A hírnév és a komolyan vett önpusztító, "rock and roll" életmód kétségkívül növelheti a népszerű zenészek körében a halálozás kockázatát, ám nincs nagyobb biztonságban az sem, aki 27 évesnél idősebb, vagy fiatalabb - derül ki egy, a British Medical Journal orvosi szaklap karácsonyi számában megjelent kutatásból.
A 27-esek klubjának legendáját vizsgáló kutatók híres zenészek halálozási rátáját hasonlították össze az Egyesült Királyság lakosságának halálozási mutatóival.
A kutatás során 1046 olyan zenészt vizsgáltak, akinek (szólóban, vagy valamilyen együttes tagjaként) 1956 és 2007 között a brit slágerlistán első helyezést elérő felvétele volt.
A vizsgált időszakban 71 zenész (7%) halt meg, és a kutatók matematikai módszerek alkalmazásával vizsgálták, hogy van-e különleges jelentősége a 27 éves kornak.
Az eredmények szerint ugyan a húszas és harmincas éveikben járó zenészeknél kétszer-háromszor nagyobb volt a halálozási kockázat, mint a normál brit lakosság körében, a 27 éves kor nem jelentett kiugró kockázatot.
Meglepően sok haláleset történt a 20 és 40 éves kor közötti zenészek csoportjában az 1970-es évektől a 80-as évek elejéig, viszont a 80-as évek második felében ebben a korcsoportban nem regisztráltak halálesetet.
A kutatók szerint ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a 80-as évek végén már hatékonyabban tudták kezelni a heroin-túladagolást, valamint a zenei életben a hangsúly a keményebb rockzenei irányzatokról inkább a popzenére tevődött át.
Úgy tűnik tehát, hogy a 27-esek klubja inkább csak legenda, de az tény, hogy 20-30 éves korban megnő a zenészek halálozási kockázata.
A szerzők kiemelték: mivel a jelentős zenészek dalaikkal hatással vannak az emberek életminőségére, ezért a társadalom felelőssége is, hogy minél hosszabb ideig életben maradjanak és alkothassanak.