Svéd kutatók azt tapasztalták, hogy azoknál az embereknél, akik több mint 25 éven át rendszeresen használtak mobil- vagy vezeték nélküli telefont, a glioma – egy gyakran végzetes kimenetelű agydaganat – kockázata a háromszorosára növekedett azokhoz képest, akik egy évnél kevesebb ideje használtak ilyen készülékeket. A kutatási eredmények a Pathophysiology folyóirat legújabb számában jelentek meg.
A kutatók eredményei ellentmondanak a témával kapcsolatos eddigi legnagyobb tanulmánynak, amelyet a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség folytatott, részben a mobiltársaságok támogatásával. A 2010-ben publikált tanulmány nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a mobiltelefonok használata növelné az agydaganatok gyakoriságát.
De még ha meg is duplázódna vagy háromszorozódna a glioma kialakulásának eshetősége, a kockázat akkor is kicsi maradna.
1995 és 2002 között 100 000 európai közül alig több, mint 5-nél (azaz 0,005 százaléknál) diagnosztizáltak bármilyen rosszindulatú agydaganatot. Ha ez az arány megháromszorozódik, az esély akkor is csak nagyjából 16-ra (azaz 0,016 százalékra) emelkedne.
A mostani tanulmány vezetője, dr. Lennart Hardell, az örebrói (Svédország) Egyetemi Kórház onkológusa munkatársával, Michael Carlberggel 1380 agydaganatos ember mobilozási szokásait hasonlította össze ugyanennyi, nekik megfeleltetett, egészséges emberéivel.
Azt tapasztalták, hogy majdnem kétszer akkora gyakorisággal diagnosztizáltak gliomát azoknál az embereknél, akik 20-25 éve használtak vezeték nélküli telefont, mint azoknál, akik kevesebb mint egy éve. Azoknál pedig megháromszorozódott az ilyen tumor kialakulásának esélye, akik több mint 25 éve használtak mobil- vagy vezeték nélküli telefont.
A tanulmány más rosszindulatú agydaganatoknál nem, csak a glioma esetén talált ilyen összefüggést.
A vizsgálatban részt vevők közül kétszer akkora valószínűséggel fejlődött ki glioma azoknál, akik a leghosszabb – több mint 1486 óra – összes telefonálási időről számoltak be, mint azoknál, akik a legkevesebbről (1 és 122 óra között).
Az ilyen esettanulmányoknak azonban több korlátjuk van, ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy a résztvevőknek évtizedekkel korábbi viselkedésmintáikra kell visszaemlékezniük.
A mobilok rádiófrekvenciás energiát bocsátanak ki, amelyet elnyelhetnek azok a szövetek, amelyek a legközelebb helyezkednek el a mobiltelefonhoz, olvasható a Nemzeti Rákintézet honlapján. „Az eddigi tanulmányok azonban nem mutattak ki egyértelmű összefüggést a mobilhasználat és az agy, az idegek vagy más feji vagy nyaki szövetek rákos megbetegedései között.”
Hardell egyike azon kevés kutatónak, akik a vezeték nélküli telefonokat is bevonták a mobiltelefonokkal kapcsolatos vizsgálatokba. Úgy véli, hogy a vezeték nélküli telefonok bázisállomásának sugárzása gondot jelenthet, különösen akkor, ha valaki mellette alszik.
Valószínűleg a gyerekek a legérzékenyebbek a mobil- és vezeték nélküli telefonok sugárzáskibocsátására, mondta Hardell. Ők több elektromágneses sugárzást vesznek fel, mivel kisebb a fejük, vékonyabb a koponyájuk, és nagyobb az agyuk vezetőképessége.
„A lányok különösen hajlamosak betenni okostelefonjukat a párnájuk alá” – mondta Hardell. „Pedig rossz szokás a telefonunkkal ágyba bújni.”