Felejtés nélkül nincs boldogság

Az átlagos agyműködéstől eltérő mindkét véglet rettenetesen megnehezíti az életet: a felejtéstől és a mindenre emlékezéstől is ugyanúgy lehet szenvedni. Jól mutatja be ezt a jelenséget az októberben érkező MEMO című magyar film, amely egy amnéziás és egy hipermnéziás embert állít szembe egymással, méghozzá tudományosan teljesen hiteles módon.

A memóriának nem az emlékezés az első számú feladata – éppen ezért évtizedes kutatások után a memóriakutatók rájöttek, hogy hiába keresik a felejtés ellenszerét, még ha megtalálnák is, nem tennének túl jót vele. A memória fő feladata ugyanis nem a minél több információ felhalmozása, hanem az, hogy

az emlékekkel navigáljon, utat mutasson, segítsen tájékozódni a mindennapokban

– ezt pedig a felejtés jócskán megnehezíti. Felejtés nélkül nincs rendszer, nincs hierarchia az emlékek között, ez pedig ahhoz vezethet, hogy a felejtés nélküli ember képtelen rendesen beilleszkedni a társadalomba, hiszen nem tudja funkcionálisan rendezni az emlékeit.

Ugyanígy nehézségekbe ütközik az, aki valamilyen trauma vagy betegség következtében a múltja legalább egy részét nem tudja előhívni.

A MEMO című filmben jól látszik, hogy a felejtés inkább áldás, hiszen az információ rendezése és szelektálása elengedhetetlen Forrás: Megafilm

Már magában az, hogy vannak kitörölt emlékek, összezavarja és bizonytalanná teszi az amnéziában szenvedő személyt – de, ahogy a napokban az ICOM6 memóriakonferencia kapcsán gyakran emlegettük, a visszaemlékezés mellett a jövő elképzelése is nehezére esik annak, aki nem tudja felidézni a múltját. Így lehet az, hogy

aki súlyos patológiás felejtéstől szenved, az a felejtés nélküli emberhez hasonlóan, nehezen illeszkedik vissza a társadalomba.

Friss kutatások ráadásul azt is kimutatták, hogy nem csak az epizodikus, azaz a saját életünkre vonatkozó emlékezet elvesztése esetén nehéz képet alkotnunk a jövőről, hanem a szemantikus demenciától szenvedők is hasonló problémákkal küzdenek. A szemantikus emlékezet felelős az általános tudás észben tartásáért.

A hipermnéziát nagyon nehéz bizonyítani - a filmben is sokáig kétkedve fogadják a professzor ötleteit Forrás: Megafilm

Aki túl sokra emlékszik, és aki semmire

Az októberben a Duna közszolgálati csatornán megjelenő MEMO című film ezt a két esetet állítja egymással szemben. Molnár Áron egy Ervin nevű hipermnéziás embert alakít, aki mindenre emlékszik egészen apró gyerekkora óta - őt vizsgálja a Lengyel Tamás alakította Péter, aki édesapja (Haumann Péter) amnéziáját szeretné jobban megérteni.

Mi az a hipermnézia?

A hipermnéziának tulajdonképpen két jelentése van, a kísérleti pszichológia, a memóriakutatás mást ért egy kicsit rajta, mint a közvélemény. Mindenképpen valami különlegesen jól működő emlékezetet értünk alatta.

Extrém változatokban a hipermnéziás nem képes felejteni, az önéletrajzi emlékezete elképesztően pontosan működik, de az információkat nem tudja rendezni, nem képes priorizálni. Ilyenkor tulajdonképpen valakinek az emlékezeti működése, teljesítménye nagyon eltér attól, ahogyan a populáció jelentős részének memóriája működik. Ebben az esetben az adott egyén nem sok mindent felejt el azokból az információkból, amelyeket meg kellett tanulnia, vagy amelyeket véletlenszerűen rögzített. A hipermnéziás emberek az emlékek rendkívül pontos és részletes visszahívására képesek.

A film tudományos hátterét dr. Racsmány Mihály, a BME Kognitív Tudományok Tanszékének egyetemi docense, az emlékezet-kutatás elismert nemzetközi szaktekintélye ellenőrizte. Racsmány egyben a július 17. és 22. között megrendezésre kerülő ICOM6 (International Conference on Memory), az emlékezet működésével foglalkozó kutatók legnagyobb, - csak minden ötödik évben megrendezett - nemzetközi seregszemléjének magyarországi szervezője is.

"Számomra a legérdekesebb az egész filmben egyébként az volt, hogy itt nem csak egy hipermnéziás emberről van szó, egy amnéziás ember is szerepel benne" - mondta el korábban az Origónak a pszichológus. "Valójában három főszereplő van: maga az emlékezetkutató, aki a saját édesapján keresztül próbálja megérteni a patológiás felejtés működését, és ehhez próbál valamilyen fogódzót találni a különleges, a hipermnéziás tevékenységben. Az egész arra hívja fel a figyelmet, hogy
nem biztos, hogy a hipermnéziás az egészségesebb. Szakmai szempontból az üzenete az a filmnek, hogy

a normális, funkcionális működéstől viszonyított elmozdulás mindkét irányban elbillenti a rendszert,

az emlékezet nem tölti be azt a funkcióját, amire eredetileg szolgál."

Valós betegen alapul a történet

A filmbéli Ervin esete a hipermnézia egyik nagyon extrém formája, de persze nem egyedi - magát a karaktert is egy valós személyről, Solomon Seresevszkijről mintázták. Ő az 1920-30-as években élt a Szovjetunióban, és hasonló végtelen memóriája volt, mint a Molnár Áron alakította Ervinnek. Az ő speciális képességeit akkor ismerték fel, amikor újságíróként dolgozott - feltűnt a kollégáinak, hogy munkájához nem használ jegyzeteket, és nem is rögzíti a hangokat, egyszerűen szóról szóra emlékszik az elhangzottakra és vissza tudja idézni a látottakat.

A MEMO című, októberben megjelenő film egy hipermnéziás ember problémáit mutatja be Forrás: Megafilm

"Tizenhárom éve írtam meg a forgatókönyv első változatát. Dr. Racsmány Mihály, akivel még az egyetemről ismertük egymást, adott egy régi szovjet pszichológiai esetleírást, ami a kiindulást jelentette" -mondta el a MEMO író-rendezője, Tasnádi István. "A történet teljesen fikció, ám a gyógyítás folyamatát szerettem volna pontosan bemutatni.

Akármilyen elképesztő a film végén a fordulat, orvosi értelemben valóban az jelentette a megoldást."

Seresevszkij emlékezete egyébként szinesztéziával működött - ez azt jelenti, hogy a verbális ingereket, azaz a szavakat is képekké alakította, majd ezeket a képeket tudta visszahívni. A filmben Ervin ugyanígy emélkszik például a számokra is: képeket lát helyettük, és ahelyett, hogy magukat a számokat elevenítené fel újra, a behelyettesített képek jutnak eszébe.

Ervinen rengeteg vizsgálatot végrehajtanak, hogy megtudják, tényleg hipermnéziás-e Forrás: Megafilm

Az egész filmet egyébként mindössze 19 nap alatt forgatta le a stáb. Korábban színdarab is készült a témából szintén Tasnádi István rendezésével: a MEMO– A felejtés nélküli ember című darabot, 2013-ban mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban.

Tele van az agyuk szeméttel

Nem sok ilyen hipermnéziás embert ismerünk, ez a különleges memóriaállapot rendkívül ritka. Jellemző, hogy azok, akik ilyen emlékezettel rendelkeznek, úgy érzik, hogy az agyuk tele van gondolattal, "szeméttel", hiszen nem képesek prioritizálni az emlékeiket. Így az agyuk nem tudja ellátni a memória elsődleges szerepét, hiszen nem képes az információk olyan rendezésére, amely hozzájárulna a mindennapokban történő hatékony boldoguláshoz.

A MEMO-ban nem csak a hipermnéziára, de a felejtéssel járó traumára is példát láthatunk Forrás: Megafilm

"Hosszú időn keresztül többek között azért is kutatták a felejtés mechanizmusát, hogy rájöjjenek, hogyan tudnánk megakadályozni" - magyarázta Racsmány. "Pár évtizedes kutatás után felismerték, hogy

valójában a felejtésnek nagyon adaptív szerepe van.

Tulajdonképpen nem is tudunk úgy tanulni, ha nem felejtünk közben, és ennek nem csak az az oka, hogy nyilvánvalóan zavarják az információk egymást, hanem úgy tűnik, hogy egy adott pillanatban minél inkább el tudjuk felejteni az adott információt, annál nagyobb a hatása a következő előhívásnak."

Lengyel Tamás a memóriarendellenességek között lavírozó egyetemi tanárt alakít Forrás: Megafilm

A MEMO-ban azonban tényleg nem a hipermnézia bemutatása, hanem a memóriabetegségek mindennapi életre való hatása az igazán érdekes: a skála két végletét ismerhetjük meg, amikor a mindenre emlékező és az emlékeit lassan teljesen elvesztő férfiak találkoznak egymással. A két végletes eset jól mutatja, hogy nem véletlenül működik úgy a memóriánk, ahogyan - mindkét irányba történő elmozdulás teljes káoszt okozhat.