Első olvasatra ez csak egyszerű szinonimának vagy kötözködésnek tűnik. Mindenesetre nagy különbség van a két fogalom közt:
az anyanyelvet nem úgy ismerjük meg, mint egy idegen nyelvet, az anyanyelv elsajátítása egy bonyolult, sok automatizmus mentén haladó folyamat,
amely erőteljesen ráépül a családi környezetre, a szülői mintaadásra és a gyermek részéről a mintakövetésre
– mondja Dr. Bódi Zoltán nyelvész.
Az újszülött, a csecsemő, a kisded nagyon hamar képessé válik arra, hogy megkülönböztesse, hogy milyen mintákat kövessen.
Ebben azonban semmi csoda sincs: a nyelvelsajátítás, szakkifejezéssel élve a nyelvi szocializáció (amely a nyelven kívül magában foglalja a nyelvi viselkedésmódot, a nyelvhasználati szabályokat is) első szakaszában a kisgyermek feltétlen mintakövető, ám csak azokat a nyelvi, nyelvhasználati mintákat követi, amelyeket az életében rendszeresen, állandóan jelen lévő, intenzíven kommunikáló személyek adnak.
Általános esetben egyszerűen fogalmazva ezek a személyek a szülők.
Tehát ha egy-egy rokon, ismerős, rövid időre meglátogatja a családot, annak a személynek a nyelvi mintáját a kisgyermeknek nincs ideje megfigyelni és követni; a szülei viszont állandóan jelen vannak az életében, és folyamatosan beszélnek hozzá illetve egymáshoz.
A mai világban már a kisgyermek számára is állandó nyelvi mintaadóvá válhat a televízió, a média, ha állandó intenzitással jelen van a gyermek életében, és ismétlődő formákat, elemeket, személyeket láttat. Tehát azokban a családokban, amelyekben a televízió, különösen annak egy-egy műsora, illetve az internetről, közösségi videómegosztókról elérhető filmek rendszeresen, állandó jelleggel szerepelnek a kicsi napirendjében,
ott számolni kell azzal, hogy ezek a műsorok is nyelvi mintaadóvá válnak a gyermek számára.
A születés után nagyon hamar kifejlődik a komplex észlelés, a gyermeknek az a képessége, hogy észrevegye a környezetében előforduló nyelvi mintákat.
Ugyancsak gyorsan kifejlődik az úgynevezett a kifejező sírás is,
amit minden gyakorló anya jól megért, és hamar meg tudja különböztetni a fájdalmas, az ingerült, az éhes és az álmos sírást.
Nem minden gyerek fejlődik egyformán fizikailag és természetesen nyelvileg sem, és ez - bizonyos mértékig – természetes is. A fokozatos, folyamatos tempóban zajló anyanyelv-elsajátítás mellett, hosszabb-rövidebb stagnálás után ugrásszerű fejlődéssel lehet előre haladni.
A megfigyelések és a szakmai vélemények szerint 2-2,5 éves korra a különbségek általában kiegyenlítődnek
– teszi hozzá a szakértő.
Ne feledjük el, hogy
a gyermek nyelvi fejlődése már az anyaméhben elkezdődik, ez egy úgynevezett prepercepciós szakasz,
ami leginkább az édesanya, illetve a közvetlen környezet beszédhangjainak a megtapasztalásán, felismerésén alapszik. Ám a szakirodalmi feljegyzések szerint legkorábban 8 hónapos kortól észlelhető, hogy a gyermek tudatosan figyel a környezetében elhangzó beszédre, és kezdi általában, nagy vonalakban érteni is azt.
Ekkor kezd mondatjelentésű szavakat (szaknyelven holofrázisokat) alkotni.
A labda mondatszó jelentése helyzettől függően sokféle lehet: például "Elgurult a labda.", "Itt egy labda.", "Kérek egy labdát.", "Ez egy piros labda." A „semmi” is például tipikus holofrázis. Az is roppant érdekes, és a szülőknek általában rendkívül szórakoztató, hogy sok holofrázis nem hasonlít az eredeti, felnőttnyelvi szóra
Talán minden szülő számára az az egyik legemlékezetesebb szakasz gyermekük nyelvi fejlődésében, amikor jellemzően egyéves kor környékén a gőgicséléstől a beszéd felé történik az átmenet. Ekkor pontosodik, differenciálódik az észlelés is.
A gőgicsélés egyetlen hangféleséggel indul, majd másfélékkel kombinálja a csecsemő:
jellemzően az áj, ej, öj, öh, áh, uh hangkapcsolatok után a több tagú, hosszabb, változatos felépítésű gőgicsélt hangsorok jönnek: gu, gő, gha, ebu, geu, ágő, áju, gáj. Az első 3 hónapra már kb. 10-20 hangot képes kiejteni a gyermek. Féléves korig kialakul a gőgicsélt hangsorok tudatos ismételgetése, ami gyakran dallammal is összekapcsolódik.
Az első év vége felé figyelhető meg, hogy fokozatosan nő az anyanyelvi hangok gyakorisága, ez azért nagy változás, mert
a gyermekek teljes fonetikai bázissal születnek, vagyis fiziológiailag egy csecsemő képes bármilyen beszédhang képzésére,
és a nyelvelsajátítás során kezd leszűkülni a hangok száma az anyanyelvi beszédhangokra.
Az 1-2 éves gyermekek hangzókészlete már nagyon fejlett, szinte kivétel nélkül minden anyanyelvi beszédhangot tudnak képezni.
Gyakori, hogy az ö és ü magánhangzókat nem ejtik, és szinte törvényszerű, hogy ebben a korban még nem ejtik a pergő [r] hangot (néha a szülők kétségbe is esnek, hogy talán raccsolni fog a gyermek, de az r perdülése általában csak később alakul ki). Általában megállapítható, hogy az artikuláció még sokszor bizonytalan.
- Egyéves korra már változatos hosszúságú és összetételű, tudatosan, valamilyen cél érdekében használt gőgicsélt hangsorokat használnak a kisgyermekek.
Ekkor jelennek meg lassan a szókezdemények is,
a lányomnál féléves és egyéves kora között kezdte mondogatni a következő "szavakat": baba, appa (apa), ada (add ide), majd autó, hinta, labda vagy daba, kanál, tessék – sorolja Dr. Bódi Zoltán.
A gőgicsélést lassan felváltják a kulcsszavak, a tömör stílusban megfogalmazott kifejezések. Kétéves korig kialakulnak az összetettebb, kéttagú szerkezetek, amelyek alkotásának az a feltétele, hogy az alapvető a toldalékrendszert fel tudja építeni a kisgyermek.
A magyarban általában elsőként az -é birtokjelet, illetve a-t tárgyragot sajátítják el,
ami a kisgyermek énközpontú gondolkodása indokol, pl. labdát, Tündéé. A hangtani illeszkedésre, a hangváltozásokra kezdetben még nem figyelnek. Jól megfigyelhető volt, ha valamilyen tárgytól eltiltottuk, akkor ezt elfogadva úgy reagált, hogy apáé-anyáé, nem Tündéé.
Ezután következnek majd a határozóragok, az igei személyragok, a múlt idő jele,
a többes szám jele, egyes képzők, például a kicsinyítő képző (-ka -ke). Rögtön meg kell jegyezni a kicsinyítő képzőknél, hogy azok a szülők, akik szinte minden főnevet kicsinyítve, a -ka, -ke, -cska, -cske képzőkkel ellátva mondanak a gyermeküknek, azoknak a gyermeke, nagyon hamar megtanulja és túlhasználja ezt a képzőt, és mindent kicsinyít. Van, akinek ez tetszik, mert édes, kedves, de a legtöbb embert zavarja, és valljuk be, nem tesz túl jót a stílusérzéknek.
A szavak hangalakjában is vannak jellegzetes változások, amelyek a kiejtés egyszerűsítése céljából alakulnak ki, például amma (alma), ábba (ágyba), makka (macska), labba (labda).
Újabb hosszabb időszak telik el, mire a nyelvi rendszer és a szókészlet alapfokon kialakul.
Hozzávetőlegesen hároméves korra a gyermek összetett mondatokat, hosszabb, összetett szerkezeteket tud is alkotni, és viszonylag stabil lesz az artikulációja.
Eközben egyre jobban érti is, amit a felnőttek mondanak neki.
Kialakul a párhuzamos feldolgozás képessége: a gyerek egyszerre képes figyelni a környezete beszédére,
és azonnal reagálni tud rá. Azoknak a gyermekeknek lesz fejlett és erős a nyelvi tudatossága a spontán szövegalkotás során, akik intenzív kommunikációs környezetben nőnek fel, és akikhez sokat valamint változatosan, jól kifejtett mondatokban beszélnek.