a természetes fészkelőhelyeiket a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai adták, ám ezek eltűnése miatt új helyekre kényszerültek.

Az intenzív mezőgazdaság előtérbe helyeződésével és a vizes élőhelyek számának csökkenésével a lilék és más partimadarak élettere folyamatosan zsugorodik.

Az önmagában is jelentős mennyiséget további több tízmillió természetes úton kikelt facsemete egészíti ki.

Megjelenése és visszatérése egy területen azt mutatja, hogy az adott élőhely természetességi állapota magasabb szintre emelkedett.

A kétéltűeket a kihalás veszélye fenyegeti az élőhelyvesztés miatt.

A borzas gödény Délkelet-Európában és Ázsiában él, költőhelyül nagy kiterjedésű vizes élőhelyeket igényel, ezek megritkulása, felaprózódása vezetett állományának összezsugorodásához.

Az ürgék állományai az ember tájátalakítótevékenységének következtében sajnos meglehetősen elszigetelődnek, így világviszonylatban a természetvédelmi helyzetük aggasztónak nevezhető.

A kék vércse és a túzok állománya az elmúlt 40 évben 30%-kal csökkent Európában, egyes régiókban pedig az eltűnés veszélye fenyegeti.

Ezekben a napokban az évek óta egyre növekvő járműforgalom miatt számos kétéltűt gázolnak el az utakon.