A kullancsok terjesztette Lyme-kór, más néven Lyme-borreliózis Magyarországon – csakúgy, mint az egész északi féltekén – a leggyakoribb, ízeltlábúak által terjesztett betegség. Hazánkban évente mintegy ezer esetet regisztrálnak, de az új fertőzések valódi száma becslések szerint ennek legalább a tízszeresére rúg.
A betegséget a spirochéták közé tartozó – szegről-végről tehát a szifiliszért felelős Treponemával is rokon – Borrelia baktériumok okozzák.
A Lyme-fertőzés első jele általában a csípés körül a bőrön jelentkező ún. vándorló bőrpír, amely leginkább céltáblára vagy kokárdára hasonlító, szélein körkörösen táguló foltként jellemezhető. Mivel az érintettek gyakran nem is észlelik a kullancscsípést, és a betegség csak a legritkább esetben jár lázzal, a Lyme-folt megjelenése kiemelten fontos a betegség felismerésében. A gyanú laboratóriumi teszttel – leginkább szerológiai vizsgálattal – történő igazolását követően megkezdődhet az antibiotikumkezelés, amely szerencsés esetben pár hét alatt kiirtja a kórokozót.
Kevésbé szerencsés esetben azonban előfordulhat, hogy
a kór hónapokig, sőt, akár évekig is felismeretlenül marad,
és így elhúzódva testszerte súlyos károkat okoz: a Borrelia a szövetekben terjedve, az immunrendszer elől hatékonyan elrejtőzve szívizomgyulladást, agyhártyagyulladást, idegi tüneteket, ízületi gyulladást, bőrsorvadást is kiválthat.
Annak, hogy a kórlefolyás ilyen riasztó és veszedelmes irányt vegyen, kizárólag az időben megkezdett antibiotikumos kezelés képes elejét venni ; ám a Lyme-folt elmaradása esetén – és az árulkodó bőrtünet csak az esetek mintegy felében-kétharmadában alakul ki – a betegnek sejtelme sincs, milyen időzített bomba ketyeg a szervezetében.
Ezért igen nagy jelentőséggel bír a Harvard Egyetem orvosi fakultásán dolgozó ortopéd sebészek új felismerése: a térd körül spontán (vagyis nyilvánvaló fizikai behatás nélkül) kialakuló vizes duzzanat, ödéma a Lyme-kór egyik első jele lehet azoknál a betegeknél is, akiknél a bőrtünet amúgy hiányzik. Elizabeth Matzkin és munkatársai a The Journal of the American Academy of Orthopedic Surgeons című folyóirat novemberi számában közlik erről szóló tanulmányukat.
Fontos minél előbb felismerni és kikezelni a Lyme-kórt, mert a tünetek idővel egyre súlyosbodnak”
– hangsúlyozza Dr. Matzkin. „Ám a diagnózishoz használatos laboratóriumi tesztek időigényesek, és bizonyos körülmények között az antibiotikumos kezelés megkezdése már a laboratóriumi eredmények elkészülte előtt ajánlatos lehet.” Ráadásul ha a tünetek jelentkezése óta még kevesebb mint két hét telt el, az első laborvizsgálat későbbi ismétlésére lehet szükség, mert az immunválasz kiépülését kimutató teszt a fertőzéstől számított két héten belül még hamis negatív eredményt adhat.
A tapasztalatok szerint a kellőképpen korán megkezdett antibiotikumkúra az esetek 99 százalékában gyógyulást hoz, azonban kései diagnózis esetén a terápia már csak a betegek 90 százalékánál eredményes. A kezeletlen és sikertelenül kezelt betegek 60 százalékában idővel Lyme-artritisz, vagyis Borrelia okozta ízületi gyulladás alakul ki, amely minél tovább áll fenn, annál nagyobb valószínűséggel okoz helyrehozhatatlan ízületi károsodást.
„Az érintettek fele nem tudja visszaidézni a kullancscsípést, és legalább ugyanennyien bőrtüneteket sem észlelnek magukon” – folytatja Matzkin. „Amikor pedig a térdvizesedéssel felkeresik kezelőorvosukat, az csak a legritkább esetben ismeri fel a kezdődő Lyme-kór tüneteit. Ezért az orvosoknak észben kell tartaniuk, hogy a Lyme okozta térdödéma hogyan különböztethető meg az elfertőződés vagy ízületi gyulladás következtében kialakuló térdduzzanattól: míg az utóbbiak rendszerint jelentős fájdalommal járnak,
a Lyme-kór kiváltotta duzzanat feltűnően nagy lehet, mégis jobbára fájdalmatlan,
és nem mutat összefüggést a fizikai aktivitással.”
Ezért Matzkin és kollégái azt javasolják, hogy azok az orvosok, akiknek az ellátási körzetében sok a Lyme-fertőzést terjesztő kullancs, spontán térdduzzanattal hozzájuk forduló betegeik esetében mindig mérlegeljék a Lyme-kór lehetőségét, és szükség esetén rendeljék el a laborvizsgálatot. A Harvard ortopéd orvosai szerint még a kevésbé átfertőzött területeken dolgozó orvosok is jól teszik, ha a diagnózis felállítása előtt rákérdeznek betegüknél, nem járt-e véletlenül olyan vidéken, ahol nagyobb valószínűséggel találkozhatott fertőzött kullanccsal.