Bár a fájdalom, amit akkor érzünk, ha leforrázzuk magunkat a reggeli kávéval, illetve amit a velünk szakító volt szerelmünk látványa vált ki, nagyon különbözőnek tűnik, Ethan Kross, a Michigani Egyetem szociálpszichológusa és kollégái szerint a két érzés valójában jobban hasonlít, mint gondolnánk.
A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos hetilapban közölt vizsgálatsorozatban 40 olyan ember vett részt, akivel a megelőző hat hónap során szakított a partnere, és aki a szakítást fájdalmas visszautasításként élte meg. A kísérleti személyeket először arra kérték, hogy ex-partnerük fotóját nézve idézzék fel, mit éreztek a szakításkor, majd arra, hogy egy barátjuk fotóját nézve idézzenek fel egy közelmúltbeli pozitív, az illetővel közös élményt. Ezután a résztvevők bal alkarját vagy fájdalmas, de elviselhető hőingerrel, vagy nem fájdalmas hőingerrel ingerelték.
Az érzelmi elutasítás ugyanazt az agyterületet érinti, mint a fizikai fájdalom
Minden feladat, illetve ingerlés közben funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal (fMRI-vel) kísérték figyelemmel a résztvevők különböző agyterületeinek aktivitását. A felvételeket összehasonlították több mint 500 korábbi fMRI-vizsgálat eredményeivel, amelyekben például a fizikai fájdalmat, különböző érzelmeket vagy memóriafeladatokat kísérő agyi aktivitásváltozásokat vizsgálták. A felvételek elemzése azt mutatta, hogy a határozott érzelmi elutasítás azokat az agyterületeket aktiválja, amelyek a fizikai fájdalom érzésében játszanak szerepet.
A kutatók szerint eredményeik segítenek megmagyarázni, hogyan vezethet a súlyos érzelmi veszteség különböző fizikai tünetekhez és betegségekhez. Kiemelik továbbá, hogy világszerte számos kultúrában használják ugyanazokat a szavakat a fizikai fájdalommal és a szociális elutasítással kapcsolatban.