Vajon a Közép-Keleten újonnan felbukkant koronavírus-variáns lappangó fenyegetést jelent a Föld egész népességére, vagy apró betűs lábjegyzetként végzi a virológiai szakirodalomban? A kutatók és közegészségügyi szakemberek félelmeit két nyugtalanító körülmény is táplálja: egyrészt a legfrissebb megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a vírus, ha korlátozott mértékben is, de a képes emberről emberre terjedni; másfelől a fertőzés által érintett földrajzi terület is növekedni látszik.
A betegek több mint fele meghalt
2012 decemberének első hetében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közleményben sürgette az emberi béta-koronavírus 2c EMC/2012 törzsével szembeni fokozott figyelem kiterjesztését a világ valamennyi országára. A közlemény szerint a súlyos tüdőgyulladásos esetek halmozódása lehet különösen aggályos, amire főleg az egészségügyi dolgozók körében lehet számítani. A járványtani szakértők hangsúlyozzák: a fenyegető veszéllyel szembeni egyetlen fellépési lehetőség a szoros nyomkövetés. Minden újonnan jelentkező csoportos emberi megbetegedést szigorúan ki kell vizsgálni és ellenőrzés alá kell vonni, mert az ilyen esetek arra utalhatnak, hogy a vírus kezd egyre jobban alkalmazkodni az emberről emberre való terjedéshez.
Az első koronavírusos megbetegedést 2012. szeptember 20-án regisztrálták. A nevét felszíni, tüskeszerű képleteivel kiérdemlő - elektronmikroszkópos képén koronára emlékeztető - kórokozó súlyos tüdőgyulladást okoz, amelyhez gyakran társul veseelégtelenség. Az eddig megerősítést nyert kilenc eset statisztikája alapján a betegség halálozási rátája meghaladhatja az 50 százalékot. "Hallatlanul veszedelmes kórokozóval van dolgunk, amely a H5N1-gyel, vagyis a madárinfluenza-vírussal teljesen egy súlycsoportba sorolható" - mondta David Heymann, az Egyesült Királyság Egészségvédelmi Ügynökségének elnöke, aki a 2003-as SARS-járvány idején - amelyet egy másik koronavírus okozott - a WHO fertőző betegségek elleni programját irányította. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez a mostani koronavírus-járvány egyelőre a Közép-Keletre korlátozódik, és pillanatnyilag nem sok jelét mutatja annak, hogy könnyen terjedne emberről emberre.
Emberről emberre is átadódhat
November végén mégis történt valami, ami komoly aggodalmat keltett az epidemiológusokban: Szaúd-Arábiában egy háztartásban négy ember betegedett meg egyszerre, és ketten közülük meg is haltak. Ekkor széleskörű, visszamenőleges vizsgálat indult, amely megállapította, hogy már áprilisban két ember haláláért ez a koronavírus volt okolható a közül a 11 páciens közül, akit egy jordániai kórházba vettek fel súlyos légzőszervi tünetekkel. Ez az eredmény több hónappal korábbra helyezte a kitörés időpontját, s egyben az első bizonyítékot szolgáltatta a kórokozó Szaúd-Arábián és Kataron kívüli elterjedésére.
Bár ezek a kitörési gócok elvben még mindig magyarázhatók lennének egy-egy közös környezeti vagy állati forrással, az efféle csoportos előfordulás mindig felveti az emberről emberre történő átadás gyanúját. Az azonban, hogy a járvány mindeddig nem terjedt tovább, mindenképp arra utal, hogy ha lehetséges is az emberek közötti terjedés, ahhoz szoros kontaktus szükséges. Igaz, a jordániai eseteket is csak utólag azonosították, ami nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy további országokban is előfordulhattak mindeddig felderítetlen esetek.
Van már vírusteszt
Heymann szerint most a jó öreg epidemiológiai módszereken a sor, amelyek annak idején a SARS-ot is segítettek megfékezni. Beszélni kell a betegek családtagjaival, szomszédjaival; meg kell próbálni mindenkit felkutatni, akivel a betegek érintkezésbe kerülhettek, és tesztelni őket a vírus jelenlétére, illetve éberen figyelni rajtuk az esetleges tünetek jelentkezését; végül izolálni a fertőzötteket, hogy gátat vessenek a járvány terjedésének.
A klasszikus járványügyi nyomozás mellett persze a modern diagnosztikának is be kellett kapcsolódnia a küzdelembe. A kihívásra a bonni egyetem (Németország) virológiai intézetében dolgozó Christian Drosten és csoportja válaszolt a leggyorsabban: hamar piacra dobták azokat a teszteket, amelyek az emberi és egyéb minták koronavírus-fertőzöttségét megbízhatóan ki tudják mutatni. Az egyes országok egészségügyi hatóságai már meg is kezdték a tesztek szétosztását. Bár Drostenék felmérése szerint az európai felelős szervek példás gyorsasággal reagálnak a helyzetre, ez kevés volna a megoldáshoz, ha a járvány epicentrumában fekvő közép-keleti államok nem növelnék a vírussal szembeni elővigyázatosságot. Szerencsére ebben mind a WHO, mind az Egyesült Államok járványügyi hatósága komoly segítséget nyújt a régiónak. Az október végén esedékes zarándoklatkor például, amikor évről évre milliók látogatnak Szaúd-Arábiába, az ünnep utáni hazatérést - amely ideális alkalom arra, hogy egy járvány világméretűvé duzzadjon - mind a szaúdiak, mind a fogadó országok részéről rendkívüli riadókészültség övezte.
A járvány megfékezésére irányuló közvetlen erőfeszítéseken túl hosszabb távon fontos lesz tisztázni azt is, hogy mennyire veszedelmes ténylegesen az új vírustörzs. Ha a szélesebb népesség vizsgálatából kiderülne például, hogy a vírussal szembeni ellenanyag sok, a betegekkel érintkezésbe került, ám tüneteket nem mutató ember vérében is megtalálható, az nagyban csökkentené a kórokozóhoz rendelt halálozási rátát, hiszen azt bizonyítaná, hogy a fertőzöttek egy részében ki sem alakul a betegség.
Lehet, hogy denevérről került az emberre
Eközben gőzerővel folyik a laboratóriumi háttérmunka, melyben a kutatók a vírus működésének újabb és újabb részleteire próbálnak fényt deríteni. Drosten és csapata néhány hete közölt egy cikket, amelyben a mostani járvány és a SARS koronavírusa közötti fontos különbségekre hívják fel a figyelmet. Rámutatnak például, hogy az ACE-2, a SARS vírus receptora - vagyis a gazdasejteknek az a felszíni fehérjéje, amely a vírus belépéséhez szükséges - csak mélyen a tüdő belsejében rejtőző sejteken található meg, ezért a vírus súlyos tüneteket okoz ugyan az alsó légutakban, viszont viszonylag nehéz köhögéssel vagy tüsszentéssel átadni. Ezzel szemben Drostenék igazoltnak tekintik, hogy az új koronavírus nem az ACE-2-t használja a belépéshez - bár hogy helyette mit, azt a közeljövőben publikálandó eredményeik védelmében egyelőre nem szeretnék elárulni. Mindenesetre az ACE-2 mint vírusreceptor kizárása már önmagában is nagy gyakorlati jelentőséggel bír, mert előrevetíti, hogy a SARS-szal szemben kidolgozott terápiás stratégiáknak nem sok hasznuk lesz az új vírus elleni küzdelemben.
Drostenék kimutatták továbbá, hogy a vizsgált koronavírus nemcsak az ember, hanem denevérek és disznók sejtjeit is képes megfertőzni, ami pedig arra utal, hogy a vírus potenciálisan ugrálhat a legkülönfélébb emlősfajok között. Hozzáteszik azonban, hogy csak kellő óvatossággal szabad a tenyésztőedényben nyert eredményeket a való életre vonatkoztatni. Ennél kicsit több konkrétummal szolgált Ian Lipkin, a New York-i Columbia Egyetem híres vírusvadásza, akit a szaúdi kormány októberben meghívott az ottani első esetek kivizsgálására. Mint azt a Nature-nek elmondta, az emberből izolált koronavírus DNS-szekvenciája több ponton részleges egyezést mutatott egy denevéreket fertőző rokon víruséval, amire ő úgy tekint, mint az emberi vírus származásának egy lehetséges bizonyítékára. Persze hogy a vírus miként tehette meg ezt az utat, egyelőre rejtély. Lipkin szerint talán köztes állati gazdák láncolatán át, vagy denevér-, esetleg más állati üledékkel szennyezett élelmiszerrel juthatott el az emberig. A pontos magyarázat kiderítése több hónapos munkát igényel - véli a virológus, remélve, hogy a szaúdi kollégák mellé hamarosan újabb csoportot küldhet a helyszínre segítségül.