Couvade-szindrómának nevezik azt a pszichoszomatikus tünetcsoportot, amelyben a várandós nőkhöz közel álló személyek - legtöbbször a leendő apukák - a terhességre jellemző tüneteket produkálnak. A széles skálán mozgó testi (pl. hasfájás, puffadás, hátfájás, reggeli hányinger, stb.) és lelki (pl. letargia, hirtelen hangulatváltozások, koncentráció romlása, stb.) tünetek a férfiaknál a partner terhességének első és utolsó három hónapjában a legerősebbek, a középső trimeszterben kissé tompulnak, de egyes férfiaknál a baba születését követő hetekben is megfigyelhetők.
Nem szabad azonban egy legyintéssel vagy félmosollyal elintézni a problémát, hiszen a Couvade-szindróma egyáltalán nem ritka; főként a fejlett nyugati országokban élő férfiaknál figyelhető meg. A rendelkezésre álló adatok szerint az Egyesült Államokban a leendő apukák 25-52 százaléka, Svédországban 20 százaléka, Nagy-Britanniában 11-50 százaléka, Thaiföldön pedig több mint 60 százaléka tapasztalja a felsorolt tünetek valamelyikét a babavárás kilenc hónapja alatt - derül ki a Washington Post cikkéből.
A Couvade-szindróma kialakulásának okait régóta próbálják megérteni a szakemberek, de a háttérben meghúzódó bonyolult pszichoszomatikus összefüggések miatt egyelőre nincs pontos magyarázat: többféle teória létezik a pszichoanalitikus és szociálpszichológiai megközelítéstől kezdve az érzelmi kötődést vagy hormonális változásokat hangsúlyozó elméletekkel bezárólag.
A leggyakrabban hangoztatott pszichoanalitikus megközelítés szerint a Couvade-szindróma hátterében a férfiak irigysége állhat, amiért a nők gyermeket tudnak szülni. A teória azt is hangoztatja, hogy a férfi partner számára a nő terhessége egyfajta katalizátorként funkcionál, és az elfojtott gyermekkori érzelmek (pl. elutasítás, kirekesztés, szorongás) felszínre törnek. Felmerül továbbá egyfajta féltékenység is, amely a leendő apukák mellőzöttségéből fakad: meg nem született gyermekükre riválisként tekintenek, az érzések pedig társadalmilag elfogadhatóbb köntösben (azaz a Couvade-szindrómában) manifesztálódnak.
A szociálpszichológiai magyarázat a férfiak marginalizálódására helyezi a hangsúlyt: míg az anyává válás egy mérföldkő a nők életében, addig ugyanez nem feltétlenül igaz a férfiakra. A várandós nőket orvosilag, társadalmilag, sőt kereskedelmileg is megkülönböztetett figyelem övezi, a leendő apukák mindeközben feleslegesnek, mellőzöttnek érzik magukat.
Egy másik teória szerint míg a nők a terhesség során naponta szembesülnek az anyává válás testi és lelki folyamatával, addig a férfiaknál nincs ilyen konkrét, napról-napra zajló „átvezetés” az apaságba. E valós biológiai markerek hiányában pedig sokkal nehezebb a féltékenység, rivalizálás, a fontosság csökkenéséből adódó ambivalencia leküzdése.
Paradox módon azonban úgy tűnik pont azok a kispapák hajlamosabbak a betegségre, akik tudatosan készülnek gyermekük érkezésére. Egy korábbi tanulmányból kiderült, hogy az első gyermeküket váró, középosztálybeli, fehér férfiaknál minél erősebb volt az apa-magzat közötti kötődés (pl. elkísérték párjukat a terhesgondozásra, beszéltek a babához, figyelték mozgását, stb.), annál gyakrabban fordultak elő náluk bizonyos tünetek (fáradtság, alvás- és emésztési zavarok, székrekedés, émelygés).
A legújabb tudományos eredmények ugyanakkor azt sugallják, hogy a Couvade-szindróma hátterében hormonális változások állnak. Bár eddig csak két tanulmány erősítette meg ezt az elképzelést, de azok egyértelműen kimutatták, hogy a férfiaknál partnerük terhességének első és harmadik trimeszterében jelentősen megnő a prolaktin és az ösztrogén szintje, a tesztoszteroné és a kortizol stresszhormoné viszont csökken. Ha a további kutatások is alátámasztják a hormonok szerepét, specifikus terápia összeállításával a jövőben a férfiak is könnyebben élhetik meg a babavárás hónapjait.