VII. Problémák
Milyen lesz a jövő szerkezetkutatása? Itt elsősorban a röntgen szerkezetkutatásra koncentrálok, bár természetesen más módszerek is fontos szerepet fognak játszani. Tehát mik jelenleg a röntgen szerkezetkutatás legnagyobb problémái?
Három lényeges problémát említek.
Az első egy elvi probléma, aminek lényege, hogy méréskor detektorainkkal csak a beeső fotonok darabszámát tudjuk meghatározni, azt, hogy egymáshoz képest ezek milyen fázisban érkeznek, nem. Egy hullám teljes jellemzéséhez pedig ez az információ is hozzátartozik. Ez az információhiány lényegesen nehezíti a térbeli szerkezet meghatározását. A probléma részleges megoldására számos módszer létezik, lényegük, hogy a hiányzó fázisinformációt valamilyen más, a mintán mérhető adatsorral próbálják pótolni. A probléma direkt megoldását jelentené a röntgenholografikus módszerek használata, melyek esetén a mért intenzitásértékekben a fázisinformáció is kódolva van. E módszerek technikai fejlettségi szintje azonban még nem teszi lehetővé széleskörű alkalmazásukat.
A másik két probléma gyakorlati jellegű: az egyik, amit korábban már említettem, hogy kristályra van szükségünk a méréshez, a másik pedig a sugárkárosodás. Mivel az első szükségességéről már beszéltem, erre itt nem térek ki. A sugárkárosodást a tárgyalás egyszerűsítése kedvéért korábban kihagytam. Most néhány szót szólnék róla, és megmutatom, hogy a két említett probléma, tehát a kristály szükségessége és a sugárkárosodás erősen összefügg.