Kislexikon

 

1-es típusú cukorbetegség (IDDM)
Az autoimmun betegségek egyike. Az ilyen típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei (béta-sejtek) elpusztulnak, így megszűnik az inzulintermelés.

adaptív immunrendszer
Nem veleszületett immunrendszer, hanem "alkalmazkodni tudó", szerzett immunrendszer. Az adaptív immunrendszer életünk során tanulja meg az idegen kórokozók felismerését, tehát bármely új kórokozót képes felismerni.

adaptív immunválasz, adaptív immunitás
Az antigén-specifikus T- illetve B-limfociták által kialakított, klonalitáson alapuló immunválasz, amely az immunológiai memória kialakulását is biztosítja. Más néven szerzett immunitás.

adenovírus
Olyan vírusok, melyek leggyakrabban légzőszervi megbetegedést okoznak, pl. felső légúti hurut, croup, hörghurut, bronchiolitis (a kis légutak gyulladása) vagy tüdőgyulladás, de okozhatnak kötőhártyagyulladást, húgyúti- vagy gyomor-bélrendszeri gyulladást is.

allergén
Olyan antigén, amely a szervezett fokozott immunválaszát - allergiát, hiperszenzitivitási reakciót - vált ki. Fertőzést általában nem okoz. Ilyen anyagok forrása pl. a virágpor, állati szőr, különböző ételek (tojás, bab, dió, egyes halak) stb.

allergiás immunreakció
Azonnali túlérzékenységi (hiperszenzibilitási) folyamat.

antibakteriális peptid
baktériumok elpusztítására képes peptidek. Természetes elemei a sok fajban megtalálható veleszületett immunitásnak. Ilyenek például a b-defenzinek

antigénprezentáció (antigénbemutatás)
A patogének, illetve különböző molekulák feldolgozása, a fehérjéinek peptidekre bontása és a sejtmembránon MHC-molekulákkal való együttes megjelenítése az antigénbemutató sejtek által. A T-limfociták kizárólag az antigénbemutató sejtek MHC-molekuláin megjeleno peptideket, vagyis az MHC-molekula és a peptid komplexét ismerik fel.

antigén-prezentáló sejt
A patogén/antigén felvételét, feldolgozását és MHC-molekulákkal való együttes bemutatását végző sejtek. Ide tartoznak az MHC II molekulákat állandóan kifejező ún. professzionális antigénbemutató sejtek: monociták, makrofágok, dendritikus sejtek és B-limfociták, illetve az MHC I molekulákat kifejező magvas sejtek, melyek adott esetben (pl. vírusfertőzés, tumorossá fajulás) célsejtekké válhatnak.

antitest
Ellenanyag, immunglobulin, Ig. A B-limfociták aktiválása eredményeként kialakuló plazmasejtek által termelt két nehéz (H) és két könnyű (L) láncból álló, S-S hidakkal kovalensen kapcsolt, ellenanyag-aktivitású, gamma-mobilitású globulin. Egy H és egy L lánc variábilis része együtt képes az antigén specifikus megkötésére.

autoantitest
A szervezet saját anyaga ellen képződött ellenanyag. A szervezet által termelt antitest fajlagos módon reagál a szervezet saját sejtjeivel, szöveteivel. Az autoantitest jelenléte önmagában még nem jelent betegséget, de az autoimmun betegségek esetén a vérben a legtöbb esetben megtalálhatók. Az autoantitestek mennyisége és specificitása bizonyos autoimmun betegségekre jellemző lehet.

autoimmun betegség
Autoimmunitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit "idegennek" érzékeli és azok elpusztítására törekszik. Autoreaktív limfociták (T- és B-sejtek) által indukált folyamat, amely saját sejtek, szövetek károsodásával járó, krónikus gyulladást eredményez. Szisztémás és szervspecifikus formái ismertek.

B-limfocita (B-sejt)
A fehérvérsejtek egyik altípusa, mely alapvető szerepet játszik a szervezet humorális immunitásában. A B-limfociták a csontvelőben képződnek, amelyek antigénreceptorát kovalensen egymáshoz kötött két nehéz és két könnyű láncot tartalmazó antitest molekula alkotja. Mint professzionális antigénprezentáló sejtek részt vesznek az antigének feldolgozásában és a T-sejtek számára való bemutatásában is.

citokinek
Hírvivő molekulák, a sejtszintű molekuláris szabályozás résztvevői. Nem antigénspecifikus, gyakran többfunkciós molekulák, melyeknek sokrétű szerepe van az immunválasz sejtjei közötti és más sejtekkel való kölcsönhatásban. Kis koncentrációban fordulnak elő, biológiai hatásuk nagy.

citotoxikus T-sejt
A fajlagosan felismert célsejt (tumor, vagy vírussal fertőzött sejt) elpusztítására alkalmas effektor T-limfocita.

defenzinek
"Endogén antibiotikumok", a veleszületett immunitás fontos elemei. A defenzinek antimikrobiális hatású peptidek, melyek Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok, saválló bacilusok, gombák, burkos vírusok és protozoonok ellen nyújtanak azonnali védelmet. A veleszületett immunrendszerhez tartoznak, és többek között az emésztőrendszer hámsejtjeiben, a tüdőben, a bőrben, a csontokban és a granulocitákban termelődnek.

dendritikus sejt
Csontvelői eredetű, professzionális antigénbemutató sejt, amely elsősorban a nyirokszövetek illetve nyirokszervek területein található meg. A T-sejt válasz leghatékonyabb stimulátora.

Erlich, Paul (1854-1915)
1900-ban Paul Erlich vetette fel először, hogy a sejtek felszínén levő antigén receptorok és a keringésben kimutatható, az antigént fajlagosan felismerő ellenanyagok azonosak lehetnek. Ebben az időben még sem az egyes immunkompetens sejttípusok, sem az ellenanyag szerkezete nem volt ismert. A zseniális jóslatot a későbbi megfigyelések igazolták, és az módosításokkal ma is érvényes. Paul Erlich fedezte fel az első antibiotikumot. 1908-ban kapott Nobel-díjat az immunológia területén végzett kísérleteiért.

fagocita
Falósejt. Más sejteket bekebelező illetve elpusztító sejt.

fagocitózis
Az a folyamat, melynek során a falósejtek baktériumokat és egyéb anyagokat kebeleznek be és enzimjeikkel megemésztik azokat.

granulocita
A vérben található fehérvérsejtek több mint 90%-át kitevő, vörös csontvelő-eredetű sejtek, melynek egyes alcsoportjai különböző festékekkel színezhető szemcséket tartalmaznak. Fajtái: i) a neutrofil granulociták (a granulociták közel 70%-a) fő tevékenységük az idegen anyagok azonnali felvétele, elpusztítása. ii) eosinofil granulociták - allergiás és parazitás betegségek, ill. gyulladás során jelentősen megszaporodnak iii) bazofil granulociták - a legkisebb számban jelenlevő sejtek - az allergiás reakciók vérben található effektorsejtjei.

hiperszenzitivitás
Túlérzékenység, abnormálisan fokozott mértékű immunválasz következtében kialakuló állapot, amely effektor mechanizmusok aktiválása révén általában gyulladáshoz és/vagy szöveti ártalomhoz vezet.

HIV vírus
HIV (Human Immunodeficiency Virus, magyarul emberi immunhiány-előidéző vírus) embert fertőző vírus, az AIDS nevű betegség kórokozója. A retrovírusok közé tartozik, és az emberi immunrendszer fontos elemét, a T-limfocitákat támadja meg. Az éveken át fennálló fertőzés alatt elpusztítja, védtelenné teszi a szervezetet más betegségekkel szemben.

hízósejt
Csontvelői eredetű, a basofil granulocitához morfológiailag és funkcionálisan igen hasonló, de eltérő fejlődésű sejttípus. Az allergiás reakciók fő effektor sejtjei.

humorális immunválasz
Ellenanyag-közvetített immunválasz. Az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkció(ka)t az antigénnel komplexbe került ellenanyagmolekulák váltják ki.

immungenomika
Genom alapú immunológia, az immunológiai folyamatok genomikai módszerekkel történő vizsgálata.

immunhiány
Az immunrendszer csökkent mértékű működése. Oka lehet örökölt hibás gén, vagy különböző hatások következtében kialakuló defektus - ez utóbbi a szerzett immundeficiencia.

immunizálás
Immunitást eredményező folyamat kiváltása, így pl. fertőző betegségekkel szemben védettség kialakítása védőoltás segítségével.

immunrendszer
Az immunrendszer a szervezet veleszületett és szerzett védekező rendszer, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese.

Janeway, Charles (1943-2003)
A XX. század második felének kiemelkedő immunológusa, aki az antigénprezentációban fontos szerepet betöltő nyúlványos dendritikus sejtek funkcióját új megvilágításba helyezte. Bizonyította a veleszületett immunrendszer elengedhetetlen szerepét az adaptív immunválasz kialakításában. Kimutatta, hogy az antigénbemutató sejtek membránján ún. mintázatfelismerő receptorok találhatók, melyek a kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák) felszínén megjelenő molekuláris mintázatokat (pl. ismétlődő zsír- és cukor-alegységeket) ismernek fel.

komplementrendszer
A vérben és különböző testnedvekben inaktív állapotban jelenlévő, egymással láncreakcióban reagáló komponensek rendszere. Számos kórokozó, valamint az antigén-ellenanyag komplexei aktiválhatják e rendszert, és ez a kórokozók pusztulását eredményezi.

limfociták
Kerek, nagymagvú, 8-10 mm átméroju fehérvérsejtek; az immunrendszer működésének alapvetően fontos sejtes elemei. A csontveloi eredetű B-limfociták felszínén jelenlévo antigénreceptor (BCR) immunglobulint és jelátvivo (a és b) láncokat tartalmaz. A csontvelo után a timuszba jutó, ott érő és szelektálódó T-limfociták felszínén kifejezodo antigénreceptorok (TCR) kovalensen kapcsolt antigénfelismerő fehérje-láncokat és az ahhoz asszociálódó jelátvivo komplexet tartalmaznak. A limfociták harmadik csoportja - a "null-sejtek" - sem BCR-t sem TCR-t nem hordoznak; ezek a természetes ölősejtek (NK-sejtek).

makrofágok
Monocita eredetű, szövetekben található sejtek, melyek gyakran nyúlványokkal rendelkeznek Képesek bekebelezni és megemészteni a szervezetbe bekerülő idegen anyagokat, így igen fontos szerepük van a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezésében. Fontos antigénbemutató sejtek.

Mecsnyikov, Ilja (1845-1916)
A 20. század elején Párizsban, a Pasteur Intézetben dolgozó orosz biológus, aki mikroszkópos vizsgálatokkal először mutatta ki, hogy egyes fehérvérsejtek - a makrofágok - fagocitózisra képesek. Azt kutatta, hogy a joghurtban található baktériumok miként járulhatnak hozzá az élet meghosszabbításához. Sikerült bebizonyítania, hogy a joghurt rendszeres fogyasztása hasznos az emberi szervezet számára, mivel a benne lévő "jó" (hasznos) baktériumok megakadályozzák a bélben mérgező anyagokat gyártó "rossz" (fertőző) baktériumok elszaporodását. Ezért a munkájáért 1908-ban Nobel-díjjal tüntették ki.

memóriasejtek
Az elsődleges immunválasz során kialakuló hosszú életű T- és B-limfociták, amelyek másodszori, vagy az azt követő antigéninger nyomán gyors immunválaszt eredményeznek. A védőoltások éveken vagy évtizedeken át tartó hatása az így kialakuló immunológiai memóriának köszönhető.

MHC-molekula
Az MHC- (Major Histocompatibility Complex - fő szövetösszeférhetőségi komplex) molekulák onnan kapták a nevüket, hogy először a szövet- és szervátültetések kapcsán fedezték fel őket, mint olyan antigéneket, amelyek elsődlegesen kiváltják a beültetett idegen szerv kilökésére irányuló immunfolyamatokat. Az MHC-molekuláknak két fő típusát ismerjük. Az MHCI molekulák minden magvas sejten, az MHCII molekulák konstitutív módon az ún. professzionális antigénbemutató sejtek felszínén vannak jelen. Fő fiziológiás feladatuk a sejt által feldolgozott antigének peptidjeinek bemutatása a T-sejtek számára.

multifaktoriális
Több tényezőtől függő.

neutrofil granulocita
A neutrofil granulociták elsősorban a vérben találhatóak, a fehérvérsejtek közül elsőként jutnak a kórokozók behatolásának helyére, és részben elpusztítják azokat, részben gátolják a szaporodásukat. Fő feladatuk a fagocitózis és a felvett mikróbák elpusztítása, de citokintermelésük is jelentős.

pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis)
A TSH receptora ellen termelődő autoantitest fokozhatja a pajzsmirigy működését

parazita
Élősködő.

peptid
A peptidek aminosavakból épülnek fel peptidkötéssel. Fehérjék részleges hidrolízise során is keletkezhetnek. Általában kevés aminosavból állnak (oligomer struktúrák).

plazmasejt
A fehérvérsejtek egyik típusa, melyek a B-limfocitákból alakulnak ki a segítő (helper) T-sejtekből származó faktorok hatására. Az átalakulás során a sejtplazma mennyisége megnő, a sejt megkezdi az ellenanyagok termelését. A plazmasejtek a humorális immunitás fontos szereplői.

poliopeptid-lánc
A polipeptid láncok az összetett, háromdimenziós struktúrával rendelkező fehérjék építőelemei, amelyben az aminosavak peptidkötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Az élelem formájában megszerezhető három nélkülözhetetlen tápanyag egyike.

reumás izületi gyulladás (Rheumatoid arthritis)
Autoimmun betegség, melyben az izületeket, porcokat támadja meg az immunrendszer. Idült gyulladásos megbetegedés, melynek során az ízület belhártyája megvastagszik és akadályozza a normális működést. Az ízület és az ízület körüli képletek fokozatosan elpusztulnak. Megkülönböztetnek fiatalkorban jelentkező formát is.

sclerosis multiplex (SM)
A központi idegrendszert érintő kórkép, melyben az idegsejt nyúlványokat védő hüvely pusztulása az idegsejt ingerületvezetésében megnyilvánuló működészavart és később károsodást okozza. Bizonyos esetekben autoimmun folyamatok mutathatók ki a betegekben.

segítő T-sejtek
Az adaptív immunrendszer és az immunszabályozás központi sejtjei, melyek citokinek termelésük révén pozitív és negatív irányban befolyásolhatják számos sejt - köztük a B- és a többi T-sejt - aktivitását.

szisztémás lupus erythematosus (SLE)
A szisztémás autoimmun betegségek közé tartozik, melyet a bőr és a belső szervek gyulladásos elváltozása jellemez.

természetes ölősejt
A limfociták közé tartozik, antigén receptorral nem rendelkezik. Bizonyos tumorsejteket és vírussal fertőzött sejteket, nem MHC-függő kölcsönhatás révén képes elpusztítani, citotoxikus hatása révén. A veleszületett (természetes) immunválasz része. Igen fontos effektor szerepet játszik a daganatsejtek elleni védekezésben.

T-limfocita (T-sejt)
A limfociták T-sejt receptorral jellemezhető alcsoportja,. Az antigének peptiddé feldolgozott részeit csak MHC-molekulákkal együtt ismerik fel. Döntő szerepük van a saját/nem saját felismerésben. Feladatuk az immunszabályozásban és a citolitikus effektor funkciókban van. A T-limfocitáknak központi szerepük van a sejt-közvetített immunitásban is.

veleszületett immunitás
Természetes vagy natív immunitás. Öröklött védekezőképesség, elsősorban exogén kórokozókkal szemben. A szervezetbe jutó patogénnel a természetes immunrendszer állandóan jelenlévő elemei lépnek legelőször kapcsolatba. A kórokozó felismerésekor azonnal működésbe lépnek, ezért a természetes immunitás szerepe alapvető fontosságú a fertőzés tovaterjedésének gátlásában. Sejtes elemei közé sorolhatók a makrofágok, dendritikius sejtek, granulociták és hízósejtek, míg szolubilis alkotóelemei a kompementrendszer, az antibakteriális peptidek és egyes citokinek. Szolubilis és sejtmembrán molekulái jellegzetes mintázatokat ismernek fel a mikroba felszínén. A természetes immunrendszer különböző antigénfelismerő és -bemutató sejtjeinek aktiválása elengedhetetlenül fontos az adaptív immunválasz beindításában, míg a sejtekből felszabaduló faktorok döntő módon befolyásolhatják az immunválasz jellegét.