A tejcukor-érzékenység oka az, hogy többé-kevésbé nem tudjuk megemészteni a tejcukrot, mert hiányzik a bélbolyhokból egy enzim.
A tejcukor (laktóz) a tejben és egyes tejtermékekben előforduló természetes, úgynevezett kettős cukor. Ennek emésztéséhez szükség van egy laktáz nevű enzimre, amely a tejcukrot egyszerű cukrokra: szőlőcukorra és galaktózra bontja szét. A molekulát bontó enzim teljes hiányában vagy nagyon alacsony mennyisége esetén a tejcukor bontatlanul halad a vékonybélből a vastagbélbe, ott pedig a baktériumok kezdik lebontani, ám ez lebontás másként zajlik: a tejcukorból gáz képződik a vastagbélben, méghozzá nem is kevés. 2 gramm tejcukorból (ennyi már fél deciliter tejben megtalálható) közel másfél liter hidrogéngáz képződhet! Nem csoda, hogy ez feszülést, görcsöket, fájdalmat okoz.
A laktózintolerancia legjellemzőbb tünete épp ezért a hasmenés, a hasgörcs, a hasi puffadás, esetleg bélgörcsök, hányinger. Váradi Zoltán is negyvenéves kora körül kezdett gyanakodni, hogy valami nincs rendben az emésztésével, mert időről időre megmagyarázhatatlanul jelentkezett nála hasgörcs, hasmenés.
"Ezek a tünetek viszont annyira általánosak voltak – mondja Zoltán –, hogy nem volt könnyű rájönni, mi is okozza őket, hisz hasfájás és hasmenés sok mindentől kialakulhat. Ráadásul korábban ezek a tünetek összekapcsolódtak külföldi utazásaimmal is, ami megint csak félrevezetett, hisz azt gondoltam, az úgynevezett 'utazók hasmenése' vagy valamilyen szokatlan étel, esetleg a higiénia – kényszerű – hiánya okozta a kellemetlenségeket. Jó időre volt szükség, mire elkezdtem másra gyanakodni. Ekkor fordultam gasztroenterológushoz, a körzeti szakrendelőbe kértem beutalót, a szakorvos kikérdezett, és az elbeszélésemből kiderült, hogy kamaszkorom óta nem iszom tejet, ám tejtartalmú élelmiszereket fogyasztok. Így 'esett le' az is számomra, hogy például a tejeskávétól is jelentkeznek a jellegzetes tünetek: hascsikarás, hasmenés, ám a sima, üres kávétól – amit szintén szeretek – nem kezd fájni a hasam."
A tejcukor-érzékenységnek két fő típusa van: az elsődleges és a másodlagos változat. Az elsődleges típus lehet veleszületett laktázenzim-hiány, ilyenkor a tejcukor megemésztéséért felelős laktáz enzim már születéstől fogva hiányzik. Az ilyen csecsemők már az anyatejet sem tudják megemészteni. A késői megjelenésű típusban az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, majd meg is szűnik a laktáz enzim termelése, így a korral együtt fokozatosan alakul ki ez az emésztési rendellenesség, ám nem jelenti azt, hogy csak időseknél.
A laktózérzékenység másodlagos típusa valamilyen betegség (például csecsemőkori vékonybélprobléma, paraziták, antibiotikumos kezelés) hatására alakul ki, és ahogy a kiváltó ok megszűnésével a laktóztermelés helyreáll, a tejcukor-érzékenység is rendeződhet.
Ha már a gyanú kialakult, mindenképpen érdemes szakorvost (gasztroenterológust) felkeresni, hogy megbizonyosodjunk erről, ugyanis az öngyógyítás, tehát jelen esetben a laktóztartalmú termékek orvosi javaslat nélküli elhagyása tévútra vezethet: lehet, hogy a tejtartalmú élelmiszerek elhagyása során azt a tápanyagot is megvonjuk magunktól (például a glutént egyes péksütemények kerülésével), ami valójában az okozója volt a tüneteknek.
A diagnózis felállítására több módszer is létezik. A hidrogénkilégzési teszt segítségével azt mérik, hogy a kilélegzett levegőben mennyi hidrogén van. A laktózoldat elfogyasztása után, ha túl magas a hidrogénkoncentráció a kilélegzett levegőben, akkor a beteg laktózérzékeny. A csecsemőknél, pici babáknál problémás lehet a laktózoldat adása, ezért náluk a széklet savasságának méréséből következtetnek erre az emésztési zavarra.
Emellett ritkán más, bonyolultabb módszereket is alkalmaznak, mint a vékonybél biopsziás mintájának vizsgálata, vagy a szén 14-es izotópjával jelölt tejcukor koncentrációjának mérése a vérben, esetleg ugyancsak a szén 14-es izotóppal jelzett szén-dioxid kilégzésének vizsgálata. Emellett létezik genetikai vizsgálat is, hiszen már felfedezték a laktózintoleranciáért felelős gént.
Ha a diagnózis megvan, és megállapították a tejcukor-érzékenységet, akkor nagyon egyszerű a kezelés: diétázni kell. Ez rendszerint megoldja a problémát. Bár az is igaz: könnyű ezt mondani! Zoltán is megszenvedett kezdetben.
"Az orvos utasítására néhány hétig kerülni kellett minden olyan ételt, amely tejcukrot tartalmazott. Szerencsére nem az összes tejtermékről van szó, csak azok kerültek tiltólistára, melyekben a tej nem savanyított formában fordul elő. Nem volt szabad példádul tejet inni – ez amúgy sem volt probléma, hisz legalább huszonöt éve rá sem nézek. Emellett viszont teljesen el kellett kerülni a tejfölt, a vajat, a tejszínt és azokat az ételeket, amelyekbe mindez bele van keverve, főzve: például szinte az összes sütemény, a palacsinta, a tejföllel behabart főzelék, a fagylaltok, a tejeskávé és még rengeteg minden. Nekem viszont szabad volt enni sajtot, túrót, kefirt, joghurtot, mert ezek csak minimális laktózt tartalmaztak, nem is okoztak problémát, de tudom, hogy vannak, akik nem ilyen szerencsések. Ennek a diétának a betartásával pár nap alatt rendeződött az állapotom, megszűntek a tünetek."
Ha ideáig eljut az ember, akkor a legtöbb esetben szépen fokozatosan, kis adagokban vissza lehet csempészni az étrendünkbe a fenti felsorolt, tiltott ételeket, legalábbis egy részüket mindenképp. Minden ember különböző érzékenységgel rendelkezik, a szerencsésebbek viszonylag nagyobb mennyiségű laktóztartalmú ételt is elfogyaszthatnak anélkül, hogy megjelennének a fájdalmas, zavaró tünetek. A tünetek újbóli jelentkezésekor orvosi ellenőrzésre van szükség.
"Én például tejtartalmú péksüteményeket, kelt tésztákat, tejföllel habart főzelékeket normális adagban tudok enni – mondja Zoltán –, de amikor a feleségem tejbegrízt főz, vagy tejes pudingot készít a családnak, abból én kimaradok. Kis önfegyelemmel könnyen betartható a diétám."
Vannak, akik nem ennyire szerencsések, és szinte semmiféle laktóztartalmú ételt nem fogyaszthatnak, ami azért is különösen problémás, mert sok élelmiszer tartalmazhat (kis mennyiségben) rejtett laktózt, például kekszek, levesporok, ételízesítők, egyes húskészítmények. Aki nem elég tájékozott, az bizony önhibáján kívül okoz magának problémát. Érdemes tehát biztosra menni, és a boltokban a laktózmentes jelzéssel ellátott termékeket keresni.
Együtt lehet tehát élni ezzel az állapottal, és megfelelő táplálkozással el lehet kerülni az igen kellemetlen tüneteket, valamint ha betartjuk a szabályokat és figyelünk az elégséges kalcium-bevitelre, akkor nem okoz problémát még a fejlődő szervezetben sem.