Talán nincs is olyan ember, aki időnként ne félne attól, hogy elbutul, egyre nehezebben fog gondolkodni, és egyre többet felejt. A félelmeket az a tény is táplálhatja, hogy az Alzheimer-kór oka a mai napig nem tisztázott. Számos hajlamosító tényezőt ismerünk, ismerjük a statisztikákból, hogy kiket érint a leggyakrabban, ám nem tudjuk, hogy mi indítja el.
Az bizonyos, hogy Dr. Alois Alzheimer (a betegség névadója) 1906-ban egy nőbeteg agyában boncoláskor rendellenes lerakódásokat (plakkokat) és kötegeket (fibrillumokat) talált. Ezek az Alzheimer-kór fő szövettani jellegzetességei.
És egyelőre az is biztos, hogy az agy leépülése, a sejtpusztulás visszafordíthatatlan folyamat.
Az idegsejtek pusztulásának okát még nem ismerjük, ám feltételezések szerint köze lehet a beta-amyloid egy bizonyos formájához.
Ez a kognitív funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (idegen szóval demenciával), majd gyors biológiai leépüléssel járó neurodegeneratív kórkép
a 65 év felettiek között kezd ijesztő gyakorisággal jelentkezni,
ennek a korosztálynak az 5 százaléka érintett. 80 éves kor fölött már az idősek 20 százaléka demens.
2010-ben már több mint 35 millió szellemileg leépült demens beteg (70 százalékuk alzheimeres) élt a földön, becslések szerint 2050-re minden 85. idős ember alzheimeres lesz. Magyarországon hozzávetőleg kétszázezren élnek Alzheimer-kórral.
Bár vélhetően leginkább genetikai okai vannak az elváltozásnak, de egyes kutatások szerint hajlamosító tényezők lehetnek a korábbi fejsérülések (ezért gyakoribb például idős bokszolók között), valamint egyes, agyi ereket érintő megbetegedések, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a pajzsmirigybetegség, sőt a depresszió is. Gyakoribb az alacsonyabban iskolázottak, a rosszabb anyagi helyzetben élők között.
Ez a fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás gyakoribb a nők között, illetve a dohányzást, a hasi elhízást és a fizikai inaktivitást is kockázati tényezőnek tartják a betegség kialakulása szempontjából.
A felpörgetett, stresszes életmód nem áll kimutatható kapcsolatban az Alzheimer-kórral,
sőt ha úgy vesszük, akkor az, aki nap mint nap használja az agyát, és aktív szellemi munkát végez, jobban védve van a betegség kialakulásától mint azok, akik nem „tornáztatják” az agyukat.
A stressz, a napi pörgés, a túlpörgés is okozhat feledékenységet, de ez másfajta, nem az agyban lévő idegsejtek leépülésével együtt járó feledékenység, és kellő pihenés, rekreáció után a tünetek elmúlnak. Az aktív, pörgős életet élők között ritkábban fordul elő ez a betegség.
Bár a demencia is az előbb emlegetett, ártatlan feledékenységgel kezdődik, ám itt a tünetek nem enyhülnek a stressz, a napi hajtás mérséklésével, pihenéssel. A betegség első szakaszában az illető néhány frissen történt eseményt felejt el: hová tette le a kulcsát, szemüvegét.
Emellett csökkenni kezd a beteg absztrakt gondolkodása, térbeli tájékozódása,
tervezési és problémamegoldó képessége is. A korai tünetek néha kiegészülhetnek személyiségváltozással, depresszióval, vagy akár apátiával is.
A betegség második szakaszában a romló memória és csökkenő gondolkodóképesség feltűnő lesz, és a beteg (saját szándékából vagy hozzátartozója unszolására) előbb-utóbb orvoshoz fordul.
Általában a rövid távú memória károsodik elsőként vagy erősebben:
a beteg az életének korábbi történéseit még képes megfelelően feleleveníteni, ám jellemző a nevek elfelejtése. Megfigyelhető, hogy a szókincs csökken, a szóbeli és írásbeli kommunikáció nehezedik. Ebben a szakaszban a beteg még képes az önálló életvitelre, bár néha már segítségre lehet szüksége.
A harmadik szakaszban az említett tünetek súlyosbodnak, a beteg nem emlékszik szavakra, nevekre, a beszéde emiatt sokszor akadozó. Egyre nehezebben olvas és ír. Ilyenkor esetleg már megtörténhet,
hogy az illető nem ismeri fel közeli ismerőseit, hozzátartozóit sem.
Ebben a szakaszban már a hosszútávú emlékezet is súlyosan károsodik. A beteg viselkedése, személyisége átalakulhat: érzelmileg labilissá válik, indok nélkül is ingerlékeny lehet, például sírva fakadhat vagy akár agresszívvé válhat. Pszichiátriai tünetek ugyancsak jelentkezhetnek. Károsodik a mozgáskoordináció, egyensúlyzavar léphet fel. Vizelet és széklettartási nehézség, illetve inkontinencia is kialakulhat.
A negyedik stádium a súlyos demencia.
Ekkor már a beteg mentálisan és testileg is teljesen leépül, nincs, vagy minimálisra korlátozódik a beszéd,
és az illető figyelmét fel sem lehet kelteni, teljes apátiába süllyed. Magától már nem kel fel, nem mozog, sőt nem is eszik. Ebben az állapotban nemsokára a halál is bekövetkezik, valamilyen fertőzés, vagy egyéb, az állandó fekvéstől kialakuló betegség miatt.
(Támogatott cikk)