Nem kell rohanni, csak fütyörészve biciklizni

Olvasóinkat kérdeztünk a hosszú élet titkáról. A levélírók többsége szerint fejben dől el, meddig tart ki az ember.

Mi a titkuk 90 évet megélt ismerőseiknek? A beszámolók szerint a matuzsálemi kort megélt nagyszülőkben, főleg nagymamákban a mértékletesség, az aktív családi kapcsolatok, a fáradhatatlanság, valamint a hit a közös. De vannak ezeken túl is olyan életmódbeli példák, vagy egyéb szempontok, amelyek hozzájárulhatnak egy egészséges, boldog hosszú élethez. Ezeket gyűjtöttük össze az olvasói levelek, kommentek alapján.

Torna, jóga és fütyörészve biciklizés

Köztudott, hogy a hosszú élethez kell a fizikai aktivitás, és soha nem késő elkezdeni tornázni: „A 93 éves nagymamám még ma is minden reggel tornázik, igaz, egyre lassabban számolja a lábemelgetéseket, de tízig még így is eljut (minden nap!).”

Egy másik levélíró az időskori jóga előnyeit hangsúlyozza: „Még csak a hetvenhatodik évemet élem, de jól érzem magam, nem vagyok öreg. Ebben sokat segít a jóga is. Nem csak maga a mozgás, hanem a test fölötti uralom megszerzése.”

Vidéken persze továbbra is a biciklizés a legnépszerűbb sport. „Az én nagymamám nyolcvankét éves, rengeteg barátja van, mindig aktív, és mindenhová biciklivel megy. Ő a legegészségesebb a családban!”

A kedvecünk pedig a fütyürészve bicikliző néni: „Külterületen élünk, és van egy néni a dűlőben, aki hetvenhét éves, és mindennap leteker bicóval 10-15 kilométert, mert a jószágai egy másik tanyán vannak. Fütyürészve bicózik, reggel ötkor kel, és éjszaka tizenegy körül fekszik csak le. Már meg sem kérdezem tőle, hogy hogy van, mert mindig ez a válasz jön: húhúúú, köszi, nagyon jól vagyok, és szép vagyok, mint Hortobágyon a furulyaszó.”

Adni magunkra

Sokan hangsúlyozták a hit szerepét, azt, hogy az ember folyamatosan hálaadásban töltse napjait, de most is kiderült, hogy szép kort hit nélkül is meg lehet élni. Egyik olvasónk a háború után Amerikába vándorolt, és ott a közelmúltban, kilencvennégy évesen elhunyt nagynénjéről írja, hogy nem volt hívő, a háború szörnyűségeit, sebeit nem tudta elfogadni: „Ami éltette, hogy nagyon adott magára: a testére, a ruhájára, hogy jól érezze magát a bőrében, 75 éves koráig egy butikban dolgozott. Állandóan kereste a társaságot is. Idős korára megtanult bridzsezni, és klubokba járt. Mindenki dícsérte, hogy milyen szép, csinos. Ez mindig erőt, kedvet adott neki, hogy másnap is olyan legyen.”

Nevetés, optimizmus

Sokat számít a dolgokhoz való hozzáállás is: hogy valaki azt látja, hogy félig tele a pohár, vagy félig üres. „A nyolcvanhat éves nagymamám azzal az élettanáccsal látott el, hogy nevessek sokat. Hiába voltak szegények, mindig vidáman élte az életét.”

A pozitív hozzáálláshoz persze tudatosság is kell, például döntés kérdése az is, hogy belemegyünk-e érzelmileg megterhelő beszélgetésekbe. „Édesanyám kilencvenkét éves, semmilyen gyógyszert nem fogyaszt, 4-5 órát minden nap dolgozik. Teljesen egyedül él, bár egy perc távolságban lakik a lánygyermeke, aki mindennap eldiskurál vele, 90 százalékban humoros témákban.”

Nyitottság és heti több könyv

Újra megerősítést nyert, hogy a nyitottság nagyon fontos, és kiderült, hogy léteznek kilencven év feletti nagymamák, akik hetente több könyvet is elolvasnak. „93 felé közeledő nagyanyám nem szűnik érdeklődni családi, világi és egyházi aktualitások iránt, ugyanolyan jókat tudok vele beszélgetni aktuális társadalmi kérdésekről, mint teológiai dilemmákról. Most is olvas minden nap, többféle könyvet is, igaz, lassabban halad velük, de halad.”

Igencsak a figyelemreméltó a fára mászó nagymama példája is: „Nagymamám kilencvenegy éves, és rendkívül energikus, aktív. Egyedül ásta fel a kertünkben a burgonyát, felmászik a fára, hogy levágja az őt zavaró ágat fűrésszel, több regényt is elolvas hetente, a református gyülekezet rendezvényeit rendszeresen, hetente legalább egy alkalommal látogatja, kirándulásokra is elmegy, nyári egyházi kiránduláson olyan meredek várromhoz is felmászott, ahova a 60 évesek sem mentek.”

Persze nem csak könyvekből, hanem például egy kertbarátklubban is lehet új dolgokat tanulni. „Kilencvennégy évet megélt nagyanyámat a kert és a gyógynövények nagyon foglalkoztatták: ő már akkor medvehagyma teát itatott velünk, amikor még mások azt sem tudták mi az, és még jóval nyolcvan éves kora felett is a kertbarátklubba járt, ahol sokat beszélgetett, és újdonságokat tanult.”

Felesleges rohanni

„Piliscsabán él egy százhat éves néni, akit jól ismerek. Azt mondta egyszer, egyetlen titka van annak, hogy százhat éves. Az, hogy 1907 ben született” - írja az egyik kommentelő. Azaz jellemzően nem az él hosszan, aki erre vágyik, ami viszont a hosszú élethez vezethet, az a nehézségek természetes elfogadása. „Az én nagyszüleim az élet részének tekintették a problémákat, nem stresszeltek rajtuk annyit, mint mi (pedig nagyobb gondjaik voltak a lakáshitelnél...). Ha gyerekkorunkban nyafogtunk, hogy unatkozunk, nagymamám mindig mondogatta, hogy meséljük már el neki, hogy kell unatkozni, mert ő azt nem tudja.”

A hevesség és az össze-vissza kapkodás helyett pedig előnyösebb, ha vannak hosszú távú céljaink, amelyeket nehéz helyzetben sem vesztünk szem elől. „Az én öreg kort megélt ismerőseimben a közös, hogy nem rohantak sehova. Lépésről lépésre, lépcsőről lépcsőre haladtak. Ha kilépsz az ajtón, nem látod a munkahelyed, de tudod, hogy ha végigmész az úton, akkor ott lesz. Az élet pont ilyen. Nem kell látni a célt, csak ügyesen kell menni az úton, és a végén ott lesz. Végig lehet rohanni, de aki szalad, az hamarabb elfárad.”