"Az Egészségügyi Világszervezet átlagosan másfél évtizedenként ad ki új irányelvet arról, hogy mit tekint egy milliliter ondóváladékban normál hímivarsejt-számnak. Míg a hetvenes években ez az érték még 40 millió volt, a kilencvenes évek végén már csak 20 millió , tavaly pedig már 15 millióra csökkentették. Persze a sejtszám nem minden, egyéb peremfeltételek is, mint például a sejtek szerkezete és mozgékonysága is meghatározó a termékenység szempontjából" - mondja dr. Lantos István, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet andorológus-urológusa. "A spermabankok alapvetően milliliterenként 100 millió hímivarsejtet produkáló donorokkal foglalkoznak. Ez azonban már csak a donorok 5 százalékára jellemző" - teszi hozzá.
Nemi szervi rendellenességek a kisfiúknál
A gyengébb nemzőképesség egyik következménye, hogy egyre kevesebb pár fogan meg a korábban normálisnak tartott 3-4 havi, rendszeres, védekezés nélküli együttlét során. De ma már az is látszik, hogy a fertilitás csökkenése a következő generációkra is kihat. "Egyre több ugyanis a későbbi nemzőképességet érintő, nemi szervi fejlődési rendellenességgel, például rejtettheréjűséggel (más néven hereleszállási zavarral) vagy húgycsőhasadékkal születő kisfiú, és ma már ismert, hogy az ő apjukat az átlagosnál gyengébb fertilitás jellemzi" - mondja dr. Lantos.
A herék a magzati korban a vesék mellett, a hasüregben fejlődnek, de a születés idejére a hasüregből a herezacskóba vándorolnak a lágyékcsatornán keresztül, így csecsemőknél már a herezacskóban tapinthatók. Probléma akkor van, ha a herék a hasüregben, a lágyékhajlatban vagy a lágyékcsatornán belül maradnak - ez a rejtettheréjűség. Mivel a herezacskón kívül elhelyezkedő herékben nem megy végbe normális hímivarsejt-képződés, és idővel el is sorvadnak, a szülőknek minél előbb kezeltetniük kell ezt a problémát kisfiúknál.
A húgycsőhasadék kialakulásakor a húgycső külső nyílása nem a hímvessző végén található, hanem leggyakrabban a makk alsó felszínén, vagy a hímvessző alsó oldalán alakul ki. A rendellenesség gyakran akadályozza a hólyag kiürülését, ami húgyúti fertőzésekhez, illetve a húgyutak kitágulásához vezethet, valamint komoly önértékelési problémákat is okozhat, ezért szintén ajánlott kisgyerekkorban orvosolni.
Akár a heréből is lehet már életképes hímivarsejtet venni
"Férfiak esetében a gyengébb fertilitás mellett leggyakrabban egy korábbi gyulladásos betegség nem megfelelő kezelése vagy herevisszér-tágulat akadályozza a teherbeesést. Ugyancsak csökkentheti a nemzőképességet az egészségtelen életmód is" - mondja az andrológus. A probléma kivizsgálása általában ondó-, hormon-, vér-, illetve genetikai vizsgálatból áll, indokolt esetben szükség lehet herebiopsziára is.
A kezelés általában vitaminokból, hormonkezelésből, esetleg műtéti beavatkozásból áll. Ha ezek az eljárások nem vezetnek megoldáshoz, jöhet a reproduktív medicina, azaz az ondóváladék közvetlen bejuttatása a méh üregébe, illetve bizonyos sejtszám alatt, vagy ha a nőnél a petevezetőkben elzáródás van, a méhen kívüli mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba.
"Végül, ha az ondóváladékban nincs életképes hímivarsejt, de a szövettan bizonyítja, hogy a herékben igen, akkor arra is van lehetőség, hogy közvetlenül a heréből kivett sejtekkel történjen a mesterséges megtermékenyítés. Tudni kell azonban, hogy míg a női meddőség miatt végzett testen kívüli megtermékenyítés száz esetből 25-30-ban jár sikerrel, a heréből származó probléma esetén ez az arány 3 százalék alatti. Ennek ellenére már Magyarországon is több olyan gyermek születetett, akinek fogantatásához a hímivarsejteket a herékből vették ki" - mondja az andrológus.
Az orvostudomány is hozzájárul a termékenység csökkenéséhez
Ma 100 nehezített teherbeeséssel küzdő párnál 40 esetben a nőnél, 40 esetben a férfinál, 20 esetben pedig mindkettőjüknél vannak problémák. "Az első világháború előtt, amikor nem voltak hatékony fogamzásgátlók, a családtervező házaspároknak átlagosan 11 gyermekük volt, de a párok 20 százalékának nem volt gyermeke, aminek a hátterében valamilyen szervi ok állhatott. Ma azon párok aránya, akik az orvosi segítség ellenére sem tudnak gyermeket vállalni, 3-5 százalék körül van. Orvosi beavatkozással gyerekhez segítünk olyan párokat is, akiknek egyébként nem lenne gyereke, azaz kicselezzük a szelekciót. Eközben a jó termékenységű párok gyermekvállalási hajlandósága jelentősen lecsökkent, ami összességében azt eredményezi, hogy a népesség genetikai állománya, utódnemző képessége romlik" - mondja dr. Lantos.
A kutatók feltételezik, hogy hozzájárul a férfi nemzőképesség romlásához az általános környezeti terhelés növekedése is - a témában hamarosan európai uniós kutatás is indul. "A környezet ösztrogénterhelése - egész pontosan az ösztrogénre hasonlító molekulák jelenléte - az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt. Egyrészt a nők által szedett fogamzásgátlókból, valamint a változókori hormonkezelésből származó vegyületek a vizelettel és a szennyvízzel bejutnak a környezeti vízkészletekbe. Másrészt az állattartásban a hústermelő képesség fokozására alkalmazott hormonok, illetve a hosszú lebomlású növényvédő anyagok terhelik az élővizeket. A probléma az, hogy ezekkel a hatásokkal szemben a prevenció nagyon nehéz" - mondja az andrológus.