Áttörésről írnak a szklerózis multiplex kezelésében

Az új kezelés hatására 50-75 százalékkal csökkent a saját szervezettel szembeni, kóros immunválasz szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél. Egyelőre csak kilenc emberen próbálták ki, de azoknál is hatott, akiknek jelenleg nincs gyógyszer.

Először próbáltak ki egy új kezelési módot szklerózis multiplexben (SM) szenvedő betegeknél. A kezelés eredményeként 50-75 százalékkal csökkent a saját szervezettel szembeni, kóros immunválasz, miközben a betegeknek a kórokozókkal szembeni védekezése nem csorbult. A Northwestern University (Illinois, Egyesült Államok) által kiadott sajtóanyag egyenesen "nagy áttörésnek" minősíti az eredményt (Big multiple sclerosis breakthrough címmel).

Az SM-ben szenvedő betegekben egy automimmun reakció lép fel: az immunrendszer a szervezet saját idegenek borítását ("szigetelését"), az úgynevezett mielinhüvelyt támadja meg. Az idegi szigetelés elvesztése az ingerületvezetés hatékonyságának hanyatlását eredményezi. Mivel a kóros folyamatban az agy és a gerincvelő valamennyi idege - így pl. a látóideg is - érintett, a tünetek az enyhe végtagzsibbadástól a teljes bénulásig és a látás elvesztéséig terjedhetnek.

Illusztráció Forrás: AFP/Michčle Constantini

A most kipróbált új terápia nemcsak gátolja a már zajló autoimmun folyamatot, de megakadályozza az újabb önromboló sejtek aktiválódását, így lényegében megállítja a betegség előrehaladását. A kutatók szerint ez óriási előrelépés az eddig alkalmazott gyógymódokhoz képest, amelyek legfeljebb lelassítani tudják az állapot rosszabbodását. Ráadásul erre is csak a teljes immunrendszer elnyomásának árán képesek, ami viszont fogékonnyá teszi a betegeket a hétköznapi fertőzésekkel és a daganatos betegségekkel szemben.

A klinikai vizsgálatban a Northwestern University kutatói a Zürichi Egyetemi Kórházzal (Svájc) és a Hamburg-Eppendorf Orvostudományi Központtal (Németország) működtek együtt. A részletes eredmények a Science Translational Medicine folyóirat június 5-i számában jelentek meg.

Valóban áttörés lenne

A vizsgálatban egyelőre csak 9 beteget kezeltek, de nagyon érdekes, hogy két beteg már az SM súlyosabb fázisában volt, és az ő állapotuk is javult. Az SM első fázisa egy hullámzó állapot, amelyben a beteg hol javul, hol rosszabbodik (relapszáló-remittáló fázis). Innen kerülnek át a betegek az úgynevezett szekunder progresszív fázisba, ahol lassú, de folyamatos romlás következik.

A jelenlegi összes kezelési mód - a régi injekciós, a néhány éve bevezetett infúziós és a bevezetés előtt álló tablettás kezelések is - kizárólag az első fázisban lévő betegek számára elérhető, a második fázisra jelenleg nincs gyógyszer. Ez az oka annak, hogy a körülbelül 8000 hazai betegnek csak egyharmadát kezelik. Óriási áttörés lenne tehát egy a második fázisban is bevethető szer. Ehhez azonban a szernek nagyobb betegszámon is bizonyítania kell majd.

Szellemsejtekkel programozzák át a beteg immunrendszerét

Stephen Miller, a Northwestern mikrobiológia-immunológia professzora számára a most végrehajtott emberi kipróbálás mintegy 30 év laboratóriumi kutatásának gyümölcse. A professzor elmagyarázta: módszerük lényege, hogy a betegektől levett vérből fehérvérsejteket állítanak elő, és azokat egy különleges eljárás során kívülről „bevonják” a mielin fehérje darabkáival (antigénjeivel). Az ily módon kezelt – az eljárás során amúgy elpusztuló – fehérvérsejteket aztán visszaadják a pácienseknek, ahol azok az elhalt vérsejtek kiszűrésére szakosodott lépben halmozódnak fel. Itt, a lépben történik meg a mielin-antigénekkel bevont „sejtszellemek” és az élő az immunsejtek találkozása. A mielin milliárdnyi példányával találkozva az immunsejtek újból megtanulják sajátként, ártalmatlanként felismerni ezt a molekulát, és beszüntetik az ellene irányuló támadást. (Szakszóval: az immunrendszer ismét toleránssá válik a mielinnel szemben.)

A vizsgálatban, melynek deklarált célja egyelőre csak az eljárás biztonságosságának igazolása volt, a hamburgi klinika kilenc SM-es páciense vett részt. Bár ez a betegszám még nem elegendő statisztikai következtetések levonására, a kísérlet során az a tendencia rajzolódott ki, hogy a mielinnel szembeni immunreakció csökkenésének mértéke arányos volt a visszaadott fehérvérsejtek számával. A kipróbálás első szakasza egyébként mindenképpen sikerrel zárult, hiszen még 3 milliárd, mielin-antigénekkel bevont fehérvérsejt beadása sem váltott ki nemkívánatos mellékhatásokat, miközben nem lobbantotta fel a kóros immunreakciót, és nem csorbította a betegek valódi kórokozókkal szembeni védekezőképességét.

Azt bizonyítandó, hogy a kezelés specifikusan csak a mielin-ellenes immunválasz elnyomására irányul, a kísérlet részeként tesztelték a betegeknek a tetanusszal szembeni immunválaszát, ugyanis életük korábbi szakaszában valamennyien kaptak tetanusz-ellenes védőoltást. A kezelés után egy hónappal a betegek immunrendszere változatlan hevességgel reagált a tetanuszra, miközben a mielin-ellenes immunválasz csökkent. Ezzel igazolást nyert, hogy a kezelés fajlagosan csak a kóros immunválaszt befolyásolja.

Mást is kezelhetnének vele

Az első kísérleti fázis sikerének nyomán a második fázis kutatási tervét a svájci hatóságok jóváhagyták; a tudósok most a folytatáshoz szükséges mintegy 1,5 millió dollár összegyűjtésén fáradoznak. A második kísérleti fázisban nagyobb számú beteg bevonásával immár hitelt érdemlően lehetne bizonyítani, hogy a kezelés megállítja az SM előrehaladását. Miller korábbi állatkísérletekben igazolta, hogy az eljárás egerekben képes az SM megfékezésére. A második fázis során a pácienseket a betegség minél korábbi stádiumában kívánják kezelni, mielőtt a mielinhüvely károsodása bénuláshoz vezetne. „Ha a mielinhüvely egyszer már tönkrement, azt nemigen lehet helyreállítani” - hangsúlyozta Miller.

Az immuntolerancia kialakításához használt antigének megváltoztatásával - és persze a módszer további tesztelésével - az eljárás nemcsak az SM, de egy sor más autoimmun és allergiás kórkép gyógyítására is alkalmassá tehető. Millerék laboratóriuma korábban közölt állatkísérletes eredményeket az 1-es típusú cukorbetegség, az asztma és a mogyoró-allergia sikeres kezeléséről is. Hovatovább, az antigén hordozásának feladatát sem csak a betegtől levett, speciálisan kezelt és elölt fehérvérsejtek láthatják el. Ez annál is inkább lényeges, mert ez a megoldás jelentősen növeli az eljárás költség- és munkaigényét. Millerék egy közelmúltban publikált egérkísérletes munkájukban az elölt fehérvérsejteket nanorészecskékkel helyettesítették, és bizonyították, hogy ez a várhatóan olcsóbb, így szélesebb betegpopuláció számára hozzáférhető megoldás éppoly hatékony a mielin-ellenes immunválasz csökkentésében, mint a mostani klinikai kipróbálásban szerepeltetett fehérvérsejtes technika.