Sokszor fülzsírlerakódás áll a halláscsökkenés hátterében
Ha a nagyothallás oka a külsőfül vagy a középfül betegsége, akkor vezetéses halláscsökkenésről beszélünk. Ilyen halláscsökkenést okozó betegség lehet a külső hallójárat, illetve a középfül gyulladása, valamint az itt elhelyezkedő daganat, de a panaszok hátterében leggyakrabban a fülzsírból és hámsejtekből álló lerakódás áll.
A vezetéses halláscsökkenés egy másik gyakori oka az otosclerosis, azaz a fül meszesedése, amelynek oka a csontos csiga tokjában keletkező szabálytalan új csontos góc. Ezek a gócok fokozatosan növekedve a legbelső hallócsont, a kengyel elmerevedését okozzák, így a hang által keltett rezgés, melyet a dobhártyáról normál esetben a hallócsontok felerősítve továbbítanának a csiga és a belsőfül felé, nem tud tovaterjedni. A halláscsökkenés ezért alakul ki. A felnőtt lakosság körülbelül egy százalékát érinti.
Ha a nagyothallás oka a belső fül vagy a hallóideg betegsége, akkor beszélünk idegi halláscsökkenésről. Veleszületett formájának oka lehet a terhesség első harmadában lezajló rubeolafertőzés. Ezen kívül egyéb fejlődési rendellenességek és anyagcsere-betegségek vezethetnek nagyothalláshoz.
Serdülő és fiatal felnőtt korban ugyancsak felléphet halláscsökkenés, melynek hátterében a hallóideg vírusos gyulladása állhat. A betegség szédüléssel, hányingerrel és hányással is társul. Kiemelendő a herpes zoster vírusfertőzés, amely a hallóideg mellett az arcideget is érinti. Ennek következtében az arcizmok is megbénulnak.
Felnőttkorban a zajártalom a hallászavar fő oka
A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős zajforrás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépek, erős robbanás károsíthatja a belsőfület. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsít. A zajártalom iránti érzékenység egyénenként változhat, de mindenkinek romlik a hallása, ha hosszú ideig van kitéve erős zajnak.
Időskorban a normális öregedés természetes velejárójának tekinthető bizonyos fokú halláscsökkenés. Ennek oka az, hogy a belső fülben található, hallásban szerepet játszó hártyák a kor előrehaladtával veszítenek rugalmasságukból, elmeszesednek. A halláscsökkenés változó mértékben jelentkezhet. Előfordul, hogy valakinél az első tünetek 60 éves kor körül már jelentkeznek, míg mások hallása 90 évesen is ép. A férfiak többnyire súlyosabban érintettek, mint a nők.
Hallászavarok hátterében ritkán központi idegrendszeri daganatok is állhatnak.
Ha a gyereknél felmerül a gyanú, mindenképpen végeztessünk hallásvizsgálatot
A vezetéses halláscsökkenésre jellemző, hogy a hallászavar mellett a kiváltó betegség tünetei dominálnak. Középfülgyulladás esetén a halláscsökkenés mellett magas láz, fájdalom, fülfolyás lehet jellemző. Az otosclerosis, azaz a fül meszesedése a húszas évekre válik egyértelművé, a betegség lefolyását a terhesség gyorsítja.
Veleszületett süketség esetén a gyermek nem reagál a zajokra, hangokra. Már az egészen kicsi újszülöttek is hallják a hangokat, erősebb zajra, például a csengő hangjára felébrednek, összerezzennek három hónapos korban. Hat hónapos korra a csecsemő odafordul a zajokra. Ha felmerül a halláskárosodás gyanúja, mindenképpen el kell végezni a gyermek hallásvizsgálatát, hiszen a beszédfejlődéshez elengedhetetlen a hallás megléte. A hallássérült gyermekek kezdettől fogva speciális foglalkozást igényelnek.
Ha a nagyothallás hátterében herpes zoster-fertőzés áll, akkor az érintett agyidegek (a hallóideg és az arcideg) által ellátott területen, a fülkagylón és a hallójáratban apró, igen fájdalmas hólyagocskák láthatók, melyek tartalma víztiszta. Ezek az elváltozások később pörkösödnek, majd leszáradnak.
A betegség kísérő tünete az erős fájdalom, a fejfájás, szédülés és hányinger. Az arcideg érintettsége következtében az arcizmok bénulása is bekövetkezhet. Az idegrendszeri tünetek (nagyothallás, bénulás) lehetnek átmenetiek, néha azonban véglegesen megmaradnak.
Az időseknél először a magasabb hangok esnek ki
A zajártalom következtében kialakuló halláscsökkenés jellemezője, hogy a halláskiesés a magasabb hangoknál kezdődik, és innen terjed a mélyebb frekvenciák felé. Ezt a formát fülcsengés is kíséri. Az időskori halláscsökkenés tünetei is hasonlóak. Itt eleinte ugyancsak a magasabb frekvenciájú hangok észlelése esik ki, majd később a mélyebb hangoké.
Ha a betegség oka valamilyen központi idegrendszeri tumor, akkor számos egyéb idegrendszeri tünet kíséri a hallászavart, mint például szédülés, járászavar, fejfájás, hányás.
A hallászavarok kivizsgálása minden esetben fül-orr-gégész feladata. A hallás vizsgálata legegyszerűbben hangvilla segítségével történhet. E vizsgálat alapján a vezetéses és idegi halláscsökkenést már el lehet különíteni. További speciális audiológiai vizsgáltok végzése is szükséges lehet. Bizonyos esetekben képalkotó CT-, MRI-vizsgálat elvégzése is indokolt lehet.
Széles a választék hallókészülékekből
A vezetéses halláscsökkenés esetén a kiváltó alapbetegséget kell kezelni, például középfülgyulladás estén antibiotikum-terápiát kell alkalmazni. Otosclerosisnál a megoldás mikrosebészi, hiszen ilyenkor el kell távolítani a kengyelt, és protézissel kell helyettesíteni. Ha a beteg nem fogadja el ezt a megoldást, a hallókészülék lehet az alternatíva.
A hallókészülékek jelentenek megoldást az idegi eredetű maradandó halláskárosodás tüneteinek enyhítésében is. Számos típusú készüléket forgalmaznak ma már. A zsebbe helyezhető hallókészülékeknél az eszköz egyik része a fülben van, az erősítő dobozt pedig zsebben hordják a betegek. Súlyos halláskárosodás esetén használhatók, ilyenkor a fülbe helyezett füldugó a készülékhez zsinóron keresztül kapcsolódik.
Vannak fül mögé és a fülre szerelhető készülékek is, ilyenkor a fülbe helyezett rész rugalmas csővel illeszkedik a fül mögötti részhez. A legmodernebb készülékek a hallójáratba illeszthetők, ezáltal kozmetikailag is jobban elfogadhatók a beteg számára.
Ne hallgassunk hangos zenét füldugóval!
Megelőzésre csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van mód. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést.
Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (walkman, discman, MP3-lejátszók), ezek használata során kerüljük a nagy hangerőt.