Sikeres kísérleti kezelés HIV ellen

Az utóbbi harminc év intenzív kutató-fejlesztő munkájának köszönhetően a HIV-fertőzést, ha gyógyíthatóvá nem is, de igen lassú krónikus betegséggé sikerült szelídíteni. Ha a katalán kutatók által kidolgozott új kísérleti kezelést sikerül tökéletesíteni, a vírus szaporodását a korai stádiumú HIV-fertőzöttekben a beteg saját "betanított" immunsejtjei tarthatják féken.

A napjainkban rutinszerűen alkalmazott, a vírus szaporodását gátló gyógyszerek kombinációjából álló kezelés számottevően javította a betegek életminőségét és életkilátásait egyaránt. Az ún. antiretrovirális gyógyszerek (a HIV az RNS-ből DNS-t készítő retrovírusok közé tartozik) a vírus és az ember molekuláris masinériái közti eltéréseket használják ki: a HIV életciklusához nélkülözhetetlen, ugyanakkor a sejtjeink számára idegen enzimek működését gátolják, s ezzel elvileg elég specifikusan akadályozzák a vírus terjedését a szervezetben. S bár a HIV - örökítőanyag-másoló rendszerének magas hibarátája miatt - genetikailag különösen változékony, s ezért hajlamos a gyógyszerekkel szembeni ellenállást biztosító mutációkat beszerezni, a tapasztalatok szerint három különböző vírusgátló szer együttes adása esetén a kezelés alóli kicsúszás valószínűsége minimális. Ezek a hármas gyógyszerkombinációk ma már szájon át szedhető formában elérhetők, így napi pár tabletta bevételével a HIV-et hosszú évekig kordában lehet tartani.

E jelentős előrelépések ellenére mégsem beszélhetünk a HIV fölött aratott győzelemről. Ezeknek a gyógyszereknek - elvben "emberidegen" molekuláris célpontjuk dacára - idővel súlyos mellékhatásaik jelentkeznek. Megesik, hogy a betegek emiatt szüneteltetik vagy elhagyják a kezelést, ami a vírus robbanásszerű szaporodásához és az immunrendszer rohamos leépüléséhez vezethet, s ezáltal jelentősen közelebb hozhatja a ténylegesen immunhiányos állapot - a szó szoros értelmében vett AIDS - kialakulását. A jelenlegi terápiás lehetőségek mellett tehát elég a gyeplőt egy pillanatra elengedni, és az addig féken tartott betegség azonnal elszabadul. A kutatók ezért a kezelés olyan új útjait keresik, amelyek ésszerű alternatívát jelenthetnek a beteg részéről sok áldozatot követelő, élethosszig tartó gyógyszerszedéssel szemben.

A HIV-fertőzöttek kis részében sohasem fejlődik ki az AIDS

Az egyik lehetséges megoldás felé vezető ösvényt egy régi megfigyelés mutatta meg, miszerint a HIV-fertőzöttek egy csekély hányadában sohasem fejlődik ki a tényleges immunhiányos állapot. Kimutatták, hogy ezeknek az embereknek az immunrendszere az első pillanattól fogva különösen erős védelmet gyakorol a HIV elszaporodásával szemben, így az az ördögi kör, melyben az immunrendszer HIV általi folyamatos tizedelése idővel teljesen védtelenné teszi a beteget nemcsak magával a HIV-vel, de mindenféle más fertőzéssel szemben is - és végül ezek az egyéb fertőzések okozzák az AIDS-es beteg halálát -, eleve be sem indul. Mi volna - gondolták már vagy húsz évvel ezelőtt is a kutatók -, ha a védett állapotot megpróbálnák mesterségesen előidézni a betegek azon többségében is, akik maguktól nem rendelkeznek ezzel a természetes ellenállással?

Az AIDS-nek természetes módon ellenálló emberek alapos tanulmányozása arra a következtetésre vezetett, hogy a végzetes kórral szembeni rezisztencia kulcsfontosságú elemei a HIV-et, pontosabban a HIV-fertőzött sejteket felismerő és elpusztító nyiroksejtek, nemkülönben pedig azok a speciális fehérvérsejtek - az ún. dendritikus sejtek -, amelyek a nyiroksejteknek az ellenséget - mint egy rendőrségi felhívásban a körözött bűnöző fantomképét - bemutatják. A dendritikus sejtek az immunsejteknek abba a csoportjába tartoznak, amelyeknek az a feladata, hogy a kórokozókból származó molekula-töredékeket, molekuláris mintázatokat az immunrendszer végrehajtó sejtjei számára célpontként kijelöljék. Amit tehát a dendritikus sejtek ellenségként megjelölnek, azt védekező rendszer sorkatonái megtámadják és elpusztítják.

Forrás: AFP/SPL

HIV-vírus

Betanították az immunsejteket

De miként lehetne a dendritikus sejteknek "megmondani", hogy kit jelöljenek ki célpontul? Az utóbbi 15-20 évben rendkívül aktív munka zajlott e téren, melynek eredményeit egy katalán kutatócsoport a jelek szerint minden eddiginél eredményesebben kamatoztatja. A Barcelonai Egyetemen működő, Teresa Gallart vezette csoport erről szóló közleményét, melyet vezető szerzőként Felipe García jegyez, a Science Translational Medicine című folyóirat hasábjain a napokban közölték. Garcíáék a viszonylag korai stádiumú HIV-fertőzésben szenvedő betegektől vért vettek, s abból kiválogatták a dendritikus sejtek előfutárainak tekinthető monocitákat. A monocitákat ezután a betegek szervezetén kívül, laboratóriumi körülmények között olyan kémiai hatásoknak tették ki, amelyek elősegítették dendritikus sejtté való érésüket, majd a legmegfelelőbb pillanatban összehozták a sejteket az ugyanazon beteg véréből korábban levett és hővel inaktivált HIV-vírus-koncentrátummal. Az ily módon "begerjesztett" dendritikus sejtek, amelyek nagy étvággyal elfogyasztották és feldolgozták a felkínált prédát, a betegek szervezetébe visszajuttatva futótűzként terjesztették a többi immunsejt körében a hírt: "íme, ez az ellenség, amit mutatok nektek".

A várt eredmény nem maradt el, miközben a mellékhatások - és a mostani kísérlet egyik fontos kérdése ez volt - szerencsére nem voltak súlyosabbak némi nyirokcsomó-duzzanatnál, bőrpírnál, legfeljebb influenzaszerű tüneteknél. A betegeknél a kísérlet megkezdése előtt megszakították a kombinált antiretrovirális kezelést, hiszen a végső cél éppen az, hogy a folyamatos gyógyszerszedést egy egyszeri vagy nem túl gyakran ismétlendő, hosszan tartó hatású terápiás beavatkozással váltsák ki. A gyógyszeres kezelés felfüggesztése ellenére a HIV-vel "gerjesztett" dendritikus sejteket kapó kísérleti csoportban a vérplazmából kimutatható vírusrészecskék mennyisége több mint egy nagyságrenddel csökkent, míg a kontrollcsoport betegeinél, akik pusztán visszakapták korábban levett, ám HIV-vel nem stimulált saját dendritikus sejtjeiket, ehhez fogható javulás nem volt tapasztalható. A kísérleti csoportban a vírusszám zuhanásával egy időben a HIV-ellenes immunválasz fokozódása is kimutatható volt, bizonyítékaként annak, hogy a javulásért valóban a HIV-stimulálta dendritikus sejtek által kifejtett, a HIV-ellenes védekezést elősegítő immunserkentő hatás volt felelős.

Bíztatóak az eredmények, de egyelőre nem tartós a hatás

Garcíáék elismerik, hogy a dendritikus sejteken alapuló új terápia a jelenlegi formájában még nem alkalmas a sztenderd gyógyszeres kezelés kiváltására: a vírusszámok a kísérleti csoport betegeiben idővel visszakúsztak a kezdeti szintre, ami szükségessé tette a gyógyszerszedés újraindítását. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy az övékéhez hasonló virológiai hatást eddig egyetlen korábbi hasonló kísérletben sem dokumentáltak. Eredményüket részben annak tulajdonítják, hogy minden beteg dendritikus sejtjeit a saját magából izolált HIV-készítménnyel stimulálták. Ez csakugyan fontos lehet, hiszen a HIV szerfölött magas variabilitása miatt szinte nincs két beteg, akiben pontosan ugyanaz a vírus-változat rejtőzne. A katalán kutatók a biztató eredmények láttán abbeli reményüknek adnak hangot, hogy a HIV-stimulálta dendritikus sejteket alkalmazó immunterápia - a jelenlegi problémák leküzdése után - a számos mellékhatással terhelt gyógyszeres antiretrovirális kezelés valódi alternatívájává válik.