A kérdőíves felmérésből az is kiderült, hogy az úgynevezett bizonytalan, szorongó kötődésű emberek – azok, akik nagyon vágynak az intimitásra, de félnek attól, hogy párjuk elhagyja, vagy nem szereti őket – nagyobb mértékben mutatják a mobiltelefonhoz való kötődés jeleit.
„Korábbi kutatások szerint az emberek többsége stressznek éli meg, ha nincs nála a mobiltelefonja, lemerül vagy otthon felejti azt. A közelség-keresés és az elváláskor jelentkező (szeparációs) stressz a társas kötődés legfontosabb jellemzői. Ezt mutatja minden gyerek a szülei felé, és felnőttként is kötődünk szerelmünkhöz, a családtagjainkhoz vagy legjobb barátunkhoz” – mondta Konok Veronika tudományos segédmunkatárs, a publikáció egyik szerzője.
A mobiltelefon egyszerre eszköz, mellyel a kötődési kapcsolatok fenntarthatók és erősíthetők, de egyúttal maga is a kötődés tárgyává válik: keressük a közelségét, és a tőle való elszakadás stresszt okoz.
Az ELTE-s publikáció szerint, míg a mobiltelefon közelségének keresése egyformán fontos szinte mindenki számára, addig a mobiltelefon által nyújtott folyamatos kapcsolat lehetősége a bizonytalan, szorongó kötődésű fiataloknak sokkal fontosabb, mint másoknak.
Ez érthető, hiszen ők nehezen tudnak egyedül lenni, állandó kapcsolatot igényelnek másokkal. Az online kutatásban 142, 19 és 25 év közötti fiatal vett részt. A kutatók azért ezt a korcsoportot választották, mert ez az első olyan felnőtt generáció, akik már mobiltelefon mellett nőttek fel, ők a digitális bennszülöttek.
A Miklósi Ádám egyetemi tanár által vezetett etológiai kutatócsoport szemléletváltást szeretne elérni a mobiltelefon használatával kapcsolatos kutatásokban: a jelenséget eddig a viselkedési addikciók (hasonlóan a szerencsejáték vagy számítógépes játék-függőséghez) oldaláról közelítették meg, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a mobiltelefonhoz való kötődés sokkal általánosabb, és gyakorlatilag minden fiatalra jellemző.
A kutatók úgy vélik, hogy a jelenség etológiai megközelítése célravezetőbb lehet, mert így nem abnormális, és csak bizonyos egyénekre jellemző szélsőségként tekintenénk rá. A jövőben – az etológiai megközelítéshez kapcsolódva – viselkedéstesztekkel szeretnének további adatokat gyűjteni.
A publikációt – mely a Computers in Human Behaviour szakfolyóiratban jelent meg - Konok Veronika tudományos segédmunkatárs, Gigler Dóra biológus, Bereczky Boróka Mária tudományos segédmunkatárs és Miklósi Ádám egyetemi tanár jegyzi.