Beleinkben baktériumok milliárdjai élnek, amelyek nélkülözhetetlenek az immunrendszer megfelelő működéséhez. Ezért az emberi testben élő mikroorganizmusok ökológiai rendszerének (ez a mikrobiom) kutatása az orvostudomány ígéretes és feltörekvő területe, hiszen sok kérdésre még nem sikerült választ kapni.
Két amerikai kutató, Eric Alm és Lawrence David nagy valószínűséggel örökre beírta magát a témával kapcsolatos szakirodalomba azzal, hogy a bélflóra alaposabb megismerését saját székletük (valamint vizeletük és nyáluk) egy évig tartó, napi szintű vizsgálatával segítették elő. A minták elemzése mellett okostelefon-alkalmazás segítségével a legapróbb részleteket is beleértve feljegyezték, hogy mit ettek-ittak az adott napon, és kitértek az egyéb, a mikrobiom összetételét potenciálisan befolyásoló tényezőkre is.
A Genome Biology szakfolyóiratban publikált tanulmányból kiderül, hogy a bélrendszerben élő baktérium populáció alapvetően stabil, de az étrend és egyéb életmódbeli tényezők hatására napi szinten komoly ingadozás figyelhető meg. A magukra csak „A” és „B” alanyként hivatkozó kutatók kifejtik, hogy bár egy adott napon belül a baktériumfajok száma jelentősen változhat, éves szinten nézve szintjük állandónak mondható.
A legkomolyabb kilengéseket mindenképpen az étrendbeli eltérések okozták; az egyéb vizsgált tényezőknek, például a testmozgásnak, a hangulatnak vagy az alvással töltött időnek jóval kisebb hatása volt a baktériumokra. Megfigyelték például, hogy a fokozott rostbevitelnek köszönhetően megnőtt a jótékony bifidobaktériumok száma, valamint azt is, hogy a citrusfélék fogyasztása összefüggést mutatott négy baktériumtörzs (köztük a gyulladásos bélbetegség elleni küzdelemben kiemelt szerepet játszó Faecalibacterium prausnitzii) előfordulásával.
A vizsgálati év során mindkét kutató olyan szerencsés volt, hogy tanúja lehetett a mikrobiom gyökeres átalakulásának is: egyikük szalmonellafertőzést kapott, míg a másik szakember egy fejlődő országbeli látogatás során két héten át hasmenéssel küzdött. Előbbi esetben a bélflórában a szalmonellabaktériumok aránya közel 30 százalékra nőtt, miközben az egészségre jótékonyan ható baktériumtörzsek némelyike szinte teljesen eltűnt.
Gyógyulás után viszont ez a majdnem „kipusztult” baktériumtörzs ismét 40 százalék körüli arányt képviselt a bélflórában, igaz, a nemzetségek eltértek a korábban kimutatottaktól. A másik, heveny hasmenéssel járó betegség esetén a mikrobiomot érintő változások szinte kizárólag az utazás idejére korlátozódtak, és a hazaérkezés után a populáció változatlan összetételben újraépült.
A két szakember most új kutatásra készül, amelynek keretében azt vizsgálnák, hogy a mikrobiom változásaira miként reagál az immunrendszer. Ehhez a hormonok és citokinek szintjének napi ingadozásait fogják mérni, és olyan hordozható készülék kifejlesztésén dolgoznak, amely megkíméli a vizsgált személyt a nyűgös mintavételektől. A végső cél pedig az, hogy az így összegyűjtött adatokból olyan egyénre szabott módszert lehessen felépíteni, amely a gyulladásos bélbetegségekkel küzdő pácienseknél még a gyulladás belobbanása előtt érzékeli a közelgő veszélyt, és étrendbeli változtatásokkal segít elkerülni a kialakulását.