Egy közös amerikai-kínai vizsgálat nemrég megállapította, hogy hosszú távon a veszélytelennek tűnő, halkabb, de tartósan jelen lévő zajok is halláskárosodást okozhatnak. Ezeket a károsodásokat ráadásul nem minden esetben lehet kimutatni célzott hallásvizsgálatokkal, mivel azok elsősorban a tényleges hallóképesség és a hallásküszöb megállapítására alkalmasak - derül ki a New Scientist ismeretterjesztő magazin cikkéből.
A sanghaji Kelet-Kínai Egyetem és a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem munkatársai közös kutatásukban patkányokon vizsgálták a hallás változásait. A rágcsálók több mint két hónapon keresztül napi 10 órát töltöttek 65 decibeles zajban (ez felel meg egy normál iroda zajszintjének), majd 14 órát csendben: ezzel a kutatók az átlagos munkahelyi környezetet, és a viszonylag csendes otthoni körülményeket próbálták szimulálni. A két hónap leteltével az állatokat olyan vizsgálatoknak vetették alá, amelyek nem képezik a hagyományos hallásvizsgálati panel részét.
Az eredményekből kiderült, hogy az átlagos irodai zajszintnek kitett patkányok többi társukhoz képest jóval lassabban tudtak hangokat megkülönböztetni egymástól, valamint ezeknél az egyedeknél a különféle zajingerek sokkal kisebb aktivitást indukáltak a hallókéregben.
Míg a hangos zajok mérhetően károsítják a hallásküszöböt, addig a közepesen erős zajok nem feltétlenül okoznak a hagyományos módszerekkel mérhető hallásvesztést. Ez lehet az oka annak, hogy az apróbb halláskárosodásokat nem fedezik fel időben, illetve a kisebb, de tartósan jelen lévő zajok hallásra gyakorolt hatását alig ismerjük - emelte ki a kutatás vezetője.