Lubna Pal és kollégái a Yale Egyetemről az amerikai Endokrin Társaság éves konferenciáján arról számoltak be, hogy akinek több ránca van, annak csontjaiban kisebb az ásványianyag-sűrűség.
A kutatók szerint ez nem meglepő, hiszen a bőr és a csontok egészségének fenntartásában számos közös mechanizmus vesz részt. A legismertebb ezek közül a kötőszöveti rostokat felépítő kollagén előállítása, amely az öregedéssel egyre csökken.
A csontritkulás kockázatának felmérésére jelenleg az úgynevezett kettős röntgensugár-elnyelődésen alapuló denzitometria (dual X-ray absorptiometry, DXA) a legelfogadottabb módszer.
Mivel ez az eljárás meglehetősen drága, a kutatók olcsóbb megoldásokat keresnek a csontritkulás kockázatának becslésére, és ezáltal a csontritkulás miatt bekövetkező törések megelőzésére.
A Yale Egyetem kutatói egy korábbi, a változókori hormonpótló terápia hatásosságát felmérő vizsgálat adatait elemezték. A vizsgálatban résztvevő 114, a menopauza korai fázisában lévő nő bőrének ráncosodását és feszességét a homlok, az orcák és a nyak különböző pontjain, csontjaik ásványianyag-sűrűségét pedig a gerinc ágyéki szakaszán, illetve a csípő területén mérték.
Az adatok összevetése során a kutatók azt találták, hogy a fokozott ráncosodás kisebb csontsűrűséggel függött össze, míg a bőr feszessége fordítottan arányos volt a csontsűrűség-értékekkel.
A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a ráncosodás és a bőrfeszesség vizsgálatát - amelyek jóval olcsóbbak, mint a csontsűrűség denzitometriás mérése - szűrővizsgálatként lehetne alkalmazni a csontritkulás kockázatának becslésére.
Továbbá úgy vélik, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a változókori ösztrogénterápia lelassíthatja-e a ráncosodást, és egyben a csontsűrűség csökkenését.