Az áltagember szervezetében becslések szerint 1014 baktérium él, és ezek 90 százaléka a bélcsatornában. Michael Bailey, az Ohioi Állami Egyetem viselkedéskutató intézetének munkatársa és kollégái egerekben vizsgálták ezeknek a baktériumoknak a természetes immunitás - vagyis az evolúciósan ősibb, kevésbé "szakosodott", de gyors immunválasz - működésében betöltött szerepét. Eredményeiket a Brain, Behavior and Immunity című szaklapban tették közzé.
Kísérletsorozatukban egy hagyományos stressz-modellt alkalmaztak: hat napon át napi két órára egy agresszív egeret helyeztek néhány szelídebb egér ketrecébe.
A hatodik nap után mintákat vettek a stressznek kitett egerek és kontroll állatok véréből és bélcsatornájából.
A vérmintákban két, az immunrendszer mozgósításában részt vevő molekula, az interleukin-6 (IL-6) nevű citokin, és az MCP-1 nevű, falósejteket toborzó fehérje szintjét mérték.
A bélből vett mintákban pedig meghatározták mintegy 30 féle baktériumtörzs relatív mennyiségét. A kontroll egerekhez képest a stressznek kitett állatokban 20-25 százalékkal csökkent a Bacteroides nemzetségbe tartozó baktériumok aránya, míg a Clostridium-fajoké hasonló mértékben nőtt. Az IL-6 és az MCP-1 koncentrációja pedig a stressznek kitett egerekben a kontroll állatokban mért érték 10-szeresére ugrott.
A kutatók ezután a stresszelt egereket széles spektrumú antibiotikummal kezelték, amely akár a bélbaktériumok 90 százalékát is kiirthatja. Ez után az egereket ismét stressznek vetették alá, majd ismét megvizsgálták az immunrendszer mozgósításában részt vevő két molekula szintjét: ezek csupán duplájukra emelkedtek a stresszelt állatokban.
Az eredmények azt mutatják, hogy ha a bélflóra összetétele antibiotikum-kezelés vagy más hatás miatt megváltozik, romlik a természetes immunválasz hatékonysága stressz esetén.