Már régen összedőlt a spenót legendája

A spenót tulajdonképpen egy tudományos tévedésnek és Popeye figurájának köszönheti népszerűségét. Bár sok kár ebből a tévedésből nem származott, a spenótot évtizedekig messze túlértékelték.

A történet az 1800-as évek végén kezdődött, amikor egy német kémikus sok más leveles zöldséggel együtt a spenót tápanyagtartalmát is megvizsgálta. Az eredmények publikálásakor azonban rosszul másolta át jegyzetfüzetéből a spenót vastartalmára vonatkozó adatot, és az elírt tizedesvessző miatt a valósághoz képest tízszer akkora (3,5 milligramm/100 gramm helyett 35 milligramm/100 g) lett a spenót hivatalos vastartalma. Az értékre szakmai - és szakmán kívüli - körök egyaránt hamar felfigyeltek, így a spenótot viszonylag rövid idő alatt a vaspótlásban ideális "szuperélelmiszernek" kiáltották ki.

Nem meglepő tehát, hogy amikor az 1910-es évek végén először képregény, majd később rajzfilm formájában megjelent Popeye karaktere, a szerzőnek azt javasolták, hogy a tengerész emberfeletti erejét kapja a spenóttól kapja. Popeye figurája így a spenóttal karöltve hódító útjára indult, amelynek köszönhetően hamarosan harmadával nőtt a spenótfogyasztás az USA-ban.

A tévedésre csak 1937-ben derült fény, amikor valaki ellenőrizte az évtizedekkel azelőtt közzétett számokat. A csorbát azóta is köszörülik: a spenót valódi vastartalmáról és az elírásról az elmúlt évtizedekben rendszeresen jelentek meg publikációk.

Mítosz ide vagy oda, spenótot érdemes rendszeresen fogyasztani: egészséges, változatosan és gyorsan elkészíthető fogásokat varázsolhatunk belőle, bár emberfeletti erőt aligha kapunk tőle. Bár vastartalma jelentős, vannak hozzá hasonló vagy ilyen szempontból még jobb ételek is (lásd például itt).