Feltárták az örök szerelem biológiáját

Bár sokak szerint az intenzív szerelem az évek során megfakul, vannak párok, akik állítják, hogy hosszú évek házassága után is szerelmesek egymásba. Egy amerikai vizsgálat szerint egyesek valóban képesek megőrizni a kezdeti hőfokot - esetükben hosszú házasévek után is ugyanolyan idegi választ vált ki partnerük látványa, mint a friss szerelmet érzőkben.

A Social Cognitive and Affective Neuroscience című idegtudományi szaklapban közölt vizsgálatban Arthur Aron, a New York-i Stony Brook Egyetem szocio-idegtudománnyal foglalkozó kutatója és kollégái 17 olyan felnőttet (tíz nőt és hét férfit) vizsgáltak, akik hosszú ideje (10-29 éve) házasságban éltek, és azt állították, hogy még mindig ugyanolyan szerelmesek párjukba, mint a kapcsolat elején.

A partnerük által érzett szerelem intenzitását a kutatók az Aron által kidolgozott hétfokozatú skálán értékelték.

A vizsgálat során a résztvevőknek partnerük képét, egy közeli ismerősük képét és egy csak felületesen ismert ember képét mutatták, miközben agyi aktivitásukat funkcionális mágneses rezonenciavizsgálattal (fMRI-vel) vizsgálták.

A jutalomérzet és a kötődés agyterülete különösen aktív volt

Csak a szeretett partner látványa váltott ki aktivitást a jutalomérzetért felelős, a dopamin nevű ingerületátvivőben gazdag területeken, és az aktivitás annál nagyobb volt, minél magasabb pontszámot ért el az illető a szerelem intenzitását mérő skálán.

Ezt a hatást korábban a szerelem korai fázisában lévő emberekben is kimutatták.

A tartós szerelmi partner látványa azonban egy olyan agyi választ is kiváltott, amelyet a friss kapcsolatban lévőkben nem figyeltek meg: a kötődésben - például az anya és a gyerek közti kötődésben - szerepet játszó terület aktivitását.

A kutatók szerint eredményeik azt mutatják, hogy valóban létezhet tartós szerelem, és segítenek megérteni ennek biológiai hátterét.