Hallottuk a szenvedők hangját - Ebolás területről visszatért orvosokkal beszélgettünk

Ilyen „mentőautókban” szállították a beteg embereket. Használat után a kocsi belsejét és a matracot hypó oldattal lefújták

A betegek kempingágyakon fekszenek, alig 4-5 méterre egymástól. Az ott dolgozó magyar orvosok azt is látták, ahogyan a sátruk mögött a halottakat kiadták.

Pályi Bernadett (az OEK hepatitis- és herpeszvírusosztályának biológusa) és Kis Zoltán (a Nemzeti Biztonsági Laboratórium vezetője) egy-egy hónapot töltöttek Guineában, egy ebolafertőzéstől sújtott területen.

Hogyan jutottak ki Guineába?

Kis Zoltán: Az Országos Epidemiológiai Központ és a Nemzeti Biztonsági Laboratórium tagja az európai mobillaboratóriumi hálózatnak, amelyet az Európai Unió finanszíroz. Ez a hálózat azért jött létre, hogy ha Afrikában a mostanihoz hasonló, veszélyes kórokozó által okozott járvány alakul ki, meglegyen a megfelelő európai válasz. Amikor az ebola felütötte a fejét, a hálózat aktivizálódott, és minket is megkerestek. Én április közepétől május elejéig voltam kint, kolléganőm, Pályi Bernadett pedig július végétől augusztus végéig.

Milyen állapotokkal szembesültek, amikor az országba érkeztek?

Pályi Bernadett: A higiéniás viszonyok rendkívül rosszak voltak. Nincsen csatornázottság, nagyon sok esetben nincs folyóvíz és áram. Az ételeket gyakran szabad tűzön készítik, így a legyek és más rovarok szabadon rárepülhetnek. Ezek az állapotok egy európai számára nehezen elképzelhetőek. A laboratórium generátorról kapta az áramot, palackozott ivóvízet kellett inni.

Nyers csirkehús feldolgozása utcai árusnál. A higiénés viszonyok messze elmaradnak a kívánatostól, legyek szállják a nyers húst, az eszközök piszkosak, fertőtlenítés egyáltalán nincs. A kép jól jellemzi a közegészségügyi állapotokat Forrás: Pályi Bernadett/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

Hogyan kell elképzelni a mobil laboratóriumban folyó munkát?

K.Z.: A feladatunk a fertőzésgyanús emberek vérmintájának vizsgálata volt. A körülmények mostohák voltak, július közepéig például csak egy sátor állt rendelkezésre, így fullasztó melegben, 30-35 fokban kellett dolgozni. A megérkezett mintákat pontosan adminisztráltuk, majd egy jól elkülönített helyiségbe, úgynevezett kesztyűs boxba helyeztük. A mintákban található kórokozókat itt inaktiváltuk, hogy ne legyenek fertőzőképesek. A vírus jelenlétét molekuláris módszerrel mutattuk ki. A vizsgálat érzékeny és gyors, így a minta beérkezését követően 3-4 óra múlva már meg tudtuk mondani, hogy a páciens ebolában szenved-e.

Az Európai Mobil Laboratórium belülről. Nagyon mostoha körülmények között kellett dolgozni a vírust tartalmazó mintákkal Forrás: Dr. Kis Zoltán/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

Munkájuk során találkoztak ebolás beteggel?

K.Z.: A laborsátor karnyújtásnyira volt a kezelési központtól, a betegeket mindössze csak egyméter magas műanyaghálós kerítés választotta el a laborban dolgozóktól. Láttuk az emberek beérkezését, és sajnos azt is, ahogyan a sátrunk mögött a halottakat kiadták. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a családi kapcsolatok megmaradjanak, így a felépült betegek kiülhettek a sátor elé, és beszélgethettek a mindössze 4-5 méterre ülő hozzátartozókkal.

Falusiak meglátogatják az ebolaközpontot. Ezzel is próbálják a helyiekkel elfogadtatni, hogy beteg hozzátartozóik jó kezekben vannak, és mindent megtesznek azért, hogy meggyógyítsák őket Forrás: Dr. Kis Zoltán/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

Mennyire volt megrázó haldokló betegeket látni?

K.Z.: Mivel a súlyos esetek sátorban voltak, a haldoklást nem láttuk, hallani viszont hallottuk a szenvedők hangját. Ez és maga a látvány, hogy egy nap többször jött a halottaskocsi, pszichológiailag nagyon megterhelő volt.

P.B.: Fontos megemlíteni, hogy ellentétben a korábbi ebolajárványokkal, a vezető tünet a hányás és hasmenés, így ha láttuk is a betegeket, akkor inkább gyengének, erőtlennek tűntek, és kevésbé lehetett megfigyelni a horrorisztikusabb vérzéses tüneteket.

Tehát a vírus másként viselkedik, mint a korábbi járványok idején?

K.Z.: A mostani ebolavírus az úgynevezett zaire családhoz tartozik, így sok mindenben hasonlít a korábbi kórokozóhoz, ugyanakkor megfigyelhetők eltérések.

Az ebolavírus a járvány kezdete óta több mint háromszázszor mutálódott. Elképzelhető, hogy a tünetekben megfigyelhető eltolódás ezekhez a mutációkhoz köthető?

K.Z.: Annyit állíthatunk, hogy biztosan hozzájárultak. A kérdés az, hogy pontosan mely mutációk felelősek a hányásos-hasmenéses tünetek intenzívebbé válásáért. Ezzel kapcsolatban jelenleg is folyik a kutatás.

Milyen problémákkal szembesültek a járvány kitörésének kezdetén?

K.Z.: Az elején igen nagy volt a káosz és a szervezetlenség. Probléma volt például, hogy hogyan juttassák el a gumikesztyűket a fővárosból a vidéki településekre. Ez részben arra vezethető vissza, hogy nem vették a betegséget komolyan, úgy voltak vele, hogy maláriában sokkal többen halnak meg naponta, mint ebolában két hónap alatt.

Személyi védőeszközök többször használatos részei (gumicsizma, aláöltözet) mosás után száradnak az Ebola-láz kezelési központban Forrás: Dr. Kis Zoltán/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

P.B.: Azóta sokkal szervezettebbé vált az egész. A különböző kezelési központokba kamionokkal próbálják eljuttatni a felszerelést. A szakemberek minden reggel gyűlésen szervezik meg, hogy aznap ki fog terepre menni, és mely falvakat ki fogja elérni. Mobiltelefonokat osztottak ki, ezekkel nyomon lehet követni a távol eső területeket, és a betegek felderítése is már rendszerint mobiltelefonos bejelentés alapján történik. Minden jel arra mutat, hogy a káoszt kezdik uralni.

Miben tapasztalható továbbra is hiány?

K.Z.: A személyi védőeszközökben és orvosi-egészségügyi személyzetben azért továbbra is hiány van. Nagy problémákat okoz a logisztikában a közelgő esős évszak, ugyanis az utak rendkívül rossz állapotban vannak, így félő, hogy nem sikerül az utánpótlást eljuttatni időben az adott területre. A betegeket ráadásul nagyobb sátrakba zsúfolják be: egyszerű kempingágyakon fekszenek alig 4-5 méterre egymástól. Az ilyen mostoha körülmények elképzelhetetlenek Európában: itt az utak állapota sokkal jobb, nincs hiány védőfelszerelésekben és nem okoz gondokat a betegek elkülönítése.

Ilyen „mentőautókban” szállították a beteg embereket. Használat után a kocsi belsejét és a matracot hypó oldattal lefújták Forrás: Dr. Kis Zoltán/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

P.B.: Sokszor a kezelési központba nem jutnak el a páciensek. Most ezen próbálnak segíteni a különböző nemzetek: felajánlottak motorbicikliket és gépjárműveket, hogy segítsenek a betegek szállításában. Ezt jelen pillanatban főként tömegközlekedési eszközökkel, például buszokkal próbálják megoldani. A nyolc személyes buszokon általában 12-15 fős tömeg utazik, a beteg és egészséges utasok pedig nincsenek különválasztva egymástól.

K.Z.: Sajnos több olyan eset is volt, amikor a buszok egészséges utasai ilyen módon fertőződtek és haltak meg.

Mennyire hatja át a lakosság mindennapjait a járványtól való félelem?

K.Z.: Az esetek számának megszaporodásával a lakosság félelme is növekszik. Akadnak azonban olyanok, akik összeesküvés-elméleteket gyártanak, nem hisznek a járvány terjedésében, vagy éppen a külföldi orvosokat gyanúsítják meg azzal, hogy megölik a betegeket. A kormányzat különböző programokkal próbálja a pánikhangulatot kezelni. Például ebola túlélők tartanak előadást a betegség súlyosságáról és a külföldi szakemberek segítőkészségéről.

A Vöröskereszt autóját megtámadták, miközben ebolás betegeket keresett Forrás: Pályi Bernadett/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

P.B.: Nagyon nagy az írástudatlanság, ezért főként képes plakátokkal próbálják az ebolával kapcsolatos ismereteket és óvintézkedéseket kommunikálni. A felvilágosító kampányba helyi könnyűzenei sztárokat is igyekeznek bevonni.

A helyszíni tapasztalatok alapján, mekkora az esélye annak, hogy a járványt felszámolják a közeljövőben?

K.Z.: Az esetszám emelkedése biztosra vehető. A járvány komolyságát és a szükséges erőforrások mennyiségét egy ideig alábecsülték, az egyre súlyosabb helyzet azonban megmozgatta a nemzetközi összefogást, folyamatosan áramlik a pénzügyi és szakmai segítség az érintett térségekbe.

Ilyen dokumentumot (Certificat) kapott minden ebola túlélő. Ez az igazolás bizonyította számára, hogy nem fertőző és nem jelent veszélyt a környezetére. Aláírta az Egészségügyi Miniszter megbízottja, a kezelőorvosa és a Laboratórium vezetője. Ilyen papír nélkül sokszor még saját rokonai sem mertek a közelébe menni. Gyakran még ez sem volt elég, és a túlélőt megbélyegezték, kiközösítették Forrás: Dr. Kis Zoltán/Az Országos Epidemiológiai Központ engedélyével

Természetesen a nagyobb esetszám megnöveli annak az esélyét is, hogy a vírus kijusson külföldre. Ugyanakkor a közegészségügyi állapotokban, az egészségügyi ellátás helyzetében és az emberek mentalitásában tapasztalható különbségek miatt egy afrikaihoz hasonló járvány a fejlettebb államokban elképzelhetetlen, ráadásul az esetleges betegek személyazonosságát is könnyen nyomon lehet követni. Afrikában ezzel is probléma volt, gyakran előfordult, hogy egy beteg különböző nevekkel és születési adatokkal volt jelen a nyilvántartásban.