A Diabetes Care című szakfolyóiratban közzétett felmérés eredménye szerint 1985 és 2004 között az egyes típusú cukorbetegség gyakorisága Philadelphiában 29 százalékkal nőtt. Az öt év alatti gyerekek körében azonban a növekedés sokkal magasabb, 70 százalékos volt. A húszéves időszakon belül az utolsó öt évben ugrott meg jelentősen az egyes típusú cukorbeteg gyerekek száma.
A tanulmány szerint hasonló irányzatot figyeltek meg az Egyesült Államok többi részében és Európában is. A Magyar Diabétesz Társaságstatisztikái szintén ezt a trendet támasztják alá: míg húsz éve még 100 ezer magyar gyerek közül 9 szenvedett 1-es típusú cukorbetegségben, mára ez az arány megduplázódott.
Bár a szakemberek nem ismerik a jelenség pontos okát, többféle elmélet is született róla. Egyesek a D-vitamin hiányának a számlájára írják a gyermekkori diabéteszes esetek megugrását, mások a természetes táplálás (szoptatás) elmaradását okolják. Vannak, akik szerint a magyarázat a túlzottan is higiénikus környezetben keresendő, amely növelheti az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát.
Az orvosok arra intenek, hogy roppant fontos odafigyelni az esetleges tünetekre: az 1-es típusú cukorbetegség folyamatos éhségérzettel, állandó vizelési kényszerrel, illetve ágyba vizeléssel, szomjúságérzettel járhat kiskorban.
Hosszú távon a magas vércukorszint károsítja az ereket, veszélybe kerülhet a betegek szíve és veséje, nő a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, súlyos, akár vaksághoz vezető szemkárosodás, idegkárosodás alakulhat ki.
Az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun betegség
Az 1-es típusú, fiatalkorinak vagy inzulinfüggőnek is nevezett diabétesz autoimmun betegség, amelyben a test saját immunsejtjei közé tartozó T-sejtek megtámadják és elpusztítják a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit. Az inzulin fő feladata a cukoranyagcsere szabályozása, többek között azáltal, hogy segíti a máj, az izmok és a zsírszövet cukorfelvételét a vérből. Ha nem termelődik elegendő inzulin, a vérukorszínt kóros mértékben megnő.