A csendes járvány a gazdagokat sem kíméli

Une infirmičre du service d'Hépatologie de l'hôpital Genevičve de Gaulle Anthonioz de Saint-Dizier prélčve une goutte de sang sur un patient avant de réaliser un Test Rapide d'Orientation Diagnostique (Trod), permettant le dépistage, rapide et sans prise de sang, de l'hépatite C, le 18 mai 2011. Déjŕ utilisé pour le dépistage du VIH, le "trod" pour l'hépatite C ressemble ŕ un test de grossesse sur lequel on applique une goutte de sang prélevée au bout du doigt. AFP PHOTO / FRANCOIS NASCIMBENI

A vírusos májgyulladás, amely a nyugati világban ma elsősorban az intravénás droghasználók körében terjed, nemcsak Kína, Oroszország és az USA problémája: a fertőzöttek aránya Európában is egyre emelkedik. Magyarország viszonylag jól áll, de Luxemburgban minden 10 droghasználóból 8 fertőzött.

A mindenki számára ismert HIV árnyékában egy másik, nem kevésbé alattomos és gyilkos kór is terjed a világban. A vírusos májgyulladás – a „csendes járvány”, ahogy az epidemiológusok nevezik – valójában lényegesen több áldozatot szed, mint a HIV: a krónikus májbetegséget okozó B- és C-típusú májgyulladás- (hepatitisz-) vírusokkal több mint 400 millióan élnek a világon, míg a HIV-fertőzöttek számát összesen 34 millióra becsülték az évtized elején. A C-típusú hepatitisz-vírussal (HCV) való találkozás különösen veszedelmes, ugyanis ez a fertőzés az esetek mintegy 70 százalékában idültté válik, és a máj éveken át elhúzódó, lassú pusztulását idézi elő.

Vér útján terjed

A HCV-vel való fertőződés egyetlen elismert módja az, ha a vírusok egy fertőzött egyed véréből közvetlenül egy másik egyed vérébe kerülnek. Hétköznapi érintkezés útján – érintéssel, vagy akár öleléssel, csókkal, egy fedél alatt élők között közös evőeszközök használatával – a betegséget nem lehet elkapni. Az általános szakmai vélekedés szerint a stabil partnerrel való, konvencionális heteroszexuális együttlét sem jelent fokozott fertőzési kockázatot, míg a szexuális partnerek sűrű váltogatása, illetve az esetlegesen nyálkahártyasérüléseket okozó, pl. anális érintkezés fokozhatja az átadás esélyét.

Szűrés hepatitis C fertőzésre Forrás: AFP/Francois Nascimbeni

Mivel a HCV-t – szemben a viszonylag régóta ismert A- és B-típusú májgyulladás-vírusokkal – csupán 1990-ben fedezték fel, a C-vírus az 1990-es évek előtt leginkább fertőzött vérkészítményekkel és átültetett szervekkel terjedt. A HCV-re specifikus teszt híján átlagosan minden 200 vérkészítményből 1-ben ott lappangott a gyilkos kórokozó, és – tragikus módon – rengeteg vérátömlesztésre, illetve szervátültetésre szoruló beteg fertőződött meg vele az orvosi kezelés során.

Véradóknál kötelező a szűrés

Miután a nyugati világ országai – Kanada már 1990-ben, az USA és az európai országok, így Magyarország is 1992-ben – bevezették a donorok kötelező HCV-szűrését, a vérkészítményekkel való fertőződés kockázata 1:200-ról 1:10 000 és 1:10 000 000 közé csökkent. (Nullára csak azért nem, mert ha a donor közvetlenül a véradás előtt fertőződött, a tesztek még negatívnak mutathatják.) Ezzel együtt továbbra is akadnak országok – például a világ legmagasabb HCV-fertőzési rátájával sújtott Egyiptom –, ahol az egészségügyi intézményekben uralkodó elégtelen higiénés viszonyok miatt (pl. többször használatos, de nem elég alaposan sterilizált orvosi eszközök útján) változatlanul gyakoriak a kórházi vagy fogászati kezelés kapcsán elszenvedett HCV-fertőzések.

A májgyulladás-vírusok jellemzői

Noha a hepatitiszt okozó vírusok közös vonása, hogy a májat támadják, a ma ismert öt hepatitisz-víruscsalád – a HCV 1990-es felfedezése óta két további, D és E típust is leírtak – a vírusrészecskék szerkezete, fertőzésük módja, és legfőképp az általuk keltett betegség lefolyása alapján teljesen eltérő sajátságokat mutat. A D és E típusok közegészségügyi jelentősége viszonylag csekélyebb, ezért ezekre e helyütt nem térünk ki. Az A, B és C típusok közül az A-vírus sosem okoz krónikus betegséget, s bár a heveny májgyulladás is nagyon kellemetlen tünetekkel jár, melyekből a teljes felépülés esetenként 6-12 hónapig is elhúzódhat, a betegség mégis maradandó károsodás nélkül megúszható.

A HBV már veszedelmesebb ellenfél, mivel az általa okozott gyulladás az esetek 5-10 százalékában krónikussá válik, azonban ellene legalább hatékony és élethosszig tartó védettséget nyújtó oltás áll a rendelkezésünkre. A legalattomosabb a C-vírus, mert a vele való fertőződés gyakran nem tetőzik klinikailag nyilvánvaló májgyulladásban, viszont a vírus bejutását követően az esetek több mint 80 százalékában csendes küzdelem kezdődik a kórokozó és a máj között. Az akár évtizedekig is elhúzódó, lassú párviadal során a máj működő állománya fokozatosan elpusztul, helyét hegszerű kötőszövet veszi át. A folyamat betetőzéseképpen májzsugor, májelégtelenség alakulhat ki, amely önmagában is életveszélyes állapot, ráadásul kedvező feltételeket biztosít a halálos májdaganat kifejlődéséhez. A HCV ellen nincs oltásunk – a vírus jellegéből fakadóan egyhamar nem is lesz –, és a fertőzés kezelésére használt gyógyszerkombináció a jelentős mellékhatások mellett is csak a betegek 50-80 százalékában hatékony.

Bárhol a világon kockázatot jelent továbbá a potenciálisan vérrel szennyezett pipere-eszközök – pl. borotva, körömolló, fogkefe – közös használata, illetve az ellenőrizetlen körülmények között működő tetováló szalonok látogatása (az 1980-as években rengetegen fertőződtek meg illegális tetováló műhelyekben). Ezen felül, specifikusan az egészségügyi dolgozók körében, a tűszúrásos-karcolásos munkaköri balesetek is terjeszthetik a vírust.

Az intravénás droghasználók között terjed

Mára azonban a világ nagy részén az új HCV-megbetegedések túlnyomó többségét az intravénás droghasználók körében észlelik. Körükben a vírus terjedése egyértelműen a közös tűhasználatnak tulajdonítható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint az ENSZ kábítószerekkel és bűnözéssel foglalkozó szervezete, az UNODC (United Nations Office on Drugs and Crime) szerint a világ 148 országában mintegy 16 millióan használnak befecskendezett drogokat, s közöttük akár 10 millió is lehet a HCV-vel fertőzöttek száma.

A legtöbb országban az intravénás droghasználók körében 50 százalék fölötti a HCV előfordulása, de ez az arány 25 országban 60 és 80 százalék közötti, 12 országban pedig a 80 százalékot is meghaladja. A világ legnépesebb intravénás droghasználó populációi Kínában, az Orosz Föderációban és az Egyesült Államokban élnek, s a HCV-fertőzött droghasználók aránya mindhárom országban megközelíti vagy meghaladja a 70 százalékot. S mivel a HIV is ugyanebben a népességben terjed leginkább, immár a HIV-vel és májgyulladás-vírussal együttesen fertőzöttek is népegészségügyileg jelentős betegtömeget képviselnek.

Elterjedtsége független a jóléttől

Az UNODC által utoljára 2011-ben kiadott, a 2000-es évtized második felének adataira alapozó összefoglaló kiadvány, amely a világ drogtermelésének, -kereskedelmének és -használatának legtöbb aspektusát áttekinti, részletesen ismerteti a HBV- és HCV-fertőzött intravénás droghasználók arányát a világ egyes országaiban. Ha ebből a táblázatból külön kiemeljük az Európai Unió államait, két sajátosság azonnal szembetűnik. Az egyik a hatalmas szórás az egyes országok között: míg Finnországban mindössze 1, addig Litvániában 95 százalék a HCV elterjedtsége az injekciós droghasználók körében.

Forrás: UNODC/MTI

Ami azonban ennél is meglepőbb, hogy a HCV-átfertőzöttség aránya mennyire függetlenül alakul az államok gazdasági teljesítményétől és általános jóléti szintjétől. A leggazdagabbak között számon tartott Luxemburg és Hollandia például közvetlenül Litvánia után a lista élén szerepel, messze megelőzve nemcsak a szerencsésen a sor végén álló Magyarországot, de kisebb mértékben Romániát, Bulgáriát és Lettországot is. A vírusnak ez a jólétre való érzéketlensége komoly figyelmeztetés a nyugati világ döntéshozóinak: a HCV-járvány nem Ebola, ami valahol a világ messzi és elmaradott tájain pusztít, és ha vigyázunk, elszigetelhetjük magunkat tőle, hanem olyan kór, amely a leggazdagabb országok drogfüggőit is tizedeli.

Irányelvek a járvány megfékezésére

A probléma nagyságrendjét érzékelve a WHO 2012-ben külön irányelvet adott ki a droghasználók között terjedő vírusos hepatitisz megfékezésére. A világszervezet öt pontban foglalta össze a szakértők által megfogalmazott ajánlásokat. Az első két pontban azt javasolják, hogy az intravénás droghasználók számára minden ország kínálja fel a gyors hepatitisz B-ellenes vakcináció lehetőségét, és minden lehetséges eszközzel ösztönözze őket az oltási folyamat végigvitelére (a hatékony, élethosszig tartó védelemhez összesen három oltásra van szükség; a gyorsított protokollban az oltás emelt dózisokkal történik, és az ismétléseket a 7. és 21. napon adják be).

A harmadik pontban a tűcsere-programok jelentőségét emelik ki, és javasolják, hogy ezek keretében ún. alacsony holttérfogatú fecskendőket biztosítsanak a droghasználók részére. Ezekben a tű a fecskendővel egybe van építve oly módon, hogy teljes kiürítés után csak mintegy századannyi vér marad benne, mint a hagyományos fecskendőkben, így közös fecskendőhasználat esetén is csökken bármilyen vérrel terjedő betegség átadásának valószínűsége.

Automatikus vérmintatesztelés Forrás: Science Photo Library/Tek Image

A WHO-ajánlás harmadik pontjának fényében – amint erre hazai szakemberek az elmúlt években újra és újra rámutattak – bármely szakpolitikai törekvés, amely a tűcsere-programok leépítésére irányul, nemcsak humanitárius, de közegészségügyi és gazdasági szempontból is súlyosan elhibázott, hiszen a krónikus vírusfertőzött betegek kezelése lényegesen nagyobb terhet ró az egészségügyre, mint a tűcsere-programok költsége.

Végül a WHO-ajánlás negyedik és ötödik pontja a beavatkozás lehetőségeire kitérve megkérdőjelezi az ún. pszichoszociális beavatkozás – pl. oktatás, tájékoztatás, önsegítő csoportterápia, kognitív viselkedésterápia – hatékonyságát a vírusterjedés megelőzésében, és ezzel szemben a társak általi beavatkozás fontosságát emeli ki. A WHO álláspontja szerint a droghasználók viselkedését sokkal jobb eséllyel befolyásolják barátaik, partnereik, mint az erre kirendelt egészségügyi dolgozók.