Megváltoztatják a testtömegindexet

Az Oxfordi Egyetem matematikusai szerint a hagyományos testtömegindex torzít: a magasabbakat a valósnál kövérebbnek, az alacsonyabbakat pedig soványabbnak mutatja. Ezért új képletet alkottak.

A BMI-t vagy testtömegindexet világszerte használják az orvosok egy páciens ideális testsúlyának, valamint egészségi állapotának meghatározására: minél magasabb értéket ad ugyanis, annál nagyobb az elhízás, a magas vérnyomás illetve a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A statisztikusok szintén az index segítségével állapítják meg egy populáció elhízottsági fokát.

Az egyszerű matematikai formulát az 1830-as években egy belga tudós alkotta meg. Kiszámításának módja: a kilogrammban kifejezett testtömeget elosztjuk a méterben megadott magasság négyzetével. 170 centiméteres, 60 kilós ember BMI-je tehát: 60 / (1,7 x 1,7) = 20,76. Normális a testtömeg, ha a BMI-érték 18,5 és 24,9 között van. 18,5 alatt az illető túl sovány, 24,9 felett pedig túlsúlyos. A 30 feletti BMI-érték pedig elhízást jelez.

A hagyományos BMI-számítás hiányosságai

A BMI tehát egy széleskörben használt index, pedig az Oxfordi Egyetem matematikusai szerint torzít. Nick Trefethen professzor a The Economist brit gazdasági és politikai hetilapban rámutat, hogy az ember háromdimenziós, és ahogy nő, egyenletesen rakódik rá súly.

A matematikus szerint az index nem veszi figyelembe, hogy egy magasabb ember szükségszerűen testesebb, és több rajta a kigömbölyödés. Úgy véli, hogy a hagyományos testtömeg-index a magasabb embereket szisztematikusan kövérebbnek, az alacsonyabbakat viszont soványabbnak mutatja. Így tulajdonképpen lehet, hogy egy magas ember tévesen abban a hitben él, hogy túlsúlyos, pedig még a nomális tartományban van a testtömege, míg egy sovány azt képzelheti, hogy normál a testtömege, pedig esetleg már van rajta túlsúly.

Új képletet javasolnak

Az Oxfordi Egyetem matematikusai szerint a testtömeg / magasság² helyett pontosabb lenne a testtömeg / magasság^2,5 formulát használni. A képlet előtt még egy állandó változót is ajánlanak, amely biztosítja, hogy egy átlagos magasságú embernél (170 centiméter) a hagyományos BMI-érték megegyezzen az új BMI-értékkel.

A javasolt új formula így hangzik: BMI = 1,3 x testtömeg (kilogramm) / magasság (méter)^2,5

Az új formulával egy 150 centiméteres embernek egy egész ponttal nő a BMI-értéke, egy 180 centiméteresé viszont egy ponttal csökken a hagyományos képlettel számítotthoz képest. Ez olyanoknál lehet érdekes, akik a normál-túlsúlyos, illetve a túlsúlyos-elhízott értékhatáron mozognak.

Több mint 150 éve ismert, hogy a képlet torzít

A The Economistban megjelent levél szerint a BMI-képlet hiányosságaira már megalkotója, Adolphe Quetelet is felhívta a figyelmet az 1840-es években. Quetelet ugyanis rámutatott, hogy az első időkben gyorsan gyarapodó csecsemők esetében célszerűbb lenne a testtömeg / magasság³ képletet használni. (Ezt tulajdonképpen azt feltételezi, hogy az első hónapokban a gyermek minden irányba egyenletesen nő, körülbelül, mintha egyenltesen nagyobb téglatest lenne.)

Quetelet úgy vélte, hogy a pubertáskorban viszont, amikor hirtelen megnyúlnak a kamaszok, az ideális testtömeget jobban megmutatná a testtömeg / magasság² formula. A felnőttek esetében pedig már ő maga is javasolta a testtömeg / magasság^2,5 képletet. Hogy a képlet végül a legegyszerűbb formában terjedt el, annak valószínűleg az volt az oka, hogy az 1800-as évek közepén az elhízás még nem volt társadalmi probléma.