Egészségesebb lehet, ha szurkol

Spanyol (b) és cseh szurkolók a lelátón a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság D csoportjának első fordulójában játszott Spanyolország-Csehország mérkőzés előtt a Toulouse-i Városi Stadionban

A szurkolás mindenkinek jó: azt, hogy a csapatnak miért jó, talán nagyon nem is kell indokolni. Ám a szurkolás jót tesz annak is, aki a csapatát lelkesíti. És ennek pszichológiai és hormonális okai is vannak.

Sokan vagyunk, akik nem igazán űzünk csapatsportokat, sőt az iskola befejezés után egyre kevesebbszer van lehetőségünk átélni azt a közösségi élményt, amit a közös csapat, az együtt, egy célért mozduló közösség tud nyújtani. Pedig ez az érzés nagyon jó, és nagyon-nagyon hasznos.

Észak-ír és lengyel szurkolók a 2016-os foci EB-n Fotó: Polyák Attila - Origo

Az ugyanis, hogy egy közösséghez tartozunk, amelynek a tagjai épp ugyanazt szeretik (imádják) mint mi, megerősít minket, önbizalmat ad és növeli a komfortérzésünket, az identitásunk részévé válik.

Jó dolog valahová tartozni.

Jó dolog még akkor is, ha ez a csoport nem megfogható, ha tagjait nem ismerjük személyesen. Tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy sokan vannak, és mind ugyanazt teszik: szurkolnak annak a csapatnak, akinek mi is. És ez roppant megnyugtató dolog.

Végre van mit tanulni!

A szurkolók egy része arra használja a csapat buzdításának lehetőségét (akár a lelátón, akár tévé előtt teszi), hogy mindennapi feszültségeit levezesse. Végre lehet tombolni, üvöltözni, felugrani, gyerekként viselkedni, kicsit végre fegyelmezetlennek lenni. El lehet felejteni a főnököt, a gyereket, aki már megint kihúzta a gyufát, a munkahelyi vagy magánéleti kudarcokat – helyette másfél órára ingyenjegyet kapunk abba a világba, ahol még minden lehetséges, és ahol a mi csapatunk is lehet győztes.

Spanyol és cseh szurkolók a lelátón a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság D csoportjának első fordulójában játszott Spanyolország-Csehország mérkőzés előtt Forrás: MTI/EPA/Fehim Demir

Ha szurkolóvá válunk, akkor kinyílik egy új világ: új információk áramlanak be, megtanuljuk a csapatunk történetét, összeállítását, összes ismérvét, megfigyeljük a többi szurkoló tag viselkedését és beilleszkedünk, azonosulunk, alkalmazkodunk. Ez jó érzés, mert hasonszőrű emberek közé kerülünk, akiknek – ebből a szempontból – hasonló az értékrendjük.

Ezt az azonosulást kifejezzük az öltözködésünkkel, szóhasználatunkkal, viselkedésünkkel. És ha szurkolni kell, akkor érezzük a közös erőt (ez pedig a hatalom érzetét kelti bennünk), a biztonságot, és azt, hogy részesei vagyunk egy nagy egésznek – ami ráadásul azt a célt szolgálja, hogy a kedvenc csapatunk a lehető legjobban szerepeljen. Egyszóval szurkolni kifejezetten jót tesz a lelkünknek – és

ez még akkor is igaz, ha a csapatunk veszít.

Mert ilyenkor a többi ember segít túllépni a csalódáson, együtt lehet megélni a kudarcot is. És az tény, hogy az egyén a közösségben (valódi vagy virtuális közösségben) jobban fel tudja dolgozni a kudarcát, mintha ezzel egyedül kellene megbirkóznia.

Szurkolók Nizzában Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem mindegy, milyen szurkolók vagyunk

Lehetünk passzív szurkolók, akik, még ha tehetnék, akkor sem járnak el mérkőzésekre, hanem inkább otthon szurkolnak, ritkább esetben csupán utólag értesülnek az eredményekről és akkor örülnek vagy bánkódnak. Számukra nincs nagy pszichológiai hatása a csapatuk támogatásának.

Hasonlóan kevés pozitívumot ad a szurkolás ténye azoknak, akik ugyan kijárnak mérkőzésekre, de azt ritkán teszik. Viszont kifejezetten

nagy pszichés előny mutatható ki azoknál, akik családostól vagy egyedül, de rendszeresen drukkolnak a csapatuknak.

Ennél is több pozitív hatást tapasztalnak a törzsszurkolók, akik komoly csapatot képeznek a drukkerek között is, és a társas támogatás erős közöttük. Barátságok szövődnek, tartják a kapcsolatot, segítik egymást a meccseken kívül is.

Tükröződő dicsőség

Egyfajta hovatartozás- illetve kötődésérzés alakul ki, a szurkolás révén az emberek különös köteléket alkotnak egymás között. Bajtársiasságot, egy témában azonos értékrendet alakít ki a közösség. Elköteleződünk, tartozunk valakikhez. Ráadásul a szurkoló egy ideig úgy érezheti, hogy ő is része a csapatnak, aki a pályán van – részese a küzdelemnek és a sikernek is.

A közös szurkolás az összetartozás élményét erősíti Forrás: AFP

És végül, egy abszolút kimutatható pozitív hozadéka is van a szurkolásnak, igaz, ehhez a csapatnak győznie kell. A nyertes csapat rajongója a "tükröződő dicsőségnek" nevezett jelenség következtében magabiztosabbá válik. Egy 1990-es kísérlet során Edward Hirt az Indiana Egyetem baseball csapatának rajongóit kérte meg arra, hogy az ellenkező nem vonzó képviselőinek fényképeit nézzék meg és értékeljék, hogy mennyi esélyük lenne velük randevúra. Kiderült, hogy

a csapatuk győzelme utáni órákban a szurkolók sokkal optimistább válaszokat adtak.

Nem ők voltak a pályán, nem ők érték el a remek eredményt, mégis rájuk is hatott a győzelem. Az emberi agy megjutalmazza saját magát a teljesítményért azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt – és ez tükröződik kifelé is.

Hormonális változások

A lélektani változásokon, a pszichológiai hasznon túl a szurkolás más, hormonális változásokat is elindít a szervezetben. Kutatók 2010 júliusában vizsgáltak ötven focirajongót: olyanokat, akik vagy otthon, vagy egy nyilvános helyszínen nézték a vébédöntőt. Arra voltak kíváncsiak, hogy már napokkal a meccs előtt, közvetlenül a kezdés előtt, a meccs közben és után milyen a tesztoszteron- és kortizolszintjük.

Magabiztosabbá válik az, akinek nyer a csapata Fotó: Polyák Attila - Origo

Dr. Alicia Salvado és kollégái (Laboratorio de Neurociencia Social Cognitiva) eredményei szerint a szurkolók tesztoszteronszintje a meccs kezdetéig egyre emelkedett, és magasabb volt a meccs napján, mint bármely más addigi napon. Ezzel együtt megemelkedett a vérükben a kortizol nevű stresszhormon szintje is. Ez arra utalt, hogy a szociális státuszukat fenyegetettnek érzik, tehát a meccs egyfajta támadás volt a csapatuk ellen.

Persze nem mindenki reagált egyformán.

A fiataloknál jobban megemelkedett a kortizolszint, illetve a nőknél kevésbé, mint a férfiaknál.

A tesztoszteron esetében nem tapasztaltak ilyen eltéréseket. Végül a meccs után mindkét hormon szintje újra a megszokott értékre csökkent.

Szurkolni mégis veszélyes lenne?

Egy időben kutatások folytak arról, hogy a szurkolás (pláne ha az igazán szenvedélyes és felfokozott érzelmi állapottal jár) akkor szívritmuszavarokat, illetve akár szívinfarktust okozhat. Egy 2006-os vizsgálat szerint ugyanis a németországi világbajnokság alatt a stadionokban, de még az otthonukban, a képernyő előtt drukkolók között is több volt a szurkolás okozta szívbetegség, mint a foci iránt nem érdeklődők körében.

Veszélyes is lehet, ha túl hevesen szurkol Fotó: Marton Szilvia - Origo

Ám pár évvel később kölni egészségügyi szakértők a minta újraelemzésekor már nem találtak kockázatnövekedést a szurkolók között. Így egyelőre a vita még nem dőlt el, de talán elég annyi: ha valaki szívbeteggént szurkol kedvenc csapatának, akkor ne feledje el rendesen beszedni a gyógyszereit, és ha szokatlan tüneteket észlel, akkor hívjon orvost, ám maga a betegség ténye ne tántorítsa el attól, hogy szurkoljon a kedvenceinek. Ennyi izgalom, ennyi öröm mindenkinek kell!

A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.