Daniel Tammet egy angol író, akit autizmussal, savant-szindrómával és Asperger-szindrómával is diagnosztizáltak. Képes megjegyezni a pí számsorát egészen 2200 számjegyig, és egy hét alatt megtanult izlandiul, amit aztán egy izlandi tévéműsorban be is mutatott. Ő azon nagyon kevés savant-szindrómás emberek egyike, aki elképesztő agyi funkciókkal rendelkezik, és ezeket kamatoztatni is tudja.
Tammet könyvet is írt már arról, hogy milyen Asperger-szindrómával és savant-szindrómával együttélni, amelyet húsz nyelven megjelentettek már szerte a világban (Born on a Blue Day), és rendszeresen tart beszédeket, többek között TED talkot is adott már.
Rengeteg tudományos kutatás vizsgálta a memóriáját.
Kim Peek "megasavant" volt, azaz olyan kiemelkedő enciklopédikus memóriával rendelkezett, amilyennel a világon csak néhány ember. Róla mintázták az Esőember című film főhősét is (bár a filmben végül autistaként ábrázolják, valójában savant- és Opitz–Kaveggia-szindrómában szenvedett.)
Stephen Wiltshire brit művész autista és savant-szindrómás is egyben (ez a két zavar általában kéz a kézben jár egymással) - ő nem enciklopédikus, hanem vizuális memóriájával kápráztatja el a közönséget. Képes ugyanis
úgy részletes, élethű képet készíteni valamiről, hogy mindössze pár percig nézi
- a végeredmény pedig olyan, mintha teljesen lemásolta volna a modellezett tárgyakat.
Innen is jól látszik, hogy az autizmussal és a savant-szindrómával rendelkező személyeknek sokszor kiemelkedő memóriájuk van, és olyan részletességgel képesek megjegyezni szövegeket, számokat, tájakat, jellegzetességeket, amit átlagos memóriával képtelenek vagyunk reprodukálni. Ezeket a kimagasló memóriaképességeket gyakran kötik össze a szinesztéziával - azok, akiknek ennyire másképp működik az emlékezetük, sokszor használnak szinesztéziát a memorizáláshoz.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a verbális ingereket is vizuálisan, dolgozzák fel. Dr. Racsmány Mihály pszichológus, a a BME egyetemi docense, az MTA Nemzeti Agykutatási Programjának kutatócsoport-vezetője korábban az Origónak elmondta, hogy a hipermnéziás (nagy vonalakban a felejtésre képtelen) személyek is gyakran képpé alakítják a verbális ingereket, majd ezeket a képeket hívják elő újra, amikor vissza akarnak emlékezni.
Az Essexi Egyetem kutatói, Julia Simner és James E. A. Hughes arra kereste a választ, hogy a korábban feltételezettekhez képest a szinesztéziás emlékezés
valóban az autizmushoz, vagy inkább a savant-szindrómásokhoz köthető-e.
Kutatásukban 40 savant-szindrómást, 35 autistát, 18 memóriasportolót és 29 fős kontrollcsoportot vizsgáltak. Mindannyian egy online szinesztézia-tesztet töltöttek ki, amely nagyrészt színasszociációkból állt. Hughes az ICOM6 memóriakonferencián tartott előadásán elmondta, hogy kiderült: a savant-szindrómások 10%-a "használja" a szinesztéziát, miközben az autisták mindössze 2,9%-ánál lehetett ezt egyértelműen kimutatni. Érdekesség, hogy a memóriasportolók 16,6%-a is szinesztézia segítségével jegyzi meg az információkat. A kontrollcsoport adatai ehhez képest jócskán elmaradtak.
Szinesztéziát valamilyen szinten a teljes populáció 2,1%-a használ, magyarul összeérzésnek is nevezzük. Főbb jellemzői, hogy akaratlagosan nem lehet előidézni, reflexszerű, és nem lehet edzeni, fokozni. A szinesztézia mindenki számára más (nincs például egy egységes színe az S betűnek, vagy nem ugyanazzal az ábrával jegyezendő meg a 2-es szám), és
kapcsolódhat akár nagyon specifikus érzelmekhez is.
Simner és Hughes kijelenthették, hogy a korábbiakkal ellentétben nem az autizmushoz, hanem a savant-szindrómához köthető a szinesztézia fokozott megjelenése, valamint azt is, hogy a memóriasportolók is előszeretettel "alkalmazzák" a módszert.