Számos tévhit létezik a kullancsokkal kapcsolatban, ezek közül az egyik, hogy a kullancs nem mászik hajba. Pedig a haj remek búvóhely a kullancs számára - nemcsak a hajas és hajmentes bőr találkozásánál, hanem a "sűrűjében" is. A kullancs által terjesztett betegségek megelőzésének egyik legjobb módja magának a csípésnek a megelőzése, ezért a természetben töltött alkalmakkor lehetőleg hosszú nadrágot viseljünk, erre húzzuk a zoknit, a felsőruházatot tűrjük be a nadrágba, hajunkat fogjuk össze vagy tűzzük fel, vegyünk kalapot, és hazaérkezés után mindenképpen tartsunk alapos kullancsvizsgálatot.
A kullancsok a közhiedelemmel ellentétben nem fákról "ugranak", hanem az aljnövényzetben vagy cserjeszinten megbújva várják áldozatukat, akire rákapaszkodhatnak. Általában másfél-két méternél magasabbra nemigen másznak, de ez pont elég ahhoz, hogy akár a hajban landoljanak. A "kullancsvizit" ezért mindenképpen terjedjen ki a fül mögötti területre és végig a haj/hajmentes fejbőr találkozására, valamint apró fogú fésűvel érdemes átfésülni a hajat, hogy megtaláljuk az esetleg ott elrejtőző példány(oka)t.
Kullancs kiszedése a hajas fejbőrből
Ha kullancsot találunk a hajban, próbáljuk minél előbb eltávolítani, csakúgy, mintha más testrészünkbe fúródott volna. Első lépésként úgy kell elválasztani a hajat, hogy a kullancs egésze jól láthatóvá váljon - szükség esetén csattal tűzzük fel a haj egy részét.
Ha van, akkor kullancseltávolító csipesszel, ha nincs, akkor hagyományos csipesszel vagy kullancskiszedő kanállal - végső esetben puszta kézzel - fogjuk meg a kullancsot a fejénél (minél közelebb a fejbőrhöz), és lassan, de határozottan kezdjük húzni felfelé - egy idő után a kullancs magától elengedi a bőrt, így nem fog beszakadni a feje. Semmi esetre se rántsuk, csavarjuk vagy tépjük! Eltávolítás után célszerű hajat mosni, és a kullancs helyét lefertőtleníteni.
Egyéb élősködők a hajban
A haj bizonyos paraziták számára "csak" ideális búvóhely, vannak azonban olyan élőlények, amelyek itt élnek. Egyik-másik jelenlétét kellemetlen tünetek - például szűnni nem akaró viszketés - jelzi, míg mások (például a kullancsok) akár észrevétlenül juttathatják a kórokozókat a szervezetbe.
A legismertebb hajban élősködő parazita a fejtetű, amely teljes életét a hajban tölti és a fejbőrből szívott vérrel táplálkozik. Jelenlétére utal a fejbőr erős viszketése, és a hajszálakon megfigyelhető serkék. A fejtetű zárt közösségekben, gyermekek közt fordul elő leggyakrabban, kezelése pedig speciális oldattal történik.
A fejbőrt kedvelő paraziták közé tartoznak még különféle atkafajok, például a rühatka, amely ugyan a bőr bármely területét megfertőzheti, gyerekeknél azonban gyakran telepszik a hajas fejbőrbe. Az atkák a bőrbe járatot rágva mikroszkopikus méretű károsodásokat okoznak, amelyet viszketés és heves gyulladás kísérhet. Az embert megfertőző atkafaj kizárólag emberről emberre terjed; kezelni speciális atkaölő szerekkel lehet, amely sampon formájában is kapható.