A nátha olyan felső légúti megbetegedés, amelyet vírus okoz. Rengeteg vírus képes náthát okozni, leggyakrabban mégis a rhinovírus és az RSV (respiratórikus szincicális vírus) a felelős a betegségért. Nagyjából mindegyik ugyanazt a tünetet váltja ki: általában komplikáció nélküli orrfolyás, rossz közérzet, fej- és végtag fájdalom, tüsszögés, esetleg torokfájás, és enyhe láz. Néha kötőhártya-gyulladás is kialakulhat. Szerencsések 3-4 nap alatt kilábalhatunk belőle (pláne ha megfogadjuk a tanácsokat), a pechesek azonban akár másfél hétig is „élvezhetik” a kellemetlen tüneteket.
A nátha ellen nincs védőoltás, egyrészt mivel annyiféle vírus okozhatja, hogy valamennyi kórokozó ellen képtelenség oltóanyagot készíteni, másrészt nem is éri meg kifejleszteni, hiszen
a nátha szinte minden esetben szövődmények nélkül gyógyul.
És sajnos maga a náthavírus-fertőzés sem ad védettséget: évente többször is beleeshetünk egy kiadós náthába – hiszen legközelebb vélhetőleg egy másik fajta náthát okozó vírus talál meg bennünket.
Aki náthás, az biztosan ezt gondolja, hiszen a százas csomag papírzsebkendők csak fogynak, az ember alig lát ki a fejéből, élni sincs kedve, de egy kis nátha miatt nem szívesen megy táppénzre. Pedig jobban tennénk, ha ilyenkor adnánk magunknak 3-4 pihenőnapot. Egyrészt, mert gyorsabban gyógyulnánk, másrészt pedig nem fertőznénk végig a kollégáinkat. A nátha ugyanis éppen úgy terjed, mint az influenza: a tüsszentés, köhögés során levegőbe került kórokozók belégzésével, de az összefogdosott tárgyak is továbbíthatják a vírusokat.
Jellemzően a beteg ember keze előbb-utóbb váladékos lesz, azzal megfogja a kilincset, klaviatúrát, telefonkagylót, egeret, a közös hűtő ajtaját, mi pedig óvatlanul, a veszélyről mit sem sejtve fogjuk meg ezeket a tárgyakat. Ezután már csupán egyetlen mozdulat szükséges, hogy mi magunk is megfertőződjünk: a szánkhoz (szánkba) nyúlni vagy kézmosás nélkül enni, az orrunkat vagy a viszkető szemünkhöz megdörzsölni, és a vírus már be is lép a szervezetünkbe.
Hasznos? De hát meg lehet őrülni tőle! Ebben mindenki egyetért, csakhogy a szervezetünk nem véletlenül indít pataknyi folyadékot a nyálkahártyánkból. Ezzel próbálja lemosni a kórokozókat, megtisztítani a nyálkahártyát. Az orrunkban lévő csillószőrök jellegzetes mozgással seprik az erőltetett mértékben termelt folyadékot – jó esetben hátrafelé, a garatba. Ám a kórokozók egy része károsítja, szinte megbénítja a csillószőröket, így azok nem tudnak hátrafelé dolgozni, ezért a váladék kicsöpög az orrunkból. Mi viszont nem győzzük felitatni, kifújni. Igazából egészséges körülmények között is
elképesztő mennyiségű váladék termelődik az orrunk nyálkahártyáján, el sem fogják hinni, de akár több liternyi is lehet.
Ám ezt normális esetben legnagyobb részt a garatba ürül, illetve ez nedvesíti a kilélegzett levegőt is. Ám megfázáskor (vagy ha allergiások leszünk) a nyáktermelés tovább fokozódik, és megváltozik az összetétele, nagyon folyóssá, vízszerűvé válik, ezt pedig nem lehet jól hátrafelé továbbítani.
Ezért aztán a csillószőrök pusztulása (szerencsére lesznek újak) vagy ideiglenes bénulása miatti pangás, és az erőltetett orrfújás, illetve a kórokozók nyálkahártya-duzzasztó hatása miatt is beszűkül az orrjárat, megszűnik a levegő utánpótlása.
Rendben, hogy hasznos lehet az orrfolyás, de annyira kellemetlen, hogy muszáj tenni ellene valamit. Az orrcseppek, az orrspray, az orr kíméletes tisztítása enyhén sós vízzel segíti a tünetek enyhítését.
De a végleges megoldás majd az lesz, ha a szervezetünk legyűri a vírusokat, és helyreáll a nyálkahártya épsége.
Mindenesetre sokféle népi ötlet létezik a nátha kezelésére, és számos közülük tényleg képes a tünetek enyhítésére - érdemes kipróbálni ezeket. A legfontosabb, amit az orvos is ajánlani fog, az ágynyugalom, és a sok alvás. A másik a bőséges folyadékfogyasztás. Ez egyrészt a láz miatt kívánatos, másrészt pótolni kell a kifolyó váladékot is. Láz és fájdalom esetén nyugodtan szedjünk lázcsillapítót, ám sose vegyünk be belőle többet vagy gyakrabban, mint amennyi elő van írva. Figyeljünk arra is, hogy számos recept nélkül kapható, nátha elleni forró italporban van láz és fájdalomcsillapító, és könnyen túladagolhatjuk magunkat, ha ezek mellé mást is beveszünk. Egyeztessünk gyógyszerésszel vagy nézzük meg a hatóanyag összetételt mi magunk.
A különböző illóolajok (eukaliptusz, mentol, hibiszkusz, kámfor) párologtatása segít a nyálkahártya vérellátását biztosító hajszálereket összehúzódásában, így csökken a duzzanat. A C-vitamint általánosan ajánlják megfázás kezelésére, annak ellenére is, hogy igazán erős összefüggést nem tudtak kimutatni a szedése és a gyógyulás között. De maradjunk annyiban, hogy pár napig nyugodtan szedhetünk belőle nagyobb dózist, mint ahogy az immunrendszert erősítő D-vitaminból is. Érdekes módon a csípős, erős, aromás fűszerek egy része hasznos lehet a tünetek enyhítésében. A mentolos szopogató tabletta vagy rágó, a chili paprika, a torma, a gyömbér mind képes rövid időre lélegzethez jutatni minket.
A méz enyhíti a torokfájást, a langyos (nem forró) citromos tea az egyik leggyakoribb ital, amit megfázáskor ajánlani szoktak. És van egy étel, amit már nagyanyáink is készítettek, ha betegek lettünk, mára pedig számos kutatás bizonyította hatékonyságát megfázáskor: a sovány húsból, sok zöldséggel, lassan készült húsleves. Ebben ugyanis nagyon sok van egy aminosavból, a ciszteinből. Ez az anyag képes védelmet nyújtani a vírusok ellen – tehát télen megelőzésként együnk belőle minél bőségesebben.
A legtöbb cisztein a baromfihúsban van, de sokat tartalmaz a hal, a szója, több gabonaféle, a sajt és a túró.
Ezekben ráadásul sok a fehérje, amely az immunsejtek gyors regenerációját biztosítja lábadozás alatt.
Van azonban valami, amivel biztosan kárt okozunk, ha magunktól döntünk az alkalmazása mellett. Ez pedig az antibiotikum. A náthát (és a nála sokkal veszélyesebb influenzát is) vírusok okozzák, az antibiotikum pedig ezekre nem hat. Az antibiotikum kizárólag baktériumok ellen hatásos, így amennyiben a vírusfertőzés talaján nem alakul ki valamilyen bakteriális fertőzés, akkor a használata nemcsak felesleges, de kifejezetten káros is.
Az indok nélküli antibiotikum-használat ugyanis növeli a hatóanyagoknak ellenálló, rezisztens kórokozók erejét, így később egy valódi betegség esetén már nehezebben lehet legyőzni a kórokozót. Ha azonban a vírusfertőzés elmúlásával újra fellángol a láz, a váladék színe sötét lesz, és a betegség elhúzódik, akkor az orvos felírhat antibiotikumot. De ezt csak úgy szedjük, ahogy a doktor előírja.
És még egyszer a legfontosabb: betegség alatt maradjunk otthon és a higiéné betartásával próbáljuk megvédeni a fertőzéstől a családtagjainkat is.