Mikor támogatná egy konzervatív a melegek házasságát?

Az abortuszhoz hasonlóan az azonos neműek házassága is rendkívül érzékeny vitatéma lehet egy liberális és egy konzervatív világnézetű ember között. De van-e ennek valamilyen alapvető, pszichológiai alapja?

Néhány hete Barack Obama amerikai elnök egy tévéinterjúban fedte fel álláspontját az azonos neműek házasságával kapcsolatban. "Nekem személy szerint fontos, hogy lépjünk az ügyben, és megerősítsük, hogy az azonos neműeknek is jogukban áll házasságban élni" -nyilatkozta az elnök az ABC tévécsatornának. Pedig a téma az USA-ban is kényes, az elnökválasztási csatározásokban könnyen Obama ellen fordíthatják kijelentését.

Hasonló bejelentést tett tavaly szeptemberben David Cameron brit miniszterelnök is. A konzervatív párt kongresszusán ismertetett elképzelés szerint 2015-ig legalizálnák az azonos neműek házasságát. "Támogatom, mert ez egyenlőségi kérdés. De másról is szól az azonos neműek házassága: elköteleződésről. A konzervatívok hisznek az embereket összetartó kötelékekben. Tehát én nem egy csodabogár konzervatív vagyok, aki támogatja a homoszexuálisok házasságát. Én azért támogatom, mert konzervatív vagyok" - érvelt Cameron.

Cameron érvelése azért meglepő, mert az ügy támogatói általában liberális világnézetűek, és hagyományosan az alapvető emberi jogokra hivatkoznak érvelésükben. A konzervatívok többsége más morális szemüvegen keresztül tekint a témára. A felmérések szerint az amerikai konzervatív szavazók 70 százaléka ellenzi az azonos neműek házasságát, leggyakoribb ellenérvként a társadalom stabilitásának és a hagyományoknak az aláásását, valamint a nő és férfi közötti házasság szentségének megsértését hangoztatva - olvasható a New Scientist brit ismeretterjesztő magazin cikkében.

Amitől undorodunk, arról morálisan erősebben ítélkezünk

Az abortuszhoz hasonlóan az azonos neműek házassága is rendkívül érzékeny vitatéma lehet egy liberális és egy konzervatív világnézetű ember között. De van-e ennek valamilyen alapvető, pszichológiai alapja? Miben különbözik egymástól a konzervatív és a liberális beállítódású ember pszichéje? Az elmúlt években világszerte több pszichológiai kutatást is végeztek a témában, amelyeket most a New Scientist csokorba gyűjtött.

2008-ban a nagy-britanniai Plymouth Egyetem kutatói azt találták, hogy egy undort kiváltó inger jelenlétében az emberek sokkal ítélkezőbbek voltak egy sor morális kérdésben (mint például egy talált pénztárcából a pénz megtartása). A kísérletben résztvevőknek vagy kellemetlen, intenzív szagban, vagy egy visszataszító szobában, vagy egyszerűen fizikai undort kiváltó helyzet felidézése mellett kellett morális ítéleteket hozniuk, és azt találták, hogy sokkal erősebben ítélkeztek, mint az undort keltő körülményeknek nem kitett kontrollcsoport. A vizsgálat szerint tehát a gyomor- és bélállapot, illetve a morális ítélkezés között kapcsolat van.

A New York-i Egyetem kutatói az előző vizsgálatot kibővítve azt találták, hogy az undor keltette morális ítélkezés erősebb a jobboldali szavazóknál. Ebben a kutatásban különféle ízek kóstolása mellett kellett a résztvevőknek ítélkezniük, az undort egy keserű íz jelentette. A vizsgálat szerint morális kérdésekkel kapcsolatos véleményünket határozottan befolyásolja, milyen íz van a szánkban, és a kapcsolat erőteljesebb volt a magukat politikailag konzervatívnak vallók körében.

A hollandiai Tilburg Egyetem kutatócsoportja pedig egy vizsgálatában arra jutott, hogy egy undort keltő szag bemutatását követően erősebb a meleg férfiak iránti negatív attitűd mind a liberálisokban, mind a konzervatívokban. Érdekes módon ugyanezt a hatást nem figyelték meg más kisebbségek esetén: sem a leszbikus nők, sem az afro-amerikaik, sem az idősek esetében.

Forrás: AFP/Daniel Kfouri

Milyen érvek győzhetnének meg egy konzervatívot?

A pszichológiai kutatásokból úgy tűnik tehát, hogy van valamiféle ok-okozati viszony az undorérzet és a morális ítélkezés között, és ez a hatás erősebb a konzervatív beállítottságúaknál, mint a liberálisoknál - írja a New Scientist. Úgy tűnik, hogy a heteroszexuális konzervatívok viszolyognak a meleg férfiak közötti szex gondolatától, és ez megerősíti azt a nézetüket, hogy a jelenség morálisan elfogadhatatlan. A heteroszexuális liberálisok feltehetően szintén undort éreznek, de ezt tudatosan elnyomják magukban az elveik miatt.

Más kutatások arra is rámutattak, hogy a liberálisok sokkal hajlamosabbak a morális kérdéseket az individuumot ért szenvedés vagy igazságtalanság szempontjából nézni, míg a konzervatívok a problémákat csoportszinten közelítik meg, így olyan szempontokra összepontosítanak, mint lojalitás, patriotizmus, tekintélytisztelet vagy a hagyományok tisztelete. Több országban végzett kutatás szerint a liberálisok morálisan felháborítóbbnak tartják, ha bántalmaznak egy kutyát, vagy ha valakit átvernek egy üzletben, mint ha valaki megcsalja a házastársát, vagy ha ártalmatlan, de egyébként visszataszító dolgot tesz, mint például, hogy köztéren pisil. A konzervatívok ezeket mind ugyanolyan felháborítónak tartják.

A kutatások szerint tehát az azonos neműek közötti házasság támogatói és ellenzői között mély a szakadék, azonban az is látszik az érvekből, hogy mi az a stratégia, amellyel az ellenzők meggyőzhetőek lennének. A leghatékonyabbnak annak tudatosítása látszik, hogy a homoszexuálisok szintén a társadalom hasznos tagjai, a csoport részei, nem pedig csoporton kívüliek. Továbbá azt is tudatosítani kell, hogy az azonos neműek házassága is sokkal inkább szól szeretetről és elköteleződésről, mint szexről - írja a New Scientist.

Forrás: AFP/Daniel Kfouri

Az európai helyzet a szociológus szemével

Takács Judit és Szalma Ivett egy 2011-es kutatásukban arra keresték a választ, hogy az azonos neműek kapcsolatának (élettársi viszony, házasság) törvényi elismerése segíti-e a homoszexuálisok társadalmi elfogadottságának növekedését. Az Equality, Diversity and Inclusion című szaklapban megjelent tanulmányukban azt hangsúlyozták, hogy az általuk vizsgált 26 európai országban a nők, a fiatalabbak és a magasabb iskolai végzettségűek nagyobb elfogadást mutattak a melegek és leszbikusok iránt, mint a férfiak, az idősebbek vagy az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Településtípus szerint azonban nem találtak erős összefüggést, így nem tudták igazolni azt, amit talán sokan evidenciának gondolnak: hogy minél nagyobb településről származik valaki, annál elfogadóbb lenne. Egyedül az észak-európai országokban figyelhető meg ez a mintázat, azonban szignifikáns különbség ott is csak a főváros és a falvak között mutatható ki.

Ugyancsak az átlagosnál elutasítóbbnak bizonyultak a vallásos emberek: Európát tekintve a keleti ortodoxok és a muszlimok körében a legalacsonyabb a homoszexualitás elfogadottsága. De a legerősebb hatást az egyházi szertartásokon való részvétel jelentette: minél gyakrabban vesz részt valaki ezeken, annál elutasítóbbak a nézetei.

Kevésbé elfogadóak a homoszexualitással kapcsolatban a szélsőjobboldali politikai nézeteket képviselők, illetve azok, akik körében az idegengyűlölet magasabb szintű. A kutatás a homofóbia és a hagyományos nemi szerepekhez köthető attitűdök közötti szoros összefüggést is igazolta, kimutatva, hogy a tradicionális női szerepek követése a melegek és leszbikusok erősebb elutasításával jár. Emellett a saját élettel és a demokrácia működésével való elégedettség valamint a homofób nézetek hangoztatása között is erős a kapcsolat: minél elégedettebb valaki, annál kevésbé nyilatkozik homofób módon.

A kutatás, melynek részletes eredményei a Szociológiai Szemle következő számában magyarul is olvashatóak lesznek, egyértelműen arra hívja föl a figyelmet, hogy az azonos neműek kapcsolatának törvényi elismerése növelheti a leszbikusok és a melegek társadalmi elfogadottságát. Ez azért is fontos eredmény, mert a többi tényező változatlansága esetén is lehetne a melegek társadalmi elfogadottságát erősíteni. Hogy a többi tényező mennyire lassan változhat, jó példa Takács Judit és kutatótársainak legújabb vizsgálata.

"Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gazdasági válsággal változott-e az egyes európai országokban a nők tradicionális szerepe. A 2005 és 2010 közötti ESS (European Social Survey) nagymintás európai felmérések adatai alapján azt találtuk, hogy Magyarország kivételével a vizsgált 17 európai országban mindenütt változott a nők munkavállalásának és általában a női szerepek megítélése: a gazdasági kényszer hatására az emberek el kezdtek másképp gondolkodni. Kivéve nálunk" - mondja az MTA TK Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese.

A kutató szerint emberjogi kérdésekben nem érdemes arra várni, hogy az emberek többségének a nézetei hirtelen megváltozzanak, szükségszerű egyes kérdések intézményi szintű szabályozása. "A nyitott, befogadó társadalom kialakulása, beérése minden bizonnyal felgyorsítható a minden polgár számára egyenlő jogokat biztosító jogintézmények bevezetése és hozzáférhetővé tétele által. A melegházassággal kapcsolatban is az a fő kérdés, hogy miért nem hagyja az állam, hogy emberek egymásról gondoskodjanak, felelősséget vállaljanak egymásért - az én értelmezésemben ugyanis erről szól a házasság. Ráadásul egy ilyen törvénynek szociális-gazdasági haszna is lehetne az állami ellátórendszer bizonyos szintű tehermentesítése által" - mondja Takács Judit.

Országok	Azonos neműek házassága	Azonos neműek élettársi kapcsolatának elismerése	Örökbefogadás engedélyezése
Ausztria	-	2010	-
Belgium	2003	2000	2006
Svájc	-	2004	-
Csehország	-	2006	-
Németország	-	2001	2004
Dánia	-	1989	2007/2009
Spanyolország	2005	-	2005
Finnország	-	2002	2009
Franciaország	-	1999	-
Egyesült Királyság	-	2005	2002
Magyarország	-	2009	-
Izland	2010	1996	2006
Lettország	-	-	-
Hollandia	2001	1998	2001
Norvégia	2008	1993	2009
Portugália	2010	-	-
Svédország	2009	1994	2003
Szlovénia	-	2005	-

Forrás: Takács Judit - Szalma Ivett: Homophobia and same-sex partnership legislation in Europe (in: Equality, Diversity and Inclusion 2011/5)