A csecsemőkor küzdelmes praktikái

Az elsőgyermekes szülők – hacsak nincs valahonnan a környezetükből babaápolással kapcsolatos tapasztalatuk – a világ legkétségbeesettebb emberei tudnak lenni a szülést követően, hiszen rájuk van bízva egy élet, és illene a gyermeket nem csupán életben tartani, de rendben fel is nevelni. De hogyan?

Könyvből nem igazán egyszerű

Kizárólag a különböző babanevelési tanácsadó könyvekre hagyatkozva, valószínű, hogy nem lesz egyszerű a feladat. Pedig valamiféle fogódzóra szükség van, mert a két felnőtt sem egyik pillanatról a másikra válik szülővé, ez egy rengeteg tanulással, néha kudarcokkal is együtt járó folyamat.

Az újszülött gondozása komoly kihívás az elsőgyermekes szülők számára Forrás: Kristen Anne Photography

Vannak persze szakkönyvek, amelyek utat mutatnak, ám gyakran nagyon különböző álláspontot képviselnek, úgy hogy ember legyen a talpán, aki képes kiválasztani, melyik tanácsnak higgyen.

Léteznek olyan nevelési irányzatok, amelyek szigorú szabályrendszert alkotnak a sikeres gyermek felneveléséért,

más, liberálisabb beállítottságú szakértők pedig szinte egyáltalán nem szabnak korlátokat a gyermeknek. Önként adódó kérdés, hogy melyik út jó?

Nincsen tökéletes út! Minden családnak megvan a maga egyedisége, kialakult szokásaik, életritmusuk."

- Sajnos a sok „szakirodalom”, melyek többsége tele van általánosítással, épp a szülők természetes ösztöneit fojtja el. Pedig sokszor a megérzések és a saját tapasztalat jelentené a megoldást – véli Bojti Andrea gyermekpszichológus.

Kislányom, azt úgy kell csinálni, hogy…

Aztán ott vannak a nagyszülők. Sajnos, éppen a mostani szülők szülei annyira más szemlélet alapján neveltek bennünket – írom ezt én is gyakorló szülőként – hogy gyakran nincs benne köszönet, ha az ő tanácsaikra hallgatunk. 20-40 évvel ezelőtt ugyanis nagyon más volt a babanevelési szemléletmód.

Nagymama unokáival Forrás: AFP/PhotoAlto

Például úgy tartották – szakértői tanácsra – hogy hadd sírjon a gyerek, ne foglalkozzunk vele, legalább erősödik a tüdeje! Pedig azóta már tudjuk, a babasírás azért olyan idegtépő, mert az jelzés a csecsemő részéről,hogy egész biztosan odafigyeljenek az igényeire. A csecsemő képtelen sajátmagától csillapítani az éhségét vagy be- esetleg kitakarni magát, nem tudja szavakba önteni ha fájdalmai vannak. Sírni hagyni annyit tesz, mint a baba igényeit figyelmen kívül hagyni. Ezt erősíti meg a pszichológus is.

Bizalmi kötődés

- Az élet első évében alakul ki a bizalmi kötődés az anya és a baba között. Ennek alapvető fontossága a gyermek szükségleteinek adekvát kielégítése, így a gyermek megtapasztalhatja, hogy megbízhatóan segítséget kap, amikor szüksége van rá. A kisbaba a szükségét leginkább sírással fejezi ki.

Külön kihívás elsajátítani a csecsemő kommunikácójának megértését Forrás: Thinkstock

Eleinte a sírás egyforma, később differenciálódik és könnyebb megérteni, mit szeretne valójában.

A néhány hónapos baba sírása nem nevelés, hanem a szükségletek kielégítésének kérdése.

Ha a baba azt tanulja meg, hogy nem reagálnak sírására, sérülhet az anya-gyerek kötődés minősége – tette hozzá Bojti Andrea gyermekpszichológus. Aztán ott van az etetés kérdése. Ez először jó esetben anyatej, annak hiányában tápszer. De akár ez, akár az, a nagymamák többsége a 3 órás tápláláshoz ragaszkodna, és mielőbb kihagyná az éjszakai etetést.

A szükség szerinti szoptatásnak nincs alternatívája Forrás: Thinkstock

Ők még ezt így tanulták. Ma már tudjuk, hogy az igény szerinti táplálás – amikor a csecsemő jelzéseit figyelembe véve van szoptatás – a legegészségesebb, így tud a gyermek a legoptimálisabban fejlődni. És legalább 6 hónapos koráig kizárólag anyatejre van szüksége (annak hiányában tápszerre).

A hozzátáplálás talán még ezeknél is neuralgikusabb pont,

hiszen bennünket a szüleink még úgy neveltek fel, hogy már akár 2-3 hónaposan is felnőtteknek való ételt adtak nekünk. Mások voltak az etetési szokások („egy kis almával tört keksz, egy kis húsleves 3 hónaposan csak nem árt meg”) és nem értik, ma miért ragaszkodik az anyák többsége a kizárólagos szoptatáshoz, miért nem itat a gyerekkel legalább egy kis gyümölcslét 3 hónaposan vagy feles tejet, tejbegrízt.

„De én csak jót akartam!”

Nem könnyű a mai szülők és nagymamák helyzete, hiszen mindketten jót szeretnének, csak épp másként. Ilyenkor hallani általában ezt a szöveget is: „Felneveltünk titeket egészségben, tehát akkor úgy jó, ahogy mi csináltuk régen”. Köszönettel tartozunk anyáinknak, apáinknak, hogy mindent megtettek amit csak tudtak úgy, ahogy az akkori szakemberek ajánlották.

A gyereknevelés nem hárulhat kizárólag csak az egyik szülőre Forrás: Thinkstock

- A nevelésből fakadó generációs különbségek rávilágítanak arra, mennyire fontos már a kisbaba születése előtt tisztázni a családi határokat, és elkezdeni kialakítani az új kereteket.

A nagyszülők szerepe nagyon fontos a gyermek életében, ezért a velük való kapcsolatban harmóniára kell törekedni.

Ideális esetben a gyermekkel kapcsolatos nevelési kérdéseket a szülők határozzák meg, és a nagyszülők feladata annak betartása. Természetesen egy nagyszülő tehet javaslatokat és láthat másként bizonyos dolgokat, de erről mindig beszéljenek a szülőkkel. A megfelelő kommunikációval sok konfliktus elkerülhető, hiszen a családi béke mindenkinek az érdeke – fűzte hozzá a szakember.

Elmélet, gyakorlat

A tudomány fejlődik, a világ változik: a 21. században a gyereknevelés és szoptatás is másként ajánlott. Rengeteg kutatás, tanulmány készült az elmúlt 20-30 évben, így nem csupán elméleteket gyártanak a szakértők, hanem bizonyítani is tudják, ha valamit ajánlanak. Ám nem minden változott előnyére!

A pár generációval ezelőtt élő anyáknak az volt a szerencséje, hogy őket egy nagycsalád vette körül,

volt mindig segítség, és saját tapasztalataik alapján tudták is, mikor mire van szüksége az anyának.

Fontos, hogy a csecsemő bizonságba érezze magát Forrás: Photononstop/Fabrice Lerouge

Ahogy Bojti Andrea fogalmaz, a rendszerváltás után még gyakoribbá vált, hogy a fiatalok messzire kerültek családjaiktól. Sokan nagyobb városokba, a fővárosba vagy külföldre költöztek. Távol a szüleiktől alapítanak családot, ahol a fiatal anyák legtöbb kérdésükkel egyedül maradnak.

Manapság viszont javarészt a kis, zárt családok jellemzők,

ahol az vált természetessé, hogy az anya (jó esetben a segítőkész az apával együtt), majd mindent megold. Háztartást vezet, főz, neveli a többi gyereket és remekül ellátja az újszülöttet – szoptat és gondoskodik a baba szükségleteiről.

Ne egyedül!

Ez a legritkább esetben megy egyedül. Kudarc esetén az anya magát kezdi hibáztatni, hogy valamit biztosan nem jól csinál. És még csak megerősítést sem kapnak ilyenkor, hogy „jól csinálod”.

Ezen az áldatlan állapoton nagyon sokat segített a virtuális közösségi terek létrejötte.

Tapasztalatot cserélő, egymást támogató anyák csoportjai segítenek abban, hogy ne maradjon magára egy valaki a problémáival, illetve szakszerű tanácsot kapjon élethelyzetei kezelésére, vagy esetleg konkrét segítséget is.

Forrás: bezzeganya.reblog.hu

Mert ma már az is előfordul, hogy egymáshoz fizikailag közelebb lévő, közösségi oldalon megismerkedő anyák találkoznak, megosztják a feladataikat (gyerekfelvigyázás, főzés, vásárlás) és arra is sok példa akad, hogy egy-egy közösség összefog, hogy a bajba került, anyagilag nehéz helyzetben lévő anyának segítsenek.

Forrás: PhotoAlto/Anne-Sophie Bost

Mert bizony jóval több anya van bajban, mint azt gondolnánk.

Fizikailag nagyon fáradtak, és érzelmi támogatást sem kapnak,

gyakran szembesülnek azzal a környezetük részéről, hogy „neked ezt meg kellene tudnod oldani, ez a dolgod, otthon vagy egész nap, a gyereknevelés, főzés és takarítás nem munka, hanem női hobbi”. Márpedig hónapokig úgy élni, hogy a minimális támogatást sem kapja meg valaki, ez nagyon frusztráló.

Súlyos döntések

Egy újdonsült anya a nap 24 órájában döntéseket hoz, és viseli ennek összes súlyát.

A nőből anyává válás egy hosszú folyamat, amely már a terhesség alatt elkezdődik.

Fontos azonban, hogy ez nemcsak a nőről szól, hanem a környezetének is fontos szerepe van benne. A családi minta meghatározó, milyen anyaképet alakít ki magáról a nő. De ugyanez igaz az apákra, sőt a nagyszülőkre is. A szülői és a nagyszülői szerep kialakulása a családról szól, a család alakítja azt – teszi hozzá a szakember.

Forrás: Thinkstock

A másik dolog, ami megnehezíti a mindennapokat, hogy kisbabával szinte képtelenség előre tervezni.

Mivel a helyzetekre (például beteg lett a gyerek, indulás előtt lett tele a pelenka és ezzel együtt a kimenős ruha is, az eddig nyugodt baba most nem engedi főzni az anyját) azonnal reagálni kell, ezért egy anya élete folyamatos újratervezés.

Ha pedig ettől kiborul, akkor a szemére hányják, hogy gyenge,és hisztis.

Pedig régen a nagy családok éppen ezt a problémát oldották meg, hiszen a nagyszülők, dédszülők, a nagynénik és unokahúgok elérhető távolságban voltak, a feladatok egy részét átvették – szívesen dajkáltak, játszottak, altattak, de legalábbis főztek, mostak, takarítottak az újdonsült édesanya helyett. És ez nagyon hiányzik a 21. századi Magyarországon.

(A cikket az Európai Unió támogatásával megvalósuló Koragyermekkori program támogatta.)