A Cambridge-i Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy azokban az egerekben, amelyeket reggel fertőzött meg valamilyen vírus, jobban elszaporodott a kórokozó, mint azokban, amelyeket ugyanez a vírus fertőzött meg ugyanaznap délután.
A különbség oka valószínűleg az egerek cirkadián (közel napi) ritmusában (azaz a biológiai órájában) keresendő, írják a tanulmány szerzői az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS).
Azon kívül, hogy befolyásolja az alvás és ébrenlét váltakozását, a cirkadián ritmus segít az immunrendszer bizonyos funkcióinak szabályozásában. Az immunrendszer egyfajta helyreállításon megy keresztül a cirkadián ritmus pihenő szakaszában, és az aktív fázis kezdetére áll teljes fegyverzetben a kórokozók visszaverésére.
A kísérletben a kutatók normális egereket fertőztek meg herpeszvírussal, majd mérték a vírus szaporodását az állatok sejtjeiben. Az egereket mesterségesen szabályozott környezetben tartották, ahol 12 órán át volt világos (nappal) és 12 órán át sötét (éjszaka).
Azt tapasztalták, hogy a vírusreplikáció 10-szer gyorsabb volt azokban az egerekben, amelyeket „napkeltekor” fertőztek meg, mint azokban, amelyeket 10 óra világosság után fertőztek meg. Az éjszakai életmódú egerekben a napkelte egyben a nyugalmi szakasz kezdetét is jelenti.
Amikor a kutatók olyan egerekkel ismételték meg a kísérletet, amelyekből hiányzott a cirkadián ritmust szabályozó egyik gén, akkor a virusreplikáció egyenletesen magas volt, függetlenül attól, mely napszakban fertőződtek meg az egerek.
„A napszak, amikor a fertőzést megkapjuk, jelentős befolyást gyakorol arra, mennyire vagyunk fogékonyak a betegségekre, illetve a vírusszaporodásra” – mondta Akhilesh Reddy, a Cambridge-i Egyetem idegkutatója, a tanulmány rangidős szerzője az egyetem sajtóközleményében.
Az eredmények azt is megmagyarázhatják, hogy miért fogékonyak különösen a fertőzésekre bizonyos embercsoportok, például a váltott műszakban dolgozók.