Ennyit látnak a csecsemők a világból

Tévhit, hogy az újszülött csak a 20-30 centiméterre lévő tárgyakat látja, és ugyancsak tévhit, hogy bármit is képes élesen látni. Igazi csodának beillő változások azok, amelyeket egy baba az első hónapokban a szem és a látás fejlődésével megtapasztal: kiélesedik a kép, megelevenednek a részletek, színárnyalatok sokaságát fedezi fel, valamint érzékelni kezdi a térbeliséget is.

Lát egyáltalán? Milyen közelre hajoljak, hogy lásson? - merül fel sok újdonsült szülőben a kérdés, és aztán az internetet bújva válaszképp általában azt találják, hogy a baba csak a közvetlenül a szeme előtt, tőle 20-30 centiméterre lévő tárgyakat, arcokat látja.

Pedig a legfrissebb kutatások szerint a baba sokkal távolabbra is ellát - viszont nem képes fókuszálni! Ennek oka, hogy még nem tudja kontrollálni a fókuszáláshoz szükséges szemizmait, az úgynevezett sugárizmokat. Két hónap után azonban ez a képesség fejlődni kezd, és a babák egyre pontosabban fókuszálnak. Ha egy fényképezőgéphez szeretnénk a babák szemét hasonlítani, azt mondhatnánk, a gépen van objektív, van lencse, látjuk a tájat vele, ám nem tudunk se közelre, se távolra bármire is ráfókuszálni, semmi nem lesz igazán éles a képen.

Túl szemcsés a film

Az éles látás azonban nem csak a fókuszáláson múlik, fontos az is, maradva a fényképezőgépes hasonlatnál, hogy a film, amire a kép rávetül, nagy felbontású legyen, ne legyen szemcsés. A babák körülbelül két hónap után a retinájukra már elég éles képet vetítenek, ott azonban még fejletlenek az éleslátásért felelős fényérzékelő receptorok, az úgynevezett csapok.

A csapok ráadásul nem csak az éleslátásban játszanak meghatározó szerepet, hanem a színlátásban is, ez az oka, hogy a kicsik kezdetben a világ sokszínűségét sem érzékelik. Azaz, hiába képes már a két hónapos baba fókuszálni és éles képet vetíteni a retinára, az ott lévő csapok fejletlensége miatt a kép továbbra is homályos és nem túl színes lesz. Természetesen a retina fotoreceptorai mellett éretlenek még az agy látásért felelős központjai is, ez szintén gátja a babák éles, részletgazdag, színes látásának.

Hozzávetőlegesen így változik egy baba látása az első hat hónapban. Forrás: Origo

Mennyire homályos a homályos?

A San Franciscó-i Smith-Kettlewell Szemkutató Intézet és a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói modellezték is, hogy mennyire éles egy baba látása. Azt találták, hogy az első hónapban a csecsemő, ha olvasni tudna, akkor a hagyományos látástábla legfelső sorát tudná elolvasni. (Pontosabban: a mérések szerint az egy hónapos csecsemő látásélessége 20/120, ez szaknyelven azt jelenti, hogy amit egy felnőtt 36 méterről (kb. 120 láb) még élesnek lát, azt a baba hat méterről (kb. 20 láb) látná élesnek, azaz hétköznapi nyelven mondhatnánk úgy is, hogy a felnőtt hatszor élesebben lát. A normál látásélesség 20/20.)

Négy hónapos korra a felnőtt már csak háromszor lát jobban a csecsemőnél, 8 hónapos korra pedig a baba látásélessége már majdnem olyan jó, mint a felnőtté. A rá következő években aztán ez még tovább finomodik, az agy látásért felelős területe tökéletesen a 8. életévre fejlődik ki. De a legnagyobb sebességű fejlődés az első nyolc hónapban zajlik.

Látni a fehér kanapén fekvő fehér macit

Sok szülő állítja, hogy az ő gyereke különösen szereti a piros vagy kék dolgokat, pedig nem határozható meg egyértelműen az, hogy a kicsinek egy tárgy a színe, a szín élessége vagy a környezettel való kontrasztossága (ez nagyon fontos a babáknak!) miatt tetszik.

Tény azonban, hogy már a kétheteseknek is van színlátásuk, a Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy már ilyen idősen meg tudják különböztetni a pirosat és a zöldet. Ugyanakkor a már említett csapok éretlensége miatt a közeli árnyalatok között kezdetben még nem tudnak különbséget tenni, például a piros és a narancsos piros közötti különbséget nem látják. Ám mivel a színlátás gyorsabban fejlődik, mint az éleslátás, körülbelül két hónapos korra már szinte minden árnyalatot meg tudnak különböztetni, és látják például a fehér kanapén heverő fehér macit.

Az első hetekben azonban annál többet érzékel a baba egy adott tárgyból, minél nagyobb a tárgy színeiben a kontraszt. Például egy fehér-fekete mintás takarót jobban lát (feltéve, ha a minta nem túl apró), mint egy pasztellárnyalatokkal díszítettet.

A kontraszt számít az arc tekintetében is. Az amerikai Minnesota Egyetem kutatói már az 1970-es években megállapították, hogy a kicsik először a tárgyak közötti határokat figyelik meg, különösen a nagy kontrasztú határokat. Azaz a baba először egy arcon is a határokat kezdi megfigyelni, például a hajvonal határát, vagy egy vastag fekete keretes szemüveg keretét. Két hónapos kor után kezdi felfedezni a részleteket: a szemet, a szájat, az orrot, és négy-öt hónapos, amikor a szülő arcát már teljesen el tudja különíteni mások arcától.

Nem térérzékeléssel születünk

A kutatások szerint nagy a valószínűsége, hogy nem mélységészleléssel születünk. A retinánkra vetülő kép ugyanis kétdimenziós, ezt fordítja le agyunk háromdimenziósra. Normál esetben a két szemen keresztül érkező két kép kismértékben eltér, az agy viszont egy képpé dolgozza őket.

A kicsiknél az első két hónapban a szemek gyakran nem egy irányba néznek, sokszor keresztben állnak, ennek oka az, hogy a szemei mozgását még nem tudja koordinálni. (Ha két hónap után is fennáll a jelenség, szemorvoshoz kell fordulni.) Ahhoz, hogy a baba egyre inkább háromdimenziósban lássa a világot, a szemek koordinációja mellett az idegrendszer érésére is szükség van. A kutatások szerint a finomabb térérzékelés a 3.-5. hónaptól kezdődik.

Bár az újszülött fejletlen látórendszerrel jön a világra, azt nem mondhatjuk, hogy a vizuális világa ne lenne gazdag: az első hónapokban különösen a szülő száját, ajkát, mosolyát, orrát, valamint a saját kezeit, ujjait, lábujjait nézegeti a legszívesebben.