Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kérdés már több évszázada foglalkoztatja az emberiséget. Egy 18. századi német fizikus, Christoph Wilhelm Hufeland a magas életkor titkát többek között a zöldségekben gazdag, de húsban és cukrozott süteményekben szegény étrendben, az aktív életmódban, a jó alvásban, és a tiszta levegőben látta. Ezenkívül szerinte az sem elhanyagolható, hogy az ember eleve magas életkort megélő szülők gyermeke legyen. Az is fontos, hogy úgy érjünk el magas életkort, hogy közben a legtovább aktívak maradjunk fizikailag és szellemileg egyaránt.
Hufeland már a 19. század elején úgy vélte, hogy ha az ember túléli a gyermekkor megpróbáltatásait – például a bárányhimlőt vagy a rubeolát –, az életkor maximálisan 200 évig tolható ki. Ez egy merész becslés, James Vaupel, a németországi Max Planck Intézet túlélést és a hosszú életet kutató laboratóriumának vezetője szerint viszont egyáltalán nem elképzelhetetlen – olvasható a BBC cikkében.
Vaupel a munkája során állati és emberi populációk túlélését és várható élettartamát tanulmányozza. A szakember megfigyelése szerint a várható élettartam századonként 2,5 évvel nő, ami többek között annak köszönhető, hogy az utóbbi 100 évben nagy eredményeket értek el a halálozás csökkentésében.
A folyamat az 1950-es évek előtt kezdődött azzal, hogy sikerült csökkenteni a csecsemőkori halandóságot. Ezt követően a 60-as és különösen a 80-as évek után volt tapasztalható egy még nagyobb csökkenés a halálozási statisztikákban. Ez utóbbi a szakember szerint elsősorban már annak köszönhető, hogy életfeltételeink az elmúlt évtizedekben látványosan javultak.
A becslések szerint a 100 éves kort átlépők száma 2010 és 2050 között a 10-szeresére fog növekedni. A világ szerencsésebb részein számos olyan változás történt az életünkben, ami szerepet játszik az életkor kitolódásában. Ilyen a jobb egészségügy, a folyamatosan fejlődő orvosi kezelések, a közegészségügyi intézkedések (tiszta víz és levegő), jobb oktatás és a magasabb életszínvonal (tiszta és meleg házak).
Sokan alternatív terápiák felé fordulnak, hogy várható életkorukat még inkább kitolják. Az egyik ilyen népszerű módszer a kalóriamegvonás. Ennek hátteréül egy 1930-as megfigyelés szolgált. A kutatók azt figyelték meg, hogy az alultáplált egerek sokkal tovább éltek, mint jóllakott társaik. Ezt a megfigyelést mostanában rhesusmajmok vizsgálatával igyekeztek alátámasztani.
A rhesusmajmokkal kapcsolatos eredményeknek azonban ellentmond egy másik kutatás, amelyet a US National Institute on Ageing végzett. Eszerint hiába vontak meg kalóriát az állatoktól, a majmokon megjelentek az időskori megbetegedések tünetei, és az életkoruk sem tolódott ki. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy nem elég a kalóriaszegény diéta követése.
Az öregedés az a folyamat, amelynek során hibák, károsodások halmozódnak fel a sejtekben. Nemcsak az öregedést, hanem az öregkori betegségeket is ezek okozzák. Az agyvérzés, az idegsejtek tömeges pusztulásával járó betegségek, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór, a cukorbetegség, az izomsorvadás és természetesen a daganatos betegségek mögött is ilyen molekuláris károsodások állnak. Ezek a betegségek tehát csak látszólag függetlenek, a gyökerük valójában megegyezik.
Bár az emberben is számos javító mechanizmus működik (például daganatelnyomó gének, programozott sejthalál), bizonyos állatok képesek arra, hogy a sejtek károsodásait sokkal hatékonyabban kijavítsák. Ilyenek például a hidrák. James Vaupel szerint minden faj más túlélési stratégiát választ: a hidrák erőforrásaikat a szaporodás helyett inkább arra fordítják, hogy folyamatosan működtessék a szervezet karbantartó és javító rendszereit.
Sok faj azonban, így az ember is, "gyorsan él", azaz viszonylag fiatalon hal meg, és sok energiát fordít utódok létrehozására. Most azonban, hogy a csecsemőhalandóság rendkívüli mértékben lecsökkent, el lehetne azon gondolkodni, hogyan lehet az erőforrásokat inkább a szervezet karbantartó folyamatai felé csatornázni – véli a szakember. Vaupel szerint a nagy trükk az lesz, amikor rájövünk arra, hogy hogyan aktiváljuk a javító rendszereinket. Ha erre rájön az emberiség, akkor elméletben az örök élet sem elképzelhetetlen. Aubrey de Grey brit öregedéskutatót fantasztikumnak tűnő kijelentései miatt kedveli a média. Egyik sokat idézett jóslata, hogy 50 százalék annak az esélye, hogy 25 éven belül az öregedés hatásait sikerül minimalizálni, azaz a mai fiataloknak még lehet rá esélyük, hogy az öregedés visszafordíthatatlan hatásait elkerüljék.
Az egyik ígéretes terület az ún. telomérák rövidülésének lassítása, illetve megállítása. A telomérák olyan DNS-szakaszok, amelyek a kromoszómák végeit védik a kopástól és töredezéstől. Ez ahhoz hasonlítható, ahogy a cipőfűző végére illesztett műanyag henger megakadályozza az anyag szétfoszlását. Minden sejtosztódás alkalmával elvész egy kevés a telomérákból, vagyis a "védőkupakok" fokozatosan kopnak az élet során. Ezért a telomérák "molekuláris homokóraként" működve meghatározzák a sejtek maximális élettartamát: amikor már kritikus mértékben megrövidülnek, a sejt nem képes tovább osztódni, vagy elpusztul.
Az emberrel ellentétben a hidráknál nem rövidülnek a telomérák a sejtosztódással, de az embernél is találtak már olyan mutációkat, amelyek mellett a sejtosztódás a teloméra rövidülése nélkül ment végbe, azaz halhatatlan sejtvonalak jönnek létre. A gyakorlati alkalmazás azonban nem lesz egyszerű, mert sajnos a daganatsejtek is ismerik ezt a "trükköt".
Még mielőtt azonban az örök élet elérhetővé válik, apró változásokkal már most is meghosszabbíthatjuk élettartamunkat: a világ két vezető haláloka, a szív- és érrendszeri és a daganatos betegségek kockázata jelentősen csökkenthető, ha nem dohányzunk, eleget mozgunk, egészségesen táplálkozunk, illetve mértékletesek vagyunk mind az alkohol, mind a vörös hús fogyasztása terén.
