Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Élénk médiaérdeklődés övezte a közelmúltban az amerikai sajtóban annak az aneszteziológus gyakornoknak és nővérnek az esetét, akik ugyanazon a napon, ugyanabban a kórházban túladagolták magukat egy, az intézményben használt droggal. Az aneszteziológus túlélte az esetet, a nővér meghalt.
Az amerikai aneszteziológusok drogfüggése nem újdonság, az elmúlt években több tanulmány is született a témában. Ugyancsak több nemzetközi kutatás erősíti meg azt is, hogy az aneszteziológusok – a sürgősségi ellátásban dolgozók és a családorvosok mellett - az egyik legkiégettebb szakma az orvostársadalmon belül. A körükben a legmagasabb a depresszió és az öngyilkossági kísérletek száma is.
„Ezekhez az adatokhoz még hozzátehetjük azt is, hogy – szintén amerikai statisztika – az élettartam is az aneszteziológusoknál a legalacsonyabb. Az orvosok átlagban 62 éves korukban haláloznak el, az aneszteziológusok esetébe ez tíz évvel kevesebb is lehet, ez hangzott el egy szakkonferencián” – mondja dr. Gál János, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság leköszönő elnöke.
Magyar felmérés egyelőre nem készült a témában, azt viszont tény, hogy az aneszteziológusokra itthon is különösen nagy nyomás nehezedik. „Kevesen tudják, hogy az aneszteziológus és az intenzív terápiás szakorvos egy szakma. Továbbá a sürgősségi ellátásban is nagy részben aneszteziológusok dolgoznak” – mondja a szakember.
„Több oldalról nehezedik ránk nyomás. A közvélemény tudatában egy műtőben általában a sebész áll a középpontban, az anesztes a háttérben mozog. Tulajdonképpen addig jó, amíg nem lehet észrevenni, mert addig minden rendben van. Ha viszont történik valami, az aneszteziológus átalakul intenzív terápiás szakorvossá, és ő irányítja az eseményeket. Egy szívbetegek és az altatás témájú konferencián kellett a közelmúltban előadnom, és azzal kezdtem az előadásomat, hogy tudják-e, hogy egy műtőben két ember különösen veszélyeztetett szívbetegségek szempontjából: a beteg és az aneszteziológus. A műtét során a beteggel kapcsolatos stresszhelyzeteket az aneszteziológus vérnyomása, szívfrekvenciája, adrenalinszintje is követi. Ehhez jön még az, hogy miközben egy műtéti napon a sebészek egy-két műtét után váltják egymást, az anesztes egyedül csinálja végig a teljes műtéti listát” – mondja dr. Gál János.
„Míg a sebész ugyanazt a vakbélműtétet végzi el egy 16 éves, egészségtől kicsattanó fiatalon és egy 90 évesen is, aki szívbeteg, cukorbeteg, esetleg még tudatilag is zavart, a két ember altatása merőben különbözik. Mégis, ha valakinek műtéte van, a sebész nevét biztosan megjegyzi, az aneszteziológusét már nem valószínű. Hosszú évek tapasztalata után is, egy 8-12 órás műtétet követően izgultam, hogy milyen lesz az ébredés. Persze ilyenkor a beteget a műtétet követően is altatjuk az intenzív osztályon. Vagy amikor az ember császármetszéses kismamát altat, az mindig dupla izgalom, hiszen két emberi életért is felelősséget vállalunk ” – mondja egy név nélkül nyilatkozó, idősebb aneszteziológus doktornő.
Az aneszteziológus egyben intenzív terápiás szakorvos is, azaz ők dolgoznak, ügyelnek az intenzív osztályokon, ami lényegesen nagyobb terhelés, mint általában a kórházi osztályokon az ügyelet. Az intenzíven nagy a pszichés teher is, az itt dolgozók nap mint nap találkoznak a halállal, és miközben már lépni kell tovább, és a másik kritikus állapotú beteggel foglalkozni, a halálhírt közölni kell a családtagokkal is.
Annak ellenére, hogy az aneszteziológusok megbecsültsége, elismertsége alacsony, hiszen a műtőben a főszerep a sebészé, a hazai orvosi egyetemeken az aneszteziológia-intenzív terápiás szak iránt nagy az érdeklődés. Ennek többek között az az oka, hogy ezzel a szakmával lehet a legjobban külföldön állást találni, és nem elhanyagolható módon a biztonságos gyakorlati orvoslás alapjait a leggyorsabban itt lehet megszerezni. Az Emmi adatai szerint évente 30-50 aneszteziológus kér első alkalommal külföldi munkavállalási engedélyt, miközben a szakképzésben körülbelül évente 110-en végeznek. A sok elvándorló miatt az itthon maradókon még nagyobb a nyomás.
Ez ráadásul nem egy paraszolvenciás szakma, itt az orvos akkor jut pluszkeresethez, ha munka után még elmegy egy másik kórházba, vagy az úgynevezett egynapos sebészeti műtétekre – például plasztikai sebészeti, fogászati beavatkozásokon, altatásban végzett kolonoszkópia vizsgálatokon – altatni. „A betegellátás szempontjából most még egy biztonsági zónában mozgunk, akut műtét azért még nem maradt el, mert nincs aneszteziológus. De a rendszer csak azért nem omlik össze, mert például a kórházban dolgozó aneszteziológus a 16 órás ügyelete után még vállalkozóként munkát vállal egy másik kórházban, amely másképp nem tudja megoldani az aneszteziológus alkalmazását. Van olyan kolléga is, aki egy-két havonta kivesz egy hét szabadságot, és azalatt elmegy Angliába dolgozni, ez nem egy jó gyakorlat” – mondja dr. Gál János. Átlagosan nyolcszor-tízszer nagyobb bért kap egy aneszteziológus Angliában, Németországban vagy Ausztriában, mint itthon – és ehhez nem kell másodállást vállalnia.
„Az aneszteziológusok pszichésen az egyik legstabilabb, legerősebb csapat. Mi nem esünk pánikba például attól, ha valaki hirtelen fulladni kezd. Nyugodtak vagyunk olyankor is, amikor a betegnek leáll a légzése, mert nap mint nap találkozunk ilyennel. Erre a szakra olyanok jönnek, akik szeretik, ha pörög bennük az adrenalin, de ha már 15-20 éve csinálod, akkor ez az adrenalin fel is őröl. Ezért veszélyes, hogy az itthon maradó szakember, amikor végez az ügyeletével, nem haza megy pihenni, hanem másodállásban megy tovább egy másik helyre altatni” – mondja dr. Gál János.
„Én eredetileg a belgyógyászatot tűztem ki magam elé, de aztán rájöttem, hogy a személyiségemhez jobban illik ez az állandó pörgés. A belgyógyász - kis túlzással - felír egy gyógyszert, és aztán két hét múlva megnézi, használt-e, de a mi pályánkon mindig azonnal kell reagálni, azonnal van eredmény, és ez is egyfajta függőség. Az altatást szokták a repüléshez hasonlítani, mert két kritikus szakasza van: az elaltatás, amikor felszáll a repülő, az ébredés pedig a landolás. A kettő között előfordulhat egy békésebb időszak, de lazítani nem igazán lehet közben” – mondja a név nélkül nyilatkozó doktornő.
Annak ellenére, hogy a magyar aneszteziológusok zöme tudatosan nem alkalmaz stresszoldó technikákat, ideje sincs rá, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság vezetője szerint itthon nem több a drog- vagy alkoholfogyasztó a körükben, mint más orvosok, vagy általában a társadalom körében. „Az viszont igaz, hogy krónikus fáradtságban, kiégésben, depresszióban és öngyilkossági kísérletekben itthon is az élen vagyunk. És ez nemcsak az orvosokra, hanem a nővérekre, intenzíves szakdolgozókra is igaz, akiknek szintén óriási a leterheltségük. Nem csoda, hogy náluk is nagyon nagy az elvándorlás, az egészségügyi ellátó rendszer jövőbeli működése szempontjából ez az egyik legkritikusabb pont” – teszi hozzá.
