De ki is az a zseni, vagy lángész? A magas intellektusú gyermekre használják ezt a kifejezést,
aki hamarabb vagy jobb színvonalon teljesít mindent a kortársaihoz képest.
David Feldman a csodagyerekek első kutatója szerint ők a tehetség igen speciális esetei, és nincs arra garancia, hogy a kiemelkedő gyerekből kiemelkedően sikeres felnőtt lesz.
Vagy nem is feltétlenül zseni a különleges képességeket birtokló gyerek? Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet kutatója tanulmányában megemlíti, hogy számos, csodagyerekként számon tartott ember kiemelkedő képességű savant volt.
A savant szindróma ritka jelenség.
A kifejezés a súlyos mentális problémákkal együtt, egy-egy területen elszigetelten zsenialitást mutató egyénekre utal.
A mentális probléma lehet autizmus vagy értelmi fogyatékosság, IQ-juk jóval az átlag alatt is lehet. Azok a képességek - amelyekben figyelemre méltó szintet érnek el a savantok - nagyon keskeny sávban mozognak.
Zene (általában zongora), képzőművészet (rajz, szobrászat) naptári számolás (egy-egy nap a hét melyik napjára esik), számolás (alapműveletek), térképemlékezet, távolságok megítélése, időérzék. A kiemelkedően jó emlékezőképesség minden savantra jellemző – írja tanulmányában Gyarmathy Éva.
Magyarországon ritka a zseni, gyakoribb viszont, hogy valaki azért fordul szakemberhez, mert az átlagtól eltérő fejlődést figyel meg gyermekén, és tisztázni szeretné, hogy ez mit jelent: elmaradottságot, autizmust vagy különös képességet.
Minél korábban tapasztalunk eltérő fejlődést, annál inkább feltételezhető, hogy azok tényleg léteznek és komolyan kell ezeket venni"
– mondja Topolánszky-Zsindely Katalin, a Református EGYMI Bethesda KIDSZ vezetője.
Azt kell nézni, a gyermek milyen szempontból tér el az átlagostól. Nyilván egy másféléves kisgyerektől nem várjuk el, hogy elszámoljon tízig. De ha ezt látjuk, akkor egy gyakorlott szakember gondolhatja azt (akár a szülőkkel, nagyszülőkkel ellentétben), hogy ez figyelmeztető jel, aminek a végére kell járni. Mert ha ugyanez a gyerek nem vesz tudomást a környezetéről, nem kommunikál a maga módján és szintjén a társaival, családtagjaival, akkor ez nem annyira a zsenialitás jele, hanem inkább egy sajátos fejlődési megnyilvánulás, valamilyen idegrendszeri fejlődési rendellenességé, például az autizmusé.
A szakember akkor nyugodt, hogyha ugyanez a gyerek önfeledten játszik a homokozóban és kimutatja az érzelmeit, kommunikál a környezetével.
2012. március 31-én érkezett hozzánk Milán, 10/10-es Apgarral – meséli családja különös történetét Váradi-Varga Krisztina, akinek 4 gyermeke közül 3 idegi fejlődési rendellenességgel él. - A legnagyobb, a 14 éves Peti Asperger szindrómás (ez az autizmus egyik formája), a 12 éves lány, Eszter hiperaktív és figyelemzavaros, a most emlegetett Milán pedig autista. A család legkisebb tagja, az egy éves Balázs – úgy tűnik – teljesen normális fejlődést mutat. A családi előzmények okán nem csoda, ha árgus szemmel figyeli Krisztina fia kommunikációját.
- Igazából Milán is gyönyörűen fejlődött, mindenkire mosolygott. Egyéves koráig anyatejes volt. Persze én is figyeltem a többi gyereket, és azt láttam, hogy a mozgásfejlődése, a kúszás-mászást kivéve, lassú volt. Annyira megijedtem mozgásfejlődés elmaradása miatt, hogy fel sem tűnt, bizony az én gyerekem nem játszik másokkal, nem vesz tudomást más gyerekekről. Utólag persze tudom, hogy ez nagyon fontos előjele volt az autizmusnak.
Sztereotip, hosszan ismétlődő mozdulatsorokat figyeltünk meg nála. Igazán kétéves kora körül fordult meg a fejemben, hogy Milián autista. De akkor a legkisebbel még várandós voltam, és - nagyon helyesen - úgy gondoltam, hogy a várandósság nyugalmát nem zavarom meg. Ahogy megérkezett a pici, rákérdeztem a gyógypedagógusánál, aki velem mondatta ki, hogy mi a sejtésem. Ő csak bólintott, én meg zokogtam.
Nem – mondja a klinikai szakpszichológus, gyógypedagógus.
Csupán az autisták egy része kap „ajándékként” valamilyen kiemelkedő részképességet:
matematikai, zene vagy egyéb tehetséget. Vannak magasan funkcionáló autisták, akik jól működnek, lehet őket jól terelgetni, értelmileg nem érintettek, de azért a közösségekben nehezen találják meg a helyüket, nehezen alkalmazkodnak.
Az Asperger szindrómás gyermekek általában valamilyen speciális érdeklődéssel rendelkeznek,
akár megszállottan is foglalkozhatnak egy adott témával, emellett esetleg kényszeres tüneteik (játékaik) lehetnek, és bár előfordul, hogy akár a zsenialitás jeleivel is rendelkeznek, mégis gyakrabban átlagos képességűek.
Ebben az esetben nagyon fontos a fokozott odafigyelés, mivel a szociális képességeket fejleszteni kell ahhoz, hogy a gyerek minél inkább képes legyen a közösségben jól érezni magát. Ugyanis beszűkíti a gyermek életét, ha csupán egy dolog érdekli és beszélgetni is csak arról a témáról lehet vele. Ha az érdeklődése a számok, vagy a vonatok menetrendjére, a buszokra vagy az órákra korlátozódik – tudása abban a témában imponáló, vagy akár zseniálisnak tűnhet és lenyűgöző, ugyanakkor beszűkítő, mert nincs más témája.
Péter – Krisztina nagyfia – Asperger szindrómás és remek matematikából, épp programozást tanul és tehetségesnek számít. Eszternek csupán kisebb gondjai vannak, erre odafigyelő, toleránsabb iskolában remekül teljesít és nincsenek gondjai a társas kapcsolatokkal. A 3 éves Milán elkezdett integráló bölcsődébe járni – és a kistestvére hatására egyre ügyesebb azokban a dolgokban, amelyekben eddig elmaradt.
Rítusok, a rugalmatlan gondolkodás és hozzáállás, ha például nem fogadja el a gyermek az irányítást, „terelgetést”; ha akkor érzi jól magát, ha nincs vele szemben elvárás, és azt csinálhatja, amit akar. Ha például indulni kellene otthonról vagy kötött program van, de nem képes együttműködni, és így megakadályozza a tevékenységet.
Fontos, hogy ezeket a gyerekeket szakember lássa, mert lehet, hogy csupán ilyen a személyiségük, a mentalitásuk. Először beszéljünk a gyerekorvossal – ő tovább irányítja a szülőket a megfelelő helyre.
A diagnózis felállítása sajnos egyébként hónapokig tarthat
– részben azért, mert sok esetben a szülők halogatják, hárítanak, másrészt a vizsgálóhelyeken várólista van.
Ha időben elkezdik a célirányos foglalkozást, akkor remek eredményeket lehet elérni. Ha például a megkésett beszédfejlődés okán (ami nem feltétlenül utal neurokognitív fejlődési rendellenességre, ám az autizmussal élő gyermekeknél, az átlagnál jóval gyakrabban fordul elő,) már időben látja a szakember a gyermeket, akkor kiszűrhető, hogy ez egy szimpla megkésett beszédfejlődés vagy valami más probléma jele.
Ilyenkor azt javasoljuk, hogy a gyermek fejlődését , vagy a fejlődésbeli elmaradását, nyomon kell követni – teszi világossá a helyzetet a szakember.
Sajnos Magyarországon kevés olyan intézmény van, ahol megoldható például az autizmussal élők speciális oktatása.
Az autizmussal élők állapotán sokat lehet változtatni a fejlesztés lehetőségeivel. Ha a világot érthetőbbé tesszük számukra (audiovizuális eszközökkel pédául), akkor számos viselkedési problémának elejét lehet venni. Megkönnyíti a gyerek beilleszkedését, ha a szakember segítségével fejlesztik szociális kommunikációs készségeit, így egy kívánt viselkedés felépíthető, megtanítható, hogy aztán normává, szokássá, rutinná váljon.
- Zsenialitással – szimpla, nem autizmushoz kapcsolódó kiemelkedő képességgel – mi szinte egyáltalán nem találkozunk. A tehetséggondozás is a pedagógiai szakszolgálati feladatok között van, így bizonyára ezzel a „jó gonddal” is jelentkeznek az ilyen gyermeket nevelő szülők – magyarázza Topolánszky-Zsindely Katalin.
A viselkedési problémákat nem igazán tolerálja a közösség, és ez alól nem mentesíti a gyereket az sem, ha egyébként valamiből nagyon kiemelkedően teljesít.
A csendes csodabogarak jobb helyzetben vannak, de a közösség számára zavaróan viselkedők nem.
És ilyenkor a szülő is elszigetelődik, mert folyton szembesítik ezzel és számon kérik, hogy miért nem neveli meg a gyereket, miért nem nyugtatja le, miért nem viselkedik rendesen.
Ranschburg Jenő mondta egy előadásában, hogy a normától felfelé való eltérést sem igazán tolerálják a magyar oktatási rendszerben,
mert a tehetséggondozás (extra odafigyelés és gyakorlás) helyett inkább arra törekszenek, hogy a kevésbé jól menő tárgyakat „nyomják”. Ahogy a fejlődésbeli eltérés sokféle lehet, úgy a tehetség megjelenése is.
A gyermek számára az odafigyelés meghatározó fontosságú,
mert ahhoz, hogy kibontakozhasson a tehetsége (legyen az matematikai, nyelvi vagy művészi tehetség), azt előbb valakinek fel kell fedeznie.